Hellapagos – Hajótöröttek szigete társasjáték

Én nagyon szeretem ezt a játékot, de legalább 4-5 főre szükség van, ahhoz, hogy jól működjön és nem árt egy olyan társaság, ahol nem sértődnek meg a szavazásoknál.

Van amikor direkt úgy játszunk, hogy egy kicsit mindenki magára van utalva és azt csinál, ami jól esik... Így is elég sokáig el lehet lenni ebben a játékban. Én mondjuk bírom a játékban a konfliktust, úgyhogy ha van nálam pisztoly, akkor én elviszem a balhét, lelövöm, akit kell :D

Pont múlthéten került elő, 9-en vágtunk neki a küldetésnek. Esélytelennek hittük, nagyon sokszor játszottunk már vele. Nagyon összeszedettek voltunk, jól jöttek a lapok is, roncshoz kétszer úsztunk ki összesen én basszus... simán meglett volna a 9 szerintem, de az egyik játékosunk inkább öngyilkos lett a közepénél, mert nem hitte el, hogy van esély :D Mindenesetre elég meglepő volt, eddig amikor 4-5en nyomtuk, akkor is max 1-2 ember jutott ki.

A baráti társaságom minden tagjának bejött. Eddig max. heten játszottunk vele, de nem úgy mint a gonoszok, mert próbáltunk céltudatosan megmenteni mindenkit. Ezért volt megrázó mikor a végén csak egy maradhatott. 😀 Aztán kiderült, hogy én, aki ötször megnézte a d3meeples videóját és ugyanennyiszer elolvastam a szabályt, elfeledtem a nagy hajótörésben, hogy az elején mindenkinek kell osztanom egy bizonyos számú kártyát. A vicces, hogy két menetet le is játszottunk ezzel a nehezítéssel. Mondanom sem kell a 3. party sokkal könnyebbnek hatott, főleg úgy, hogy meg volt a balta, kulacs, pecabot trió. Mindenki tudta a dolgát, mérlegeltük, hogy mikor kell rámennünk a vízre, mert talán a víz bebiztosítása a legkiszámíthatatlanabb. Hála az égnek, győzött a barátság és a végén elhajóztunk mindannyian a pokoli szigetről a lélekvesztőinken és ez nagyon felemelő érzés volt. 😀

Nagyon jó szórakozás a hellapagos, de van egy sötétebb aspektusa is, amennyiben valaki meg akarja kavarni az egyszerű hajótöröttek életét. Játéknak kell felfogni és nem lesz sértődés. Bátran ajánlom mindenkinek, mert nekünk bejött. 😊

A Hellapagos, egy igazi "genyó játék". De ez a szépsége.
Persze lehet szépen összedolgozni, egymásra figyelve, próbálni annyi hajót építeni hogy mindenki elhagyja a szigetet, de valszeg ez 10ből 1szer fog talán sikerülni.
Ennek a "kooperatív" játéknak a lényege hogy próbáljatok összedolgozni de közben mindig magadra figyelj először. Igen sajnos ebben a játékban önzőnek kell lenni. Ha ez nem megy engedd el ezt a játékot.
Játszottunk olyan emberrel aki inkább magát akarta kiszavazni, lelőni hogy más nyerhessen :D ha ilyen vagy ne vedd meg, vagy ne játsz vele.
De ha áttudsz szellemülni ebbe a hajőtörésbe, és úgy intézni a szálakat, szavazásokat, hogy neked kedvezzen, akkor egy igazán vicces,kibaszós játékot kapsz ami szerintem nagyon jó :D
Nálunk sokat előkerül a játék.
Ha veszekedősek, sértődősek vagytok szintén engedjétek el, mert simán benne van a konfliktus a játékban :D
De egyébként én ajánlom nagyon jó "baráti társasjáték"

Az oldalukat én sem néztem eddig, de nagyon jól megcsinálták, tetszenek az új módok is. A Számkivetett filmben levő Wilson is jó poén amit beletettek a játékba :D Nálunk családi és party kategóriában is előjön a játék, de teljesen más élményt ad. Családi játékként megpróbáljuk megszerezni az OP cuccokat (peca, kulacs, balta) és megmenteni mindenkit, party kategóriában meg jön a gonoszkodós oldala :D Jó játék, de nem való sértődősöknek...

De szuper az oldaluk, nagyon meghozta a kedvem a játékhoz az ottani bemutatás. 😁

Többször is játszottunk vele, nekünk nagyon bejött. Inkább semi-coop játéknak mondanám a kiszavazás miatt. Egyszer sikerült mindannyiunknak kijutni a szigetről, de nagy szerencse kellett hozzá, mivel nagyobb az esélye, hogy legalább 1-2 ember kiesik. Olyannak ajánlom ezt a játékot, akinek nem esik rosszul, ha játékostársa lelövi vagy a többiek kiszavazzák. (Értsd úgy, ha az Uno felidegesít, ez a játék is felfog.) Komolyan is lehet venni a Hellapagost, ekkor egy nehéz kihívást kell teljesítenünk, de szerintem jobb egy vicces, könnyed partijátékként hozzáállni.

A kialakítása nagyon szép. A tárgyak paklija egy hajóroncsban foglal helyet, a fagolyókat pedig vászonzsákból kell kihúzni horgászásnál és favágásnál. Kevés tartozéka van, de pont elegendő, átadják a "lakatlanszigeten vagyunk" érzést.

Egyébként az oldalukon megtalálható több játékvariáns magyar nyelven, köztük egy 2-játékos mód is. Mi kipróbáltuk és bevált.

Aki kiesik, az is szavazhat (Holtak szava variáns), így azért valamennyire részese marad a játéknak. Azért az első pár körben még jut mindenkinek kaja pia, de tényleg mindenkinek össze kell fognia, aki nem és kiszavazák, az megérdemli :) De még egy jól irányzott lövéssel vagy dugi kaja-piával megmentheti magát a harácsoló is. Szóval tényleg izgalmas és fordulatos a játék. Ha megvannak az OP lapok (peca, kulacs...) akkor mindenkinek sikerülhet a túlélés.

Mikor írtam nagyjából négy partit játszhattunk le vele és többnyire 3-4-en, így mindig gyorsan vége lett.
De egyébként maximálisan egyetértek! :)

Nálunk pont fordítva volt..nem azon volt a hangsúly, hogy minél előbb kidőljenek a játékosok a szigetről, hanem hogy együtt megnyerjük és elmenekülhessünk a szigetről.
Azóta persze már ha nagyobb társaságokkal vágunk bele megy a szivatás és kicsit bosszantó is mikor valaki 3-4 kör után kiesik és csak malmozik az asztalnál, amig vége nem lesz a partinak, de ez egy ilyen játék.

Aki az ilyen szintű konfrontációt nem szereti ne vágjon bele a Hellapagosba, sértődés veszélyes! 😄

...hát én gyorsnak nem feltétlen tudnám nevezni, de az tény, hogy egy kör hamar lemegy, főleg, ha kevesebben játsszuk. Mivel eredetileg kooperatív játékról van szó, nekünk nem volt benne szimpatikus a pisztoly, a töltény és kiszavazás lehetőségei.
Aki megismertette velünk, ő egy nagy játékfan személy. Ő nem értett velünk egyet, hogy amikor egy lépés lett volna a nyerés, de csak úgy, hogy egy valakit lelőjön, kisebb konfliktus alakult ki.
Ebből adódóan kissé labilis a kooperatív jelző, mert vagy együttműködünk, vagy egymás ellen fordulunk.
Ezt jó tisztázni a játék elején. Mindenesetre a menete mindenképp hozza a történet hangulatát, a hajótörött szituációt, mert feszültség van benne bőven.
Bár összebeszél a csapat, mindenki egyénileg maga lép. Más nem léphet helyette. Itt fontos, hogy mindenki felszólaljon, különben lesz egy hangember, aki irányít és minden rajta, az ő irányításán fog múlni, és a kooperatív játékélmény így kudarcot fullad.
Ugyanakkor mindenkinek egyénileg is el kell döntenie, mit szeretne. A saját érdekeit érvényesíteni, vagy a közös célt tartja szem előtt? Kompromisszumokra igencsak szükség van benne.
A kis doboz, a praktikus tárolás könnyen hordozhatóvá teszi, amit sajnos ma kevés játékról mondható el.
A grafika nagyon kreatív, színes, ezzel kissé derűsebbé téve az alapvetően kritikus "élethelyzetet".
Én azért nem nevezem gyorsnak, mert nálunk sokszor elmegy a kommunikáció irányába, ami a kooperatív játékoknak alapvető küldetése is. Nem maga a játék a "lassú", hanem a taktikázás.
Nekünk sikerült már nem egyszer is nyernünk benne úgy, hogy mindenki túlélte, az egymás kinyírását nem alkalmazva! Ugyanakkor valóban nem egyszerű úgy.
Érdemes kipróbálni! :)

Családdal együtt játszottunk jónéhány partit. Talán éppen emiatt mi nem akartunk senkit éhen- vagy szomjanhalasztani, pláne nem lelőni, ezért erősen kidomborítottuk a kooperatív vonalat, a közös túlélésre gyúrtunk minden körben. Nem mindig győztünk, de ha vesztettünk is közösen tettük. Nem egymás ellen, hanem a szigettel szemben játszottunk. Így nagyon bejött a játék mindannyiunknak, sikerélményünk is volt bőven, hatékony csapatmunkát tudtunk megvalósítási, de persze néha az a fránya Fortuna elpártolt tőlünk. Óriási élmény volt közösen nyerni! Ajánlom azoknak, akik szupercsapattá akarnak kovácsolódni.

Első látásra nem győzött meg, de aztán néztem róla véleményeket, videókat és nagyon megtetszett. Szuper gyors és izgalmas!

Szerintem partyjátéknak ideális a hellapagos. 6 fővel játszottunk egy egész estén keresztül, az elején gyorsan át lehetett látni a szabályokat, nyilván néhányszor buktunk, de aztán eljöttek a pillanatok, amikor mindannyian hangulatba kerültünk, előjöttek az igazi ének, elkezdett mindenki kicsit a saját szakállára dolgozni a közösségbe bepakolás mellett. Jól szórakoztunk, jókat nevettünk. Tény, hogy nagyon kell vigyázni azzal, hogy van-e sértődős a csapatban, de ha ezt sikerül orvosolni, jól lehet vele szórakozni. Számomra kicsit idegesítő, hogy néhány helyen vannak lyukak a szabályokban, nem minden kártya egyértelmű, de ez áthidalható.

Az az igazság, hogy mikor utána akartam nézni a játéknak, hogy mégis mi ez és hogyan működik, akkor többször kellett nekifutni, mert az első benyomás képek és szöveg alapján nem annyira fogott meg. De aztán többedjére sikerült végül rávenni magam, hogy tüzetesebben utánanézzek, videós bemutatót nézzek és hasonlók. Nagyon megérte, mert amúgy egy zseniális játék.

Ha már az első benyomással kezdtem: a valóságban megnézve a játékot, a doboza és az anyagminősége szerintem kifejezetten igényes, jó tapintású. A grafika ugye elég rajzos, de nagyon szépen van kivitelezve, nincs egyáltalán gagyi érzése.

Partyjátékok között egyébként szerintem ez egy kifejezetten jó darab, mert 3-12 ember játszatja, és ez nem csak úgy rá van írva, hogy papíron minél több réteget megfogjon, hanem élvezhető szerintem kevés és sok emberrel egyaránt. Nyilván sok embernél már kezd kicsit előjönni az, hogy unalmas lehet, amíg végigpörög egy-egy kör, és végighallgatjuk, hogy mindenki elmondja, hogy milyen akciót akar végrehajtani, de az, hogy viszonylag sok interakció lehet játék közben(leginkább szóban), kicsit enyhíti a dolgot. És mivel csak négyféle akciót lehet végrehajtani a saját körünkben, ezért könnyű előre tervezni, és így még jobban lehet pörgetni - nem kell ugye annyira ráépíteni az előttem jövők döntéseire.
Kevés embernél kifejezetten pörgős a játék, mert gyorsan telnek a körök, és viszonylag kevés van belőlük.

Ami sok időt tud elvinni, az a tervezés és a szavazás. Ugye össze kell dolgozni ahhoz, hogy minél többen ki tudjunk jutni a szigetről, ez adja a kooperatív részt. Viszont jól tervezetten tudunk csak kijuttatni minél több embert, mert ha mindenki csak vizet gyűjt, akkor sokan éhen fogunk halni. Vagy ha csak létfenntartást végzünk(étel, ital), akkor nem lesznek tutajok, amikkel el tudunk menekülni.
A szavazás a félkooperatív részt érinti leginkább, és ugye ilyenkor kell mindenkinek eldöntenie, hogy ki szerint kicsoda az, aki a legkevésbé szolgálja a közösség érdekeit, és a legkisebb veszteség érné a csapatot az ő kiesésével. Persze a szövetkezések miatt nem feltétlenül a leghaszontalanabbak fognak kiesni.

Alapvetően ez egy félkooperatív játék(hivatalosan), de ez el is tántoríthat tőle némelyeket, és elronthatja a játékélményt - főleg ha valaki könnyen megsértődik. A szövetségek, hátbaszúrások, gyilkolások igencsak megpróbálhatják a barátságokat. Semmi sem kötelez engem arra, hogy mindig ugyanazokkal szövetkezzek. Én ki akarok jutni a szigetről, szóval keresem a legprofitálóbb kapcsolatokat, szövetségeket.
Sőt, félkooperatív módban tud igazán előjönni az, hogy elkezdik az emberek nagyon menteni az irhájukat - legalábbis megpróbálják -, és egyre többen fogják látogatni a hajóroncsot a várható egyéni bónuszokért. Ekkor ugye nem gyűjtenek ételt, vizet és fát sem, tehát óriási veszteséget okoznak a csapatnak, és jóval rontják a kijutási esélyeket - legalábbis sok más ember számára. Ha valaki elindítja a lavinát, akkor mások is ráhajtanak egyre jobban az egyéni bónuszokra, és még nagyobb kárt okoznak. Emiatt van az szerintem, hogy ha ilyen módon játszunk, akkor a játékosoknak csak kis része fog kijutni a szigetről élve. Nekünk 12-ből 3 ember élte túl félkooperatív módban, ami elég gyenge arány - és annyi tutaj épült, hogy még válogathattak is.
Így aki barátságosabb játékmenetet akar kihozni, az játszhatja teljesen kooperatívan is, azaz minden egyes mozzanatot megbeszélnek a játékosok, senki nem a saját érdekei szerint fog dönteni, és megpróbálnak kihozni minél több embert élve a szigetről. Meg lehet ezt még támogatni azzal, hogy nyílt lapokkal játszunk(mert ugye a játék kezdetén kapunk valamennyi hajóroncs kártyát). Így nem lesznek sértődések, mindenki elégedetten(vagy elégedettebben) állhat föl a játék után, és elmondhatjuk, hogy márpedig mi mindent megtettünk az ügy érdekében. Így egyébként sokkal nagyobb arányban lehet kimenekíteni embereket a kezdő játékosszámhoz képest. Nekünk egyszer sikerült 4-ből 4 embert kimenekíteni, és nagyon sokszor csak kicsin múlik, hogy meg tudjon menekülni az utolsó ember - valahogy a készítőknek nagyon sikerült eltalálni, hogy necces legyen a játék végéig a szituáció. Egyébként a halálnak/kiesésnek sincs akkora súlya kooperatív módon, mert csapatként dolgoztunk, és tulajdonképpen mindegy lesz, hogy kinek nem sikerül megmenekülni.

A hajóroncskártyák is egyébként sokat tudnak dobni a játékon. Vannak nagyon hasznosak, és vannak nagyon haszontalanok. Viszont a játék készítői még itt is kicsit eldobták az agyukat, és a haszontalan kártyák is kreatívra, viccesre sikerültek - például ha van egy Ferrari kulcsod, akkor ugyan semmire nem mész vele, de flexelhetsz a többieknek. Ez nekem pluszpont, mert még erre is figyeltek.

Alapvetően a játék elég gyengén nyelvfüggő. A hajóroncskártyák okozhatnak maximum problémát, mert bizonyos kártyákon részletesebb utasítások vannak, de azok sem okoznak valószínűleg óriási gondot egy magyarázás után. Az ajánlott életkor szerintem elég jól be van lőve, mert tényleg nem bonyoult, könnyen tanulható, nem sok elemből áll. Annyi, hogy gyerekeknél talán a sértődésre fokozottan kell figyelni.

Egyébként az árához képest szerintem egy nagyon jó, sokféle felállásban jól működő társasjátékot kapunk, mindenképpen megéri megvenni. Az alkatrészekre is viszonylag könnyen lehet vigyázni, a kártyák a legsérülékenyebbek, ahogy a legtöbb játék esetében, de még ha sérül is egy-kettő, akkor sem romlik el igazán a játékmenet - leginkább az időjáráskártyákra kell szerintem odafigyelni. Valószínűleg érdemes vásárlás előtt kipróbálni, ha lehet, mert megosztó játék tud lenni, de számomra mindenképp megérte a pénzét.

Nekem nagyon jó élményem van ezzel a játékkal, de lehet, hogy szerencsém volt a társasággal. Mi rengeteget kooperáltunk, a pisztolyt, töltényt ki is dobtuk az elején, mindent közösen csináltunk. Sajnos 1 embernek mindig meg kellett halnia a végén, de mivel egészen addig csapatmunka volt, így gyakorlatilag lényegtelenné vált, ki hal meg, mindenki győzelemnek tekinthette. Én nagyon megszerettem, de nem játszanám akárkikkel.