• Ismertető
• 2019.06.02. 15:10:00

Flamme Rouge - küzdelem két keréken

A Flamme Rouge társasjáték nem kevesebbet vállal, mint hogy a kerékpársport hőskorába repíti vissza a játékosokat. Amikor még nem karbonból volt a bringák váza, hanem acélból. Nem a doppingügyektől és vércseréktől volt hírhedt a sport. Amikor a kerékpározást még nem kenyérkeresetként űzték, hanem mellékes hobbiként - nem is voltak tele a korai versenyzők hirdetésekkel. És tudjátok mit? A vállalását száz százalékosan teljesíti.

A játék tavaly ősszel  került először a látóterembe, amikor a Társasjátékok Ünnepén vállaltam játékmesterkedést, és mint kiderült, többek között a Flamme Rouge mellett, így illett előtte megismernem. Jól összerakott játéknak gondoltam, de akkor még nem ragadott meg.

Ahhoz az is kellett, hogy két nap alatt vagy tíz alkalommal vezessem a játékot, s néhányszor részt is vegyek benne. Ezúton köszönöm meg azoknak a kedves látogatóknak akik leültek az asztalunkhoz, és néhány jó hangulatú futammal igazán megszerettették velem a Flamme Rouge-t. Már akkor gondoltam rá, hogy egyszer cikket írok róla. A Reflexshopnak köszönhetően ez most megvalósul.

Az ismertetőm illusztrációjául szolgáló fényképek a Flamme Rouge, valamint két kiegészítője, a Peloton és a Meteo felhasználásával készültek. A kiegészítők színesítik az alapjátékot, bővítik a játékosszámot, stb., de a kezdéshez nem feltétlen kellenek.

"A Flamme Rouge a kerékpárversenyeken a szakasz utolsó kilóméterét jelző vörös zászló. Ezt meglátva hívják elő a versenyzők szervezetük utolsó energiatartalékait."

Az alapjáték egy szabványos méretű, négyzet alakú dobozban kapott helyet, borítóján marcona bajszos versenyzők küzdenek egy francia kisváros utcáján, a szurkolók tekintetétől követve. Ez a kép kellően megágyaz a játék hangulatának. A grafikai stílus a szóba jöhető játékelemeken is megjelenik, vizuálisan tehát egységes, és ki merem jelenteni, szép játékot kapunk.

A doboz tartalmaz négy játékostáblát, huszonegy darab kétoldalas pályaelemet, majdnem kétszáz kártyát és összesen nyolc kerékpáros figurát, négy színben. Ez utóbbiak műanyag tárolóban kaptak helyet. A játékot kettő-négy játékos játszhatja. Mindenki egy kerékpáros csapatot vezet, amelyben egy sprinteur (sprintőr) és egy rouleur (rulőr) kap helyet.

"Egy sprinteur hosszútávon az átlagosnál rosszabb teljesítményű versenyző, viszont rövid időre rendkívűl nagy sebességre képes."

Először ki kell választani a hat szakaszkártya közül egyet, és az alapján összeállítani a pályát az elemekből. Ezután minden játékos vegye maga elé a választott színének megfelelő játékostáblát, a tizenöt lapos rulőr és sprintőr paklikat megkeverve, valamint igény szerint egy játékos segédletet. A sprintőr és rulőr fáradtságkártyákat a pálya mellé kell helyezni. Kezdőjátékostól kezdve mindenki leteszi egyik versenyzőjét a startvonal mögé, majd fordított játékossorrenbben a másikat is. Ezután kezdődhet a játék.

"A rouleur teljesítménye egyenletesebb a verseny egészén, gyors kitörésekre nem annyira alkalmas, mint a sprinteur, viszont átlagos teljesítménye jobb."

A pálya négyzetekből áll, és minden négyzet két sávból. Azonos négyzeten a jobb oldali sávban álló bábú van előrébb. Ha egy versenyző egy olyan négyzetre ér, amelyen még nincs versenyző, akkor automatikusan jobbra sorol, ellenkező esetben balra. Egy négyzeten akkor is át lehet lépni, ha mindkét sáv foglalt, feltéve, hogy a lépés nem pont ott fejeződne be. Ha mégis, a kerékpáros utolsó lépése elvész. A pálya bizonyos szakaszain lehetnek emelkedők és lejtők, ezek speciális szabályukkal hatnak a versenyzőkre. Értelemszerűen az a játékos nyer, akinek egyik bábúja elsőként halad át a célvonalon. Ha egy körben ez többel is megtörténik, akkor a célvonaltól messzebb jutott versenyző tulajdonosa nyer.

"Körkörös pedálozás - Ha klipszes vagy automata pedálkötést használunk, a pedált nemcsak lefele tudjuk nyomni, hanem felfele húzni, ezzel átsegíthetjük magunkat a hajtási holtponton, a 6/12 órás hajtókarállásban.(...) Körkörös pedálozással energiát takarítunk meg, lábizmaink kevésbé fáradnak el…"

Egy játékkör három fázisra oszlik, melyekből az első, az energia fázis. Minden játékos kiválasztja egy versenyzőjét, és annak paklijából húz négy energiakártyát. Egyet kiválaszt, képpel lefelé félreteszi, a maradék hármat pedig a pakli aljára - ez utóbbiakat képpel felfelé, majd ugyanezeke a lépéseket a másik versenyzőjével is elvégzi. Ha a paklikban már nincs elég lap képpel lefelé, akkor vissza kell keverni a pakli alján képpel felfelé álló lapokat.

A mozgás fázisban a játékosok felfedik a versenyzőik kiválasztott energiakártyáit, és a legelső bábútól kezdve sorban lelépik a kártya számértékének megfelelő számú négyzetet (a sávváltás nem számít lépésnek!). A lépések során figyelembe kell venni az előző fejezetben leírtakon kívül az emelkedők és lejtők szabályait is. Emelkedőre belépve vagy onnan indulva az energiakártyák számértékétől függően maximum öt lépés lehetséges (tehát a hatos, hetes vagy kilences energiakártyával is). Továbbá az emelkedőn álló versenyző nem ad és nem használ ki szélárnyékot (lásd később). Lejtőről induló mozgásnál a kijátszott energiakártya minimum ötös értékűnek számít (tehát a kettes, hármas és négyes is). Kiváló lehetőség ez a kimerüléskártyáktól való megszabadulásra.

Végül a lezárás fázisban a kijátszott energiakártyák kikerülnek a játékból. Ezt követően a mezőny hátuljától nézve végig kell nézni a bolyokat. Ha egy boly (amelyet alkothat egy vagy több kerékpáros) és az előtte levő boly között egy négyzet távolság van, akkor a hátul lévő boly minden versenyzője további egynégyzetnyit előre léphet, a szélárnyék kihasználása miatt (kivéve emelkedőnél, lásd előző bekezdés). Az újonnan kialakult hátsó bolyra ismét meg kell vizsgálni, hogy kap-e szélárnyékot. Így akár egy teljesen szétszakadt mezőny is egy bollyá alakulhat a mozgás után. Legvégül minden boly első sorában haladó versenyző(k) egy kimerüléskártyát kap(nak) a pakli aljára. A kimerüléskártya egy kettes értékű energiakártyának számít.

"A peloton a főmezőny egy kerékpáros versenyen"

A Flamme Rouge dobozos kiegészítője igazi aranybánya. A trendeknek megfelelően ez a kiegészítő is moduláris, tehát az egyes játékelemeket és szabályvariánsokat kedvünk szerint alkalmazhatjuk a játék során.

Két új csapatot kapunk, amellyel akár hat fősre is bővülhet a játék, vagy ha mindenki csak egy versenyzőt kezel, akár tizenkét fősre is.

A szóló játékhoz, vagy a nehézség fokozása érdekében indíthatunk báb csapatokat is, a nem választott játékoszíneket használva. A peloton és az izom csapat kissé eltérően működik. A pelotonnál egyetlen paklival lehet vezérelni a versenyzők mozgását, ezért leginkább bolyban maradnak. A változatosság kedvéért a paklijukba kell tenni kettő úgynevezett Támadás! kártyát. Ezek a hátul lévőnek 9-es értékű, míg az elől haladónak 2-es értékű mozgást adnak. Az izom csapatoknál (ezekből több is lehet) nagyobb lehet az eltérés, hiszen a csapat két versenyzője a saját paklijából húzza az energiakártyáját, akárcsak a játékosok versenyzői.

Az új pályaelemeken megjelennek a kövezett szakaszok (nem lehet használni a szélárnyékot), pályaszűkítések, ellátószakaszok (hasonló a lejtőhöz, az energiakártyák minimum értéke négynek számít) és verseny kezdeti kitörési lehetőségek. A kitörés során egy kétkártyás licit indul azért, hogy egy (vagy nagyobb játékosszámnál kettő) versenyző a startnál kitörjön a mezőnyből. Igaz ezzel két energiakártyát vesztítenek a verseny elején.

A szabály részletes tanácsokkal is ellát, ha saját versenyszakaszt tervezésében gondolkodunk.

Az időjárás szeszélye gyakran befolyásolja a versenyt, ezt az elemet hozza be ez a kis kiegészítő, mely mindössze tizenhárom jelölőt és négy paravánt tartalmaz. A jelölőbkől véletlenszerűen egyet-egyet kell rakni a hosszú egyenes pályaelemekre, ez alapján dől el hogy melyiken lesz átlagostól eltérő az időjárás. A paravánok ezeknek a jelölésére vannak. Oldalszélben a versenyzők nem adnak és nem használhatnak szélárnyékot. Hátszélben eggyel több energiakártyát húzhatnak az energia fázisban, szembeszélben eggyel kevesebbet. Az esős szakaszon el lehet csúszni, ha a versenyzőnek maradt még lépése, de torlódás miatt nem tudja lelépni. Elcsúszott versenyző a következő körben haladhat tovább, de ilyenkor a kijátszott energiakártya értékéből kettőt le kell vonni.

Az alapjáték könnyed versenyt igér, míg a kiegészítőkkel összetettebb élményben lesz részünk. A játék a nehézségi fokok beállításával és a különböző modulok alkalmazásával jól paraméterezhető.

A hangulata könnyen magával tudja ragadni az embert. Szeretem az olyan játékokat, amelyeknél érezhető, hogy a készítő igazán beletette a szívét-lelkét az alkotásba. A Flamme Rouge-nál ez maximálisan átjön.

Jó hír, hogy a játékhoz telefonos applikáció is elérhető, amellyel pályákat tervezhetünk, vagy akár egész bajnokságokat vezethetünk le. Ez utóbbiakban nem csak a pontszámok gyűlnek, de bizony a felhalmozott kimerüléskártyák is rontják az esélyeinket a következő futamon. Így az erő kímélése is fontos stratégiai döntéssé válik.

A Flamme Rouge tökéletes családi játék. Gyors, megfelelő arányban ötvözi a szerencsét, a többiek lépésenek megbecslését, a rövid távú taktikai és az egész versenyen átívelő stratégiai döntéseket. De ami a legszebb, ha egyikkel-másikkal nem foglalkozunk, akkor is remek szórakozás. Ezek miatt gyakorlatilag bárkinek ajánlhatom, gyekereknek akár 7-8 éves kortól, családoknak, gémereknek (ha egy könnyedebb játékra vágynak). Nyugodt szívvel ajánlom akár gateway játéknak is.

Nyeregbe hát és bringázzatok egy jót!