• Ismertető
• 2019.06.28. 07:00:00

Mysterium – Szellemek, médiumok és egy kis Dixit

A társasjátékok világában az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ha egy garázsprojekt keretében kitalált játékot felkarol egy nagy kiadó, hogy a játék extra színes-szagos változatban nemzetközi piacokon is érvényesülhessen. Így járt a Mysterium is, amely Tajemnicze Domostwo néven két ukrán fiatalember kreativitásának kézzel fogható bizonyítéka volt. A játék viszonylag kis példányszámban került forgalomba 2013-ban, szerencsére azonban a minőségre fogékonyak az emberek, ennek következtében pedig a Mysterium elődje afféle fantomként szóhagyomány útján járta körbe a játékosokat, kiváltképp az USA-ban, ahol hiánycikknek számított akkoriban.

A francia Libellud kiadó jó érzékkel látott fantáziát a dologban, és 2015-ben piacra dobta a Tajemnicze Domostwo káprázatos grafikával feltuningolt változatát, a Mysteriumot. Nem csupán a látványvilágon történt renoválás, a modernizálás a játékmenetet is érintette, a Mysterium híre pedig megelőzte önmagát, és ez elég is volt az üdvösséghez. A játék jött, látott és sokak szívébe belopta magát, hiszen mérföldekkel több és jobb, mint a hozzá képest szerényebb kiadású elődje.

A Mysterium egy aszimmetrikus kooperatív dedukciós társasjáték, amelyben minimum ketten, maximum heten vehetnek részt. A tematika szerint a játékosok egyike egy ódon kastélyt kísértő amnéziás szellem, míg a többiek médiumok, akik a kísértet által küldött látomások segítségével igyekeznek kideríteni a szerencsétlen lélek gyilkosának kilétét. Alapvetően úgy kell elképzelni a játékmenetet, hogy a szellemként ténykedő játékos végig teljes csöndben, pókerarcot vágva, a Dixitből ismerős kártyákat ad át a médiumokat megszemélyesítő játékosoknak, hogy azok a lapokon lévő képek segítségével megtippeljék, a gyanúsítottak közül kicsoda, melyik helyszínen, és miféle gyilkolásra alkalmas eszközzel vitte végbe kegyetlen tettét.

A dolgot nyilván nehezíti, hogy a szellem – egyébként teljesen tematikusan – a kártyákon kívül semmiféle kommunikációt nem folytathat a többiekkel, ezért a Dixithez hasonlóan fontos szerepet kap a másik személy gondolkodásának, világlátásának, személyiségének ismerete. A Dixithez való hasonlatosság nem a véletlen műve, ugyanis az alapmechanizmusaik megegyeznek, viszont óriási különbség, hogy a Mysterium nem versenyjáték és sokkal komolyabb, lassabb sodrású, gondolkodósabb, mint a gyorsabb, a felhőtlen szórakozást előtérbe helyező Dixit. Viszont ettől nem lesz sem több, sem kevesebb, hanem egyszerűen csak más, egy saját egyediséggel rendelkező, önálló társasjáték.

A Mysteriumban, mivel kooperatív játék, az egész csapat egyszerre nyer vagy veszít. Akkor marad alul a csapat, ha a megadott hét kör alatt nem jut el mindenki az epilógushoz, vagyis egy vagy több játékosnak nem sikerül a kötelező három lépcsőfokot teljesítenie: először a gyilkos személyét, majd a gyilkosság helyszínét, végül a gyilkos eszközt. Az előkészületek ideje alatt ugyanis a szellem egy tekintélyes méretű, és akár egy cunaminak is ellenállni képes paraván mögé titokban kirendel minden egyes médiumnak egy lehetséges rejtélyt, vagyis a játékhoz tartozó gyanúsítottak, helyszínek és eszközök kombinációjából egyet-egyet. Személyenként ugyanis mindenkinek saját külön bejáratú talányt kell megoldania, hiszen a szellem amnéziás, az emlékeiből kell összeállítani a valódi gyilkosságot.

Ez a játékmenetre annyiban van kihatással, hogy nem egy nagy közös ügyön dolgozunk végig, hanem mindenkinek ki kell találnia a személyes kombinációját (ha ez nem jön össze, akkor van bukta). Erre összesen hét kör áll rendelkezésünkre. Egy körben a szellem látomásokat küld a médiumok felé (ezek a különféle absztrakt és álomszerű képeket ábrázoló kártyák), akik a képek és a gyanúsítottak közti asszociáció segítségével teszik meg tippjeiket. Ha sikeres a tipp, jöhet a következő szint (helyszín, vagy eszköz), aki pedig a hét kör letelte előtt végez a saját misztériumával, az bónuszban részesül.

És akkor ideje kitérni a játékmenetet érintő újításokra: körönként nem csupán a saját tippedet teszed meg, hanem azt is, hogy vajon a társaid szerinted helyesen gyanúsítanak-e vagy sem. Minden helyes tippért pluszpont jár, amit egy sávon mérünk, és ezek a pontok határozzák meg, hogy a fináléban mennyi információ birtokában muszáj a végső tippet megadnia egyénenként a játékosoknak. Aki kevésbé ügyes, annak csupán egyetlen lap alapján kell döntenie, viszont aki sok pontot szerzett (mert jól tippelt), az mindhárom nyom mérlegelésével határozhat. Ettől interaktívabb, kommunikatívabb lesz a játék, valóban egy csapatként dolgoznak össze a játékosok, nem csak mindenki a saját gesztenyéjét kapargatja, mint az elődben.

A csapat akkor győz és szabadítja meg szenvedéseitől a szellemet, ha a többség helyesen szavazott a végső megmérettetésnél. Ha nem sikerült elsőre, sebaj, a játék viszonylag rövid idő alatt lejátszható, akár több alkalom is beleférhet egy estébe, ráadásul így többen kipróbálhatják, milyen érzés szellemként moderátorkodni: átélni azt az utánozhatatlan érzést, amikor teljes mértékben meg vagy róla győződve, hogy egyértelmű jeleket küldtél, de egy iciri-piciri apróság mégis eltereli a másik figyelmét, és naná, hogy tévútra viszi. Vagy amikor néma csöndben vagy kénytelen végighallgatni a légből kapott okfejtéseket, amelyekkel egymást próbálják meggyőzni a médiumok vélt igazukról, hogy ők mit látnak bele a lapjaidba – hol nevetésre késztet, hol pedig ledöbbent. És nem szólhatsz közbe, hiszen az a szabályok értelmében tilos. Erre mondják, hogy megfizethetetlen, mindenre másra meg ott a mászterkárd.

Akik azonban nagyon sokat veszik elő a Mysteriumot, könnyen azon vehetik észre magukat, hogy a látomások kártyái egy idő után ismétlődni kezdenek, és habár ez eleinte kihívásként is felfogható, utóbb inkább hervasztó érzésnek bizonyul. Nem hiába adtak ki a Dixithez is csillió kiegészítőt, hiszen egy olyan játék esetében, ahol a képi információ-mennyiség fix, elkerülhetetlen ez a jelenség. Szerencsére jó hír, hogy a Mysteriumhoz is jelentek már meg ilyen vérfrissítések, így akik rongyosra játszották a saját példányukat, újult lelkesedéssel vethetik bele magukat az álmok és látomások dekódolásába.

Viszont ami miatt a Dixit megosztó játék hírében áll, az a Mysterium esetében is vízválasztó lehet, ez pedig az asszociatív, szociálpszichológiai aspektus hangsúlya. Bizonyos személyiségtípusoktól távol áll az efféle foglalatosság szórakozásként való értékelése, mert egész egyszerűen más beállítottságúak, így akit a Dixit nem villanyoz fel, az csak óvatosan közelítsen a Mysteriumhoz. Egy próbát azonban mindenképp megérhet a kóstolás, mert a konkrétabb szabálymeder révén nincs akkora szabadságfoka az asszociációnak, mint a Dixit esetében – viszont biztos van olyan, aki számára meg ez a negatívum.

Vétek lenne kihagyni a játék külcsínének dicséretét: a Mysterium egész egyszerűen fantasztikusan néz ki! Minden egyes darabkájáról süt a tematika és a hozzáértő dizájneri munka, legyen szó a hatalmas, és a hangulatot magalapozó, de ugyanennyire praktikus paravánról, a körszámláló kartonként funkcionáló ódon óráról, a kellemes fogású jósgömbökről, és még lehetne sorolni. Minőség terén elképesztő eredményt tettek le az asztalra a készítők, le a kalappal, ráadásul a bomba külső egy rendkívül ötletes, könnyen játszható társast takar. A Mysterium családi játékként is nagyszerűen megállja a helyét, habár azt hozzá kell tenni, hogy 10 éves kor alatti gyerkőcnek még valóban nem ajánlott. Akik szeretik az asszociációs játékokat, azoknak valószínűleg már a polcán csücsül a játék doboza, míg a többieknek csak azt tudom tanácsolni, hogy ne zárkózzanak el előle, mert egy roppant egyedi hangulatú és kellemes élményt adó játékot hagynának ki.