• Ismertető
• 2019.09.28. 07:00:00

Between Two Cities - Extrémsport várostervezőknek

Vannak társasjátékok, amelyekről rögtön üvölt, hogy melyik korábbi játék ihlette őket, melyik volt rájuk komoly hatással. Persze lopni, újrahasználni bocsánatos bűn, ha az új játék valami többletet ad, esetleg ötletesen gyúrja egybe az alkotóelemeket. A Between Two Cities esetében három ihlető játékot is fel tudok sorolni.

A 7 csoda a draftolási mechanizmus leghíresebb képviselője, ezért nem volt kérdés, hogy ez kerül az első helyre.

A Quadropolis a négyzetes városelrendezés, a különböző városrészek eltérő pontozása és egymásra hatása miatt, másodikként jutott eszembe.

A harmadik, a Nagyfeszültség esetében kicsit kilóg a lóláb, mert itt csak vizualitásban éreztem hasonlóságot. A szürke, nyomasztó hangulatú színvilág, a komor ipari környezet ábrázolása mindkét játékban megjelenik.

Ez utóbbit bővebben is kifejtem, egyúttal megismerhetjük a Between Two Cities háttérsztoriját is.

A játékban építészeket alakítunk, akik feladata két szomszédos város modern belvárosának kialakítása az iparosodás korában, a XIX. sz elején. De hogy bonyolult legyen a dolog, mindegyik várost az egyik szomszédunkkal közösen építjük. Az ilyen apróságokat engedjük el, hogy ugyan milyen szomszédsági viszony lehet pl. Sydney és St. Louis között, vagy hogy hogyan került Kyoto a megépítendő városok közé, évtizedekkel Perry sorhajókapitány látogatása és a  Meiji restauráció előtt. A játék ugyanis nem a földrajzi és történelmi hitelességet tűzte a zászlajára.

Akárhogy is, mai szemmel nézve a XIX. századi városok koszosnak és szürkének hatottak. Az iparosodás és a demográfiai robbanás kéz a kézben jártak, melynek eredménye a kis helyen nagy zsúfoltság, a gyárak, a füstben-koromban fuldokló városok voltak. Nem voltak tehát szép helyek. Egy Greenpeace aktivista biztosan a pokol hét bugyrában érezte volna magát.

Ez lehet a magyarázata a sok szürkének és komorságnak a játékelemeken, amiért érték kritikák a játékot. Szerintem azonban illik a témához és a korszak hangulatához. 

A ridegséget ellensúlyozandó játékelemek hátoldala legalább csupa meleg szín: bordó és sárga.

A Between Two Cities szerencsére nem követi azt a divatot, hogy a nagyobb jobb. Kicsi, kompakt doboza rendesen meg van pakolva. Mivel is? Egy kétoldalas, félbehajtott pontozótábla, játékszabály és Automa (egy játékos játszmákhoz) játékszabály, több mint 130 épületlapka, referencia, játékossorrend valamint Automa kártyák, végül 7x2 festett fa városjelölő. Ezek az ismertető fejezetcímeiben olvasható városok nevezetes épületeit ábrázolják. Mindegyikből egy kell a város jelzéséhez, és egy a pontozáshoz. Az alkatrészek minősége kifogástalan, a kártyák kaptak linen finisht (egy vászonszerű réteg, amelytől érdes a kártya felülete és a tartósságot is növeli). A városlakpák sarkát azonban elég hegyesre vágták, így amikor beletúrtam a lapkakupacba, gyakran megszúrt. Egy kis kerekítést tehettek volna a stancszerszámra. De ezzel körülbelül ki is merítettem a negatívumo(ka)t. 

A játék ugyanis remek. Az alapszabályokkal 3-7 fő játszhatja (de 1 és két fővel is játszható), 20 perc alatt lemegy, nincs holtidő, és hosszához képest meglepően komplex, ügyesen ötvözi a felhasznált játékmechanizmusokat. Egyszerre kompetitív és kooperatív, valamint igényel némi rábeszélőkészséget is.

A játék gyorsan előkészíthető. 

Először az ülésrendet kell meghatározni. Ezt lehet véletlenszerűen, de a játékhoz mellékeltek 15 ülésrendsorsoló-kártyát. Ezekből egyet húzzunk ki, és a leírt feltétel szerint üljünk sorba az asztal körül. Bár macerának tűnhet, de a véletlenszerű játékossorrend indokolt, hiszen a játékos két szomszédjának teljesítménye nagyon nagy hatással van a játék végi eredményére.

Ezután ki kell választani a játékosszámnak megfelelő mennyiségű városjelölőt: ezekből a párok egyik tagját minden két szomszédos játékos közé be kell rakni, a többit a pontozótábla mellé.

Gyorsak voltunk? Kezdődjön a játék.

Az első fordulóban, mindenki kap 7 szimpla épületlapkát, kiválaszt kettőt, majd a többit balra adja. Eztán mindenki felfedi a kiválasztott lapkákat, és eldönti melyiket építi a jobboldali, és melyiket a baloldali városába. És itt jön a csavar, ugyanis a játékos jobboldali városa egyben a tőle jobbra ülő játékos baloldali városa is. Meg kell beszélni a másikkal, hogy melyik városlapkát építse a közösen épített városba és hogy hova. És akkor egy füst alatt ugyanezt el kell játszania baloldali szomszéddal is. Itt a rábeszélőkészség, a többi játékos jelenlegi helyzetének átlátása rendkívül fontos, ugyanis a játék végén mindenki annyi pontot kap, amennyi az értéktelenebb városa. Tehát nem érdemes nagyon megtolni az egyiket. És bizony előfordul, hogy az egyensúly miatt direkt rossz épületet tesztek egy városotokba. Ha a közös lerakáskor nincs megegyezés, akkora jobbra ülő játékosnak kell először leraknia a lapkáját.

Ezt a kiválasztás-átadás-lerakás lépéssort összesen háromszor kell végigcsinálni az első fordulóban. Az utolsó egy darab lapkát már nem kell továbbadni, hanem kikerül a játékból.

A második fordulóban nincs átadás, hanem mindenki kiválaszt egyet-egyet a kiosztott három dupla épületlapkából, és a már ismert közös tervezgetési folyamat során beépíti a városaiba.

A harmadik forduló ugyanúgy folyik mint az első, csak itt jobbra kell adni a lapokat.

Ezt követően sor kerül a városok pontozásra, és az nyer, akinek az értéktelenebb városa a legmagasabb pontszámú. Döntetlen esetén a második várost is össze kell hasonlítani.

Tekintsük át, hogy megy a pontozás!

A városba hatféle épület építhető, ezek mind más miatt adnak pontot:

• Üzletek: hosszú sétálóutcák végig üzletekkel, egy sorban vagy oszlopban legyen minél több üzlet.
• Gyárak: egy-egy gyár akkor ér többet, ha a város rendelkezik a legtöbb gyárral, amúgy nem túl értékesek.
• Vendéglők: négyféle szimbólummal ellátott vendéglő van, az ezekből összegyűjtött részleges, vagy teljes szettek adnak pontot.
• Irodák: ez egyszerű, legyen minél több, annál többet érnek összesen. A hivatalnokok szeretnek lazítani munka után, tehát ha egy iroda mellett kocsma van, akkor plusz egy pontot ér.
• Parkok: akkor érnek sokat, ha nem túl kicsik, se túl nagyok, azaz kettő-három összekapcsolódó lapkából állnak.
• Házak: a lakók az olyan városokat szeretik, ahol minden elérhető. Tehát minden más épülettípus amely a városban van, növeli a házak értékét. Ugyanakkor senki sem szeret gyárak mellett lakni. Az ilyen házak alig érnek valamit.

Van néhány építési szabály amit be kell tartani. A kész város 4*4-es elrendezésű kell legyen, és az épületeknek mind ugyanolyan irányba kell állniuk. Ez a dupla lapkáknál fontos, mert vannak egymás melletti épületes és egymás alatti épületes lapkák. 

A játékhoz angolul megjelent a Between Two Cities: Capitals kiegészítő, amely nagyobb városok építését teszi lehetővé, terepakadályok és középületek is megjelennek a játékelemek között. Akinek bejön az alapjáték mindenképpen próbálkozzon meg vele.

Bevallom, először nem igazán tudtam hova tenni a játékot. Kellett egy kis idő, amíg megtaláltam a helyét és megszerettem: ez a tökéketes filler játék. Miért? Mert rád van bízva hogy mennyire komplexen játszod, a játék mely összetevőire figyelsz. Antiszociális vagy? akkor nem beszéled meg a többiekkel a lerakást. Szeretsz mindent kiszámolni? Figyelheted a többi alakuló várost, és annak fényében dönthetsz a saját városaid építéséről. Jó a beszélőkéd? Rábeszélheted a szomszédod az érdekével szembemenő lépésre is. 

Vagy akár mindezt egyszerre. 8-10 év felett bárkinek ajánlom. Csak a pontozás legyen világos, a többi réteg pedig már opcionális.

A játék gyors, nem létszámérzékeny és még az olyan nehéz játékokat kedvelők is kedvüket lelik benne egy nagy játék levezetéseként, mint én.