• Kedvcsináló
• 2023.01.25. 16:47:00

Amikor a számítógépes játék jobb számítógép nélkül [telex.hu]

A számítógépes játékok megjelenésével sokan temették a klasszikus társasjátékokat, főként, amikor az internet már azt is lehetővé tette, hogy akár több százan, egymástól távolról játsszanak együtt. Ki akarna fakockákat rakosgatni egy táblán, ha full HD felbontásban apríthat orkokat a barátaival közösen, anélkül hogy fel kellene állnia az asztalától? Mint kiderült, nagyon sokan. A társasjátékok sok olyan élményt kínálnak, amit a számítógépes játékok nem vagy csak korlátozottan tudnak nyújtani. Egyfelől ott van a taktilis élmény, jó érzés a figurákat kézbe venni, rakosgatni, és teljesen más a szociális interakció is, ha egy asztalnál ülünk együtt, mint amikor a headseten keresztül beszélgetve kapcsolódunk.

Végül az is fontos, hogy a társasjátékok szabályai rendszerint át- és beláthatók, így jobban lehet a stratégián gondolkodni bennük, míg a számítógépen jellemzően nagyobb szerep jut a reflexeknek és az ügyességnek. Vannak olyan társasjátékok is, amelyek első pillantásra akár számítógépes játékok is lehetnének, aztán amikor játszunk velük, kiderül, hogy mennyire más élmény a figurákat rakosgatni, mint az egeret tologatni.

Az After the Empire egy klasszikus, sok számítógépes játékból ismert formát ültet át az ebédlőasztalra: a bázisépítést. Kezdetben egy kis deszkavárunk van meg pár katonánk, ezt kell minél hatalmasabb erődítménnyé fejlesztenünk. A fejlesztést a jól megszokott módon tudjuk megtenni: van pár munkásunk, akiket lerakhatunk a kőbányába, kaját szerezni, építkezni. A helyek többsége közös, ha valaki odamegy, akkor elfoglalja a többiektől, de vannak a saját táblánkon is munkahelyek, oda bármikor mehetünk.

Az erőforrásokon kívül tudunk menekülőket is felfogadni, akik aztán mindenféle bónuszokat adnak, és specializált épületeket is építhetünk, ami pedig a munkásainknak nyithat meg új lehetőségeket. Ahhoz, hogy a várunk ellen tudjon állni a támadásoknak, elsődlegesen katonákra lesz szükségünk, valamint arra, hogy a várat fejlesszük. A deszkát kőre cserélhetjük, és a sarkokra tornyokat helyezhetünk. Ez a játék leglátványosabb része, mert a falakat, bástyákat nem kártyák mutatják, hanem jókora makettek, a vár valóban kinő a földből a szemünk láttára.

Minden kör végén támadók érkeznek, akik elpusztítják a falvakat, megpróbálják lerombolni a falakat, és ha bejutnak várba, ott is harcolnak a katonákkal. Hogy hány támadó érkezik, attól függ, hogy mennyi pénzünk van, ráadásul akinek a legtöbb pénze van, az még további támadókra is számíthat. Mivel a játék végén az nyer, akinek a legtöbb pénze van, az sem éri meg, ha direkt nem gyűjtjük az aranyat, hogy megússzuk az inváziót. Ha a támadók bejutnak a várba, és legyőzik a katonákat, akkor elvesztjük a pénzünk jó részét – sovány vigasz, hogy a következő körben kárpótlásként kapunk egy plusz munkást. A játék hét fordulón át tart, a végén pénzt kapunk azután is, hogy hány menekülőt fogadtunk be és hány épületet építettünk fel.

Az After the Empire nagyszerű élmény azoknak is, akik számítógépes játékokhoz szoktak, és azoknak is, akik a táblás játékokra esküsznek. Összetett, de pont annyi szabály van benne, hogy átlátható legyen, tudjunk stratégiát felépíteni, sőt még arról is legyen benyomásunk, hogy a többiek mire készülnek. A várépítés pedig előcsalogatja mindenkiből a hatéves gyereket, pontosan olyan boldogság a falakat és a tornyokat pakolgatni ötvenévesen is, mint akkor volt.

[Cikk folytatása]

Amikor a számítógépes játék jobb számítógép nélkül

A számítógépes játékok megjelenésével sokan temették a klasszikus társasjátékokat, főként, amikor az internet már azt is lehetővé tette, hogy akár több százan, egymástól távolról játsszanak együtt. Ki akarna fakockákat rakosgatni egy táblán, ha full HD felbontásban apríthat orkokat a barátaival közösen, anélkül hogy fel kellene állnia az asztalától? Mint kiderült, nagyon sokan.