• Ismertető
• 2025.12.12. 16:54:00

Klank! Katakombák – Zajjal jár a kincskeresés

Nagy coming out következik: a Clank!: A Deck-Building Adventure, avagy a 2016-os Klank!: Lopakodj és arass zajos sikert! az egyik olyan játék volt, amely egy szép hétvégi napon az Everdell: Az Örökfa Árnyékában és a Camel Up (Second Edition) mellett bevezetett a modern társasjátékok világába.

Egy ismerős páros hozta el a társasokat, majd némi szabálymagyarázatot követően négyesben próbáltuk ki mindhármat, aminek az lett a következménye, hogy főszerkesztőként néhány évig akár havi 10 új játékot is bemutattam az újságnál, költözésnél pedig sarkalatos ponttá vált, hogy a háznak legyen olyan szobája, amely jó társasjátékos szobának. 

Nos, a lap már a múlté, a szoba viszont nem, hiszen nemcsak jó lett, de nagyjából erre született, annyira tökéletes a célnak. Én meg mondhatni, azóta is teljesen bele vagyok habarodva a modern társasjátékokba. És bár a Klank! elsőre nagyon tetszett, soha nem éreztem úgy, hogy szükségem van rá a gyűjteményben, míg az Everdell és a Camel Up is évek óta a polcon figyelt. Emiatt elmondhatom, hogy messze nem vagyok elfogult, pláne, hogy még a Legacy változatot is eladtam, mikor polcürítésre adtam a fejem. Hosszúra nyúlt bevezetőm lényege pedig az, hogy mindez csak azért történhetett így, mert már akkor sejtettem valamit. Történetesen azt, hogy érkezik a Klank! 2.0, avagy a Klank! Katakombák.   

Hogy miről szól a Klank!? Ez alapvetően egy klasszikus fantasy eposz: a hősök bemennek a kazamatákba, legfőbb feladatuk pedig az, hogy mesés, sosem látott mennyiségben és értékben kincseket gyűjtsenek. Nem mellesleg életben is maradjanak, mert a randa és félelmetes sárkány feni rájuk a fogát. Tegyük hozzá, hogy hőseink nem éppen a legprofibbak, némileg tökkelütött bandával állunk szemben, így a dungeonök felfedezése közben sokat esnek és vetődnek, ennek hála pedig a páncélzatuk és fegyverük mindennek nekicsapódik. Ilyenkor hatalmas, szinte már harsonaszóval megegyező erejű zaj keletkezik, melyre a sárkány is mindig felfigyel: Klank! 

No, az alap ugyanaz, avagy a Katakombák esetében is igyekszünk túljárni a sárkány eszén, begyűjtve a legértékesebb kincseket, avagy a relikviatermek mélyén fekvő relikviákat, közben pedig építjük az alapjáraton 10 gyengébb lapból álló paklinkat. Ezekkel a kártyákkal közlekedünk, valamelyikkel harcolhatunk, de akad olyan is, amelynek hála zajt csapunk, illetve a lapokon látható képességpontokból új kártyalapokat is vásárolhatunk, melyek az elhasznált lapokkal együtt a dobópakli tetejére kerülnek. Vehetünk néhány nagyobb számban elérhető általános kártyát (zsoldos, felfedezés és titkos kötet), de izgalmasabb az a pakli, amely teljesen egyedi kártyalapokat rejt azonnali, vásárláskor vagy kijátszáskor is aktiválódó hatásokkal.   

Márpedig a kártyák adják a játék gerincét, emiatt kimondottan fontosak. A saját körében mindenki ezeknek hála mozog és harcol. Utóbbi lehet a katakombák útjain strázsáló szörnyekkel szembeni védekezés, vagy éppen a kínálatban lévő szörnyekkel szembeni akció – ugyanaz a kard ikon használható mindegyikre, illetve a kártyák által kapott lehetőségek sora lényegében egy akciópont-poolként fogható fel, amelyből kedvünk szerinti mennyiségben és sorrendben használunk fel bármit. Itt újabb „Klank” is érhet minket, amikor a saját színű kis kockáinkból a központi táblára tesszük a kívánt mennyiséget, az igazán nagy baj pedig akkor van, ha lapvásárlásnál egy vagy több olyan kártya kerül a kínálatba, mely sárkány szimbólummal rendelkezik. Ekkor ugyanis a kint lévő kockák a húzózsákba kerülnek, majd az aktív játékos egy keverést követően az állásnak megfelelő számú kockát húz. Ha a sárkányé kerül elő, nincs gond, ha azonban játékosszín vagy éppen szellem kerül a kockák közé, akkor az adott játékos, vagy szellemnél mindenki sérül. 

Mindez még az alap Klank! jellemzői közé is beférne, csak némi modullal megbolondítva, a Katakombák legnagyobb újítása azonban nem ez, de nem is a pontszerzésre jó szentély vagy éppen a szellemeskedés, hanem a teljesen moduláris kazamata-rendszer, amelyet a játékosok együtt építenek. A mélységet jelentő 22 katakomba-lapkát (és a felszíni, biztonságosabb területeket) ugyanis össze kell keverni, majd ezek alkotnak egy készletet – amikor pedig egy játékos elindul egy még járatlan ösvényen, akkor felfed egy újabb lapkát, majd azt tetszőlegesen elforgatva helyezi le ahhoz az útvonalhoz és terephez kapcsolva, amelyről az útját megkezdte. Emiatt a véletlenszerű húzással, a forgatással, a játékosok haladási irányával együtt lényegében végtelen számú lehetőséget kapunk, és a lassan kialakuló és szépen terjeszkedő katakomba-rendszer soha nem lesz kétszer ugyanolyan. Ez lényegében a Klank! Katakombák legnagyobb előnye és legizgalmasabb része, miközben majdnem minden a korábbi receptet követi. Mondhatni, hogy ez a Klank! roguelike verziója.

Ha magát a Klank!-sorozatot nézem, szerintem nincs. Az alapjáték is nagyon jó volt, elhiszem azt is, hogy a Legacy: Acquisitions Incorporated is nagyon nagy lépésnek mondható, de a Katakombák ebből átvett minden fontos elemet, majd az egészet megtoldotta egy állandó módon randomizált rendszerrel. Vannak kis és nagy titkok a termekben, vagy éppen foglyok, hogy bőven legyen extra meglepetés, hatás vagy jutalom, az álkulcsokkal meg utakat és ládákat nyithatunk meg, miközben a 100 lapos kazamatapakli egy igazi masszív kalandcunami, amely mindenféle lényt, hatást, társat és eszközt biztosít a kalandorok számára.

Trailer ITT érhető el. 

Nem csoda, hogy ha a Legacy-verziót nem is, de a Klank! Katakombák az eredeti játékot és az űrben játszódó variációt már megelőzte a BGG-n, sőt összesítésben a 60., stratégia műfajban a 44., családi játékként pedig már a 7. helyet kaparintotta meg a megjelenése óta. Sőt, azóta kiegészítők is készültek hozzá, így reméljük, hogy a magyar kiadásért felelős Reflexshop idővel a Lairs and Lost Chambers és az Underworld kieget is megjelenteti. A hazai változatba egyébként nem tudok belekötni, könnyen értelmezhető a szabályfüzet, valamint a kártyák számos hatása is egyértelmű. A túl sok token meg legyen az én bajom. 

Tehát akkor itt a Klank! Katakombák, amely egy 2-4 fővel játszható, nagyjából 1-2 órás társas, 10-13 éves kortól, a BGG szerint 2,5 szintű nehézséggel. Alapja a pakliépítés, de közben van egyfajta push your luck szerencsejáték is az egészben, főleg a végjátéknál. Az első részben bevált stratégiát egyébként itt is bevetettem, avagy felmarkoltam a kincset és futottam a kijárathoz, amit ilyenkor ugye el is kell érni, utána pedig azért jobban elhúzódik a játék vége: nem ér egyből véget, de mindenképpen felgyorsítja az eseményeket, ha valaki kimenekült (vagy meghalt). Ekkor ugyanis a saját körében már csak egy-egy sárkánytámadást hajt végre a játékos, ezzel folyamatos nyomás és esélyesen rendszeres sebződés alatt tartva azokat, akik még esetleg a katakombák mélyén kóvályognak. Ami azért mókás. Még ha az adott pillanatban bosszantónak is tűnik. Márpedig a Klank! mókás játék. Volt és lesz is, és ebből a kategóriából a Katakombák egyértelműen kiemelkedő. Karácsonyra ideális, csak bírjátok idegekkel a kincskeresést.