• Ismertető
• 2021. jan 30. 9:00
• 1  
• Link másolása
  Megosztás

A Sherlock játéksorozatról spoilermentesen

Szedd össze a nyomozói csapatodat, és oldjátok meg együtt a várost leginkább lázban tartó gyilkossági ügyet, amilyen gyorsan csak tudjátok! Egyáltalán gyilkosság történt? Ezt már a ti feladatotok lesz kideríteni.

A Sherlock sorozat tagjai dedukciós, kooperatív nyomozós játékok, melyek mindegyike egy-egy halálesetet dolgoz fel. Ezt az esetet az asztal köré gyűlt detektívek kell, hogy felgöngyölítsék a korlátozott információátadás nehézségei ellenére. Vajon megtaláljuk Sherlock Holmes méltó utódját a csomók kibogozása során? Netán egy lépésre vagyunk a zsenialitástól, mint a legendás nyomozó fivére, Mycroft? Vagy annak ellenére, hogy mi vagyunk a Scotland Yard krémje, lövésünk sincs az ügy megoldása kapcsán? A kérdésre a választ egy pakli kártya segítségével megtudhatjuk.

A Sherlock paklik a Q System játékai közé tartoznak. Ez egy kooperatív játékrendszer, amelyben különféle rejtélyeket kell megoldanunk egy rövid bevezető történet és a kártyáinkon található publikus információmorzsák segítségével. Ezek közül eddig három történet (Az utolsó figyelmeztetés, A régész sírboltja, A halál ünnepi szele) jelent meg magyarul a Reflexshop jóvoltából. Értelemszerűen egyszer játszható történetekről beszélünk, hiszen a misztérium nem lesz többé misztérium, amint megismerjük a részletes megoldást a játék végén.

Röviden a játékmenetről: egy alapsztorival indítunk, felfedjük a kezdőkártyát, majd kiosztunk mindenkinek játékosszámtól függően kettő vagy három lapot a pakli megkeverése után. A soron következő játékos két lehetőség közül választhat: felfed vagy eldob információt (azaz kártyát) a kezéből. Ezáltal vagy nyilvános lesz a lap teljes tartalma, vagy memorizálni kell azt. A felfedett információk után mínuszpont jár, ha végül kiderül, hogy nem kapcsolódnak az ügyhöz. Addig ismételjük a pakolászást, amíg el nem fogynak a kártyáink, befejezésként pedig válaszolnunk kell néhány kérdésre, és az azokra adott válaszainkból, illetve a lepakolt kártyáinkból alakul ki a végső pontszámunk.

Következzen néhány mondat azzal kapcsolatban, hogy milyen tapasztalataink voltak az egyes részek végigjátszása kapcsán.

Az utolsó figyelmeztetés

"A TJ1309-es repülőjárat pilótája engedélyt kér sürgősségi leszálláshoz, ugyanis a felszállás után hét óra harminc perccel az egyik utas szívrohamot kapott, az útitársának pedig pánikrohama van."

Ezzel a résszel kezdtük a nyomozást, tehát itt ismerkedtünk meg a rendszer pontos felépítésével és működésével. A szabályok nem bonyolultak, viszont a gyakorlati alkalmazásukkal már voltak kezdeti nehézségeink. A kezünkben lévő kártyákon található mondatoknak csak az aláhúzott szavait, illetve a gémkapcsos cetlin szereplő szövegeket olvashatjuk fel a többieknek. Ez természetesen rámutatott szürke területekre: például mennyire beszélhetünk egy-egy képen látottakról.

A kérdéses dolgokon túllendültünk, és értelmeztük valahogy azokat a dolgokat, amiket nem tisztáz a szabályfüzet. A történet érdekes volt, bele tudtuk élni magunkat, és folyamatosan újabbnál újabb teóriákat állítottunk fel, illetve cáfoltunk meg a frissülő ismereteink alapján.

Az összes kártya kijátszása után igyekeztünk előkaparni magunkból minden egyes apró részletet, melyekkel a lapjainkon találkoztunk, és latba vetettünk minden lehetséges forgatókönyvet, végül mikor úgy gondoltuk, hogy egyetlen logikus teória maradt, megnéztük a szabálykönyvet a matricán túl. A kérdésekre egész jól sikerült válaszolni, és a kártyákból sem sokat pakoltunk le feleslegesen, szóval egész korrekt pontszámot sikerült elérni elsőre. Utólag kiderült, hogy voltak egyértelmű utalások, melyek fölött átsiklottunk, de ez jó tanulópénz ahhoz, hogy legközelebb még jobban odafigyeljünk az apró részletekre.

A régész sírboltja

"Edward Cartert, a híres régész-kutatót holtan találták a dolgozószobájában egy levélbontóval a hátában. Vajon mi történhetett, és kinek állhatott érdekében ez a szörnyűség?"

Három taggal bővült a nyomozói csapatunk, bízva abban, hogy több szem többet lát. Mivel fejenként ugyanannyi kártya került kiosztásra, mint kétfős játék esetén, ezért kezdetben sokkal több információmorzsa állt a rendelkezésünkre. A történet elején nem tudtuk eldöntein, hogy mi lehet releváns a gyilkossággal kapcsolatban, ezért igyekeztünk csak úgy eldobni kártyákat, hogy minél inkább megmaradjanak a részletek.

Az egyik lelkes detektív kreatívan élt azzal, hogy csak bizonyos szavakat olvashatott fel a lapjairól: mások szavai után olvasta a sajátjait a megfelelő sorrendben, hogy így még több információt csikarjunk ki a kezünkből a szabályok keretein belül. Végülis, amit nem tilt a szabálykönyv, azt szabad...

A történet ebben az esetben sem volt kevésbé élvezetes, mint a repülőn történt titokzatos halál kapcsán, és a játék végére szintén összeállt a (majdnem) megfelelő magyarázat a helyi Scotland Yard részéről.

A halál ünnepi szele

"A kertész holttestet talált a Rockvalley birtokon az egyik bokorban. Szerencsére a család minden tagja jól van, de nagyon aggasztó a majorság területén előkerülő hulla. Minél előbb pontot kell tenni az ügy végére."

Ezt a történetet ketten is végigjátszottuk egyszemélyes módban. Ilyenkor egyszerre hat kártya lehet a kezünkben, és kétszer megyünk végig a teljes paklin - tehát első körben van egy végleges- és egy ideiglenes dobópakli.

A három bemutatott darab közül az első kettő közepes, a harmadik (A halál ünnepi szele) nehéz besorolást kapott. Kicsit tartottunk tőle, hogy milyen eszközöket alkalmaztak a készítők a nehezítéshez, és sajnos nem a megfelelőeket. Spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy a történet bizonyos pontokon nagyon elrugaszkodott a realitás talajáról, és legalább annyi kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.

Természetesen megtapasztalhattuk az egyszemélyes játék egyik fő nehézségét is: nincs senki mellettünk, aki megmondja nekünk, hogy mennyire logikátlan butaságokat hordunk össze, így nagyon el lehet tévedni a nyomozás irányát tekintve, és nehéz visszatalálni abból a dzsungelből.

A játék végén nagyon vegyes érzéseink voltak, és mindketten arra jutottunk, hogy ez volt a leggyengébb tagja a sorozatnak - legalábbis a magyarul megjelent darabokat figyelembe véve.

Kíváncsian vártuk a Sherlock sorozatot, mert szeretjük az agyalós, nyomozós, deduktív játékokat. Összességében nem csalódtunk, élveztük a játékmenetet, és kellemes órákat biztosított.

A játék erősen épít az egyes nyomozók "egyéni memóriájára", azaz nagyon kell titkolózni a kártyákon látottakkal kapcsolatban, amikről csak a legvégén lehet publikusan beszélni - már amennyiben emlékszünk rájuk. Ez az egyik oldalról kicsit távol áll egy valódi nyomozástól, mert pont az volna a lényeg, hogy mindenki minden apró részlettel tisztában legyen, és így lehessen egy viszonylag pontos képet alkotni arról, hogy mi történhetett. Másik oldalról nézve pedig tekinthetünk úgy is rá, hogy így tulajdonképpen megszűnik a kooperatív játékok mumusa, az alfa játékos problémája: mindenkinek van olyan információmorzsa a birtokában, ami valószínűleg elengedhetetlen az ügy megoldásához.

A játék készítői skálázzák Sherlock Holmestól Lestrade nyomozóig a csapat teljesítményét (amit nem befolyásol, mennyi idő alatt végeztünk), ami nagyvonalakban valós képet mutathat a teljesítményünkről, de néhány mínuszpont a szerencsén is múlhat - mi inkább a játékélményre fektettük a hangsúlyt, nem a pontszámunkra. A szerencsefaktor legnagyobbrészt abban merül ki, hogy milyen sorrendben jönnek a kártyák: vannak olyanok, amikről lerí, hogy azokat be kell dobni a közösbe, mivel egyértelműen relevánsak a bűntény szempontjából - és nem mindegy, ezek mikor kerülnek a nyomozókhoz.

A (szerintem) nem megfelelő eszközökkel megvalósított nehezítés miatt én inkább A régész sírboltját és Az utolsó figyelmeztetést ajánlanám a jövő nyomozónövendékeinek, mi azokat élveztük leginkább. Mindenképpen megér egy kipróbálást legalább egy-két része a sorozatnak, már csak a kedvező áruk miatt is.