• Ismertető
• 2019.06.14. 13:27:00

Carta Impera Victoria – Civakodó CIVilizációk

A Carta Impera Victoria fedőneve CIV. A korokon átívelő hadműveletben civilizációk harcolnak egymás ellen. Ütőképes kártyaseregünk képes villámgyorsan győzelmet aratni az ellenséges birodalmak felett. Aggodalomra semmi ok, iránytű minden háborúba induló tábornoknak jár, de érdeméremmel csak a legkulturáltabb társadalom vezetőjét tüntetik ki.

A Carta Impera Victoria kártyák segítségével történő birodalomépítés a győzelem érdekében. Ötletes a névválasztás, mert a három latin szó utal a játék lényegére, a kezdőbetűket összeolvasva pedig a civilizáció rövidítését kapjuk megfejtésül. A CIV ráadásul a római számok nyelvén 104-nek felel meg és láss csodát, pontosan ennyi kártya kapott helyet a dobozban. Ez a 104 lap hat, színenként is elkülönülő terület (katonaság, vallás, gazdaság, tudomány, utópia, kultúra) és három kor között oszlik meg.

A koronkénti eltérés a különböző laptípusok számában van. Az I. és II. korban a katonaság (8) és a vallás (8) a meghatározó. A III-ban az utópia (16), a gazdaság (8), a tudomány (8), valamint a kultúra (8) van túlsúlyban.  

Az előkészületek során eldönthetjük, hogy Fortuna kegyeiben bízva „vakon” húzunk hármat az I. kor paklijából, vagy csökkentve a szerencsefaktort, inkább draftoljuk a lapjainkat.

Körünkben kötelező kijátszanunk egy kártyát a kezünkből. A lapoknak van egy állandó és egy kártyaeldobáskor életbe lépő hatása. Ha ránk kerül a sor, egy állandó és egy eldobásos akciót hajthatunk végre.

Az állandó hatásoknak a típusonként lerakott lapok számától függően van egy első és egy második szintje is. Az első szint 2-3 játékos esetén három kártyát, 4 játékos esetén pedig két kártyát jelent. A második szintre lépéshez öt (2-3 játékos), illetve négy kártya (4 játékos) szükséges.

Mielőtt továbbadnánk a stafétát, ki kell egészítenünk a kezünket annyi lapra, amennyit maximálisan magunknál tarthatunk. Ez alapesetben három, de a megfelelő kártyák aktiválásával öt, vagy akár hét is lehet.

A civilizációk küzdelmét az nyeri meg, akinek egy színből először összegyűlik hét (3-4 játékos), vagy nyolc lapja (2 játékos). Ha senkinek sem sikerül hegemóniát kialakítania mielőtt elfogyna a pakli, akkor az lesz a győztes, aki a hat terület közül a legtöbben rendelkezik többséggel.

KATONASÁG (piros): ha sikerült kijátszanunk az első szint élesítéséhez előírt mennyiségű piros lapot, akkor jutalmul eldobhatunk egy kártyát a kezünkből. Ha pedig annyi piros lap sorakozik előttünk, hogy a második szint követelményeinek is eleget tudunk tenni, akkor két nemkívánatos kártyánktól is meg tudunk szabadulni. 
Ha hajlandók vagyunk feláldozni az egyik előttünk lévő piros lapunkat, valamint egy általunk választott másik területhez tartozó kártyánkat is, akkor az ellenfeleinknek is muszáj lesz eldobniuk egy ugyanilyen lapjukat.  

VALLÁS (fehér): ha lehelyeztünk már magunk elé annyi fehér lapot, amennyit az első szint megkövetel tőlünk, akkor növelhetjük a kezünkben tartható kártyák számát kettővel. Ha a második szintet is teljesíteni tudjuk, akkor már néggyel több lappal ügyeskedhetünk.
Egy fehér lapunkért cserébe megkaparinthatjuk valamelyik ellenfelünk kézben tartott lapjait, melyek közül a számunkra hasznosakat megtartjuk, az értékteleneket pedig visszaadjuk neki.

GAZDASÁG (sárga): a megfelelő számú sárga lap „leépítése” után eldobhatunk egy általunk választott kártyát a játékterületünkről és kijátszhatunk helyette egyet a kezünkből. A második szinten már két lapot dobhatunk el és kettőt tehetünk le.
Az egyik sárga lapunkat felhasználva megakadályozhatjuk valamelyik ellenlábasunkat abban, hogy körében letehessen egy kártyát az általunk embargó alá vont területére. Ha ezt meglépjük, tutira elfogja a sárga irigység a vetélytársakat .

TUDOMÁNY (zöld): a megfelelő számú zöld lap lepakolása után felvehetünk egyet a játékterületükről a kezünkbe, majd rögtön ki is kell játszanunk egy másikat. Ha a második szint elvárásainak is képesek vagyunk megfelelni, akkor duplázhatjuk a fenti képességünket.
Egy zöld lapért cserébe szemrevételezhetjük a korok paklijának felső öt lapját. Ami tetszik, meg is tarthatjuk, a feleslegessé vált ötöt pedig eldobjuk.

UTÓPIA (lila): a lila lapok első szintje feljogosít bennünket arra, hogy a dobópaklit átválogassuk és a legszimpatikusabb kártyát megőrizzük. A második szinten két áhított, dobott lapot is lenyúlhatunk.
Egy lila lappal képesek vagyunk megnövelni kipécézett ellenfelünknek egy adott területen a győzelméhez szükséges kártyák számát.

KULTÚRA (kék): ha a mi civilizációnk a legkulturáltabb, azaz nekünk van a legtöbb kék lapunk az asztalon, akkor lemásolhatjuk valamelyik vetélytársunk speciális képességét. Nem kell, hogy ki legyen játszva előttünk az ehhez szükséges kártya. Elég, ha a megkívánt terület mellé elhelyezünk egy erre a célra szolgáló érmét.

Csak szimplán be is jelenthetnénk, melyik szín nyújtotta előnyt akarjuk használni, a régészeti leletre emlékeztető fémtárgy azonban hangulatosabbá teszi a társadalomépítést.

A nagyalakú CIV kártyák színpompás látványát még egy öntelt kaméleon is megirigyelné. Tényleg jól mutatnak a különböző színű lapok a csatatérként szolgáló asztalon. A sok keverés miatt azonban érdemes kártyavédővel ellátni hadseregünket. Tisztelettel jelentem, hogy fegyvereseink a védőfelszereléssel együtt is kényelmesen elférnek majd a dobozban.

Egységcsomagunk kiegészül még egy háborúzó hadvezér számára iránytűként szolgáló játékossegédlettel is. Így nem kell szünet nélkül lapozgatnunk a szabálykönyvet ahhoz, hogy tudjuk, melyik kártya milyen előnyöket tartogat számunkra. Hiányolom viszont, hogy a második szintű képességeket már nem tüntették fel az egyébként jó minőségű kartonból készült íven. Ezen kár volt spórolni monsieur Rémi Amy.

A 104 kártya vigyázban áll a dobozban. Nincs helye összevisszaságnak. A lapok rangjuknak, pardon koruknak megfelelően elkülönülnek egymástól. Ez a katonás rend megkímél bennünket a pakli folytonos szortírozásától. A ki- és az elpakolást is jelentősen megkönnyíti, hogy minden tartozéknak fix helye van.

Figyelemre méltó, hogy a legapróbb alkatrészről sem felejtkeztek el. Épp ellenkezőleg, külön ügyeltek rá, hogy az „érdemérem” szem előtt legyen. Kicsi az esély arra, hogy elkallódjon, mert rögtön feltűnik, ha egy parti végén nem került vissza a dobozba.

Egy civilizáció kiépítéséhez és fenntartásához mindenekelőtt ütőképes katonaságra van szükség. A hadseregben fegyelem uralkodik. A párhuzam és derékszög alkotta feszes keret visszaköszön a játék képi világában is. Ez a szögletes grafika érhető tetten mindenütt, legyen szó épületekről, a táj megjelenítéséről, vagy éppen az emberek ábrázolásáról.

Christopher Matt és Ian Parovel illusztrációi talán kissé merevek, de attól még igényesek. Azt viszont zavarónak tartom, hogy az embereknek nem rajzoltak szemgolyókat. Értem én, hogy a golyó nem lehet szögletes, de ez így szemtelenség!

Ne tévesszen meg senkit az elnevezés és témaválasztás. Ez nem lesz a Sid Meier's Civilization-ján és a Korokon át-on edződött gamerek szívszerelme. A CIV egy civilizációfejlesztős tematikával rendelkező, pörgős, szettgyűjtögetős kártyajáték. Inkább olyan barátok, párok, családok játéka, akiket vonz a birodalomépítés, de taszít az órákon át tartó összecsapás lehetősége.

Rémi Amy mindenekelőtt a 20-40 perces villámháborút kedvelők és nem a napokon át tartó ütközetekhez szokott hadvezérek számára alkotta meg a Carta Impera Victoria névre keresztelt játékát. Ha megszállott tábornokok ülik körül az asztalt, alkalmas lehet arra, hogy hangulatba hozza a végeláthatatlan csaták előtt a stratégákat. A gamer apukák szintén hasznát vehetik, amikor nyolc év körüli csemetéjüket igyekeznek bevezetni az ellenlábas társadalmak küzdelmekkel teli világába.

Könnyed kikapcsolódást nyújt számunkra a CIV. Viszonylag kis helyigénye miatt szívesen játszanánk vele napos időben a teraszon is. Ám ilyenkor a 104 lapos kártyapaklit a 101 kiskutyának köszönhetően világhírűvé vált dalmatánk esdeklő tekintete simán kennelbe veri .

Vérebünk elszántan képes a nyálas labdájával addig ingerelni bennünket, amíg feladjuk a civilizációk közti harcot és csak rá fókuszálunk. A pöttyös túlerő miatt többnyire csak egy kiadós séta után van esélyünk kártyát ragadni. Szakadó esőben pedig a négylábú zsarnoktól távol verünk inkább tábort, hogy háborítatlanul csatázhassunk.