• Ismertető
• 2026.03.08. 15:00:00

Portugália kincsei: Oliva és Lata

Mi jut először eszedbe Portugáliáról? Cristiano Ronaldo? Portói bor? Fado csempe? Nem a halkonzerv és az extra szűz olívaolaj? Pedig Portugália állítja elő a világ legjobb kézműves jellegű halkonzerveit, melyeket igazi gasztronómiai különlegességként tartanak számon. Emellett mára Európa egyik legjelentősebb olivatermelő országa, mind mennyiségében, mind minőségében.

Costa és Rôla 2022-ben indította el a Portugália kincseit bemutató sorozatát Quinas címmel, melynek első része a Café. A játékban az ország történelmi kávéházainak szállítunk kávét, működése pedig remekül szemlélteti egy ellátási lánc kiépítésének lépéseit a szüreteléstől, a pörkölésen át egészen a kiszállításig.

Ezt a motívumot ültette át a szerzőpáros a sorozat következő két darabjára, melyek a Lata és az Oliva címet viselik. E két játékot mutatjuk most be nektek!

Az Olivában egy-egy gazdát alakítunk, akik igyekeznek térségük legjobb olívaolaj-termelőjévé válni.

A játék során akciókártyákat játszunk ki, és az akciót annyiszor hajthatjuk végre ahányszor a többi játékos is kiválasztotta ugyanazt az akciót. A játékosok tábláján mindig lesz két látható kártya, ehhez szimultán választ mindenki további két-két kártyát, melyet képpel lefordítva tesznek a táblájukra.

Az aktív játékos felfed egy lapot, majd végrehajtja a hatását minden látható kártya után. Az akciókkal bevételt szerezhetünk, olívát szüretelhetünk, olajat préselhetünk, speciális kártyákat vásárolhatunk, piacolhatunk, és kitehetjük a felesleges lapokat az olívatörköly akcióval.

A piacon olajat adhatunk el nemzeti és  világpiacra. Az így megszerzett lapok később a paklinkba keverednek. A játék további részében, már semmilyen hatással nem bírnak, csak foglalják a helyet. Dönthetünk úgy is, hogy nem fizetünk a kártyáért, hanem feltesszük a közös piacra, ezzel növelhetjük az adott nemzet értékét és még bónusz akciót is kapunk. A játék végén a nálunk lévő különböző nemzeti kártyák annyi pontot érnek, mint amennyi ilyen kártya van a közös piacon.

A speciális kártyákat pénzért vehetjük meg. Ezek közt erősebb akciókártyákat találunk, amikkel fejleszthetjük a paklinkat, és vannak köztük játék végi pontozókártyák is, amik szintén a paklinkba kerülnek.

A piackártyák és a pontozólapok előbb-utóbb annyira felgyűlhetnek, hogy nem tudunk miattuk akciókat végrehajtani. Ekkor lesz jelentősége az olivatörköly akciónak, amivel átrakhatunk lapokat a törköly pakliba. Ezek a kártyák ugyanúgy számítanak a játék végi pontozásnál, csak már nem foglalnak helyet a kezünkben.

A fordulók végén a táblánk felső sorában fekvő lapokat a dobópaklinkra tesszük, és helyére felcsúsztatjuk az aktuális fordulóban kijátszott kártyákat. Ezért fontos, hogy folyamatosan figyeljük a többiek kijátszott lapjait, és készleteit is, mert ebből következtethetünk, hogy a következő fordulóban ki mit fog csinálni.

Játékosszámnak megfelelően eltérő számú fordulót játszunk le, de mindig 24 kártyát játszhatunk ki. Ezután pontot számolunk, és aki a legtöbbet gyűjtötte, megnyeri a játékot.

A Café magasra tette a lécet, remekül sikerült a téma adaptálása és a játékmenet is ügyes megoldásokat használ. Szerintünk az Oliva felnőtt az elődjéhez. A pakliépítés és leépítés egyensúlyának megteremtése és az akcióválasztási rendszere átgondolt és egy kis odafigyeléssel mindkettő egészen jól tervezhető. A piac kezelése érdekes húzd meg–ereszd meg jellegű feszültséget kölcsönöz a játéknak, figyelni kell, hogy ellenfeleink melyik ország lapjait gyűjtik, és olykor érdemes beszállni egy-egy nemzet meghódításába. Ugyan olívaolaj helyett akár biciklit vagy cseresznyét is árulhatnánk, de a lényeg inkább a pontozási rendszerben gyökerezik, ami izgalmas félkooperatív jelleget kölcsönöz a játéknak, hiszen közösen állítjuk össze a pontozási feltételeket.

Míg a Café inkább ketten élvezetes, addig az Oliva a rengeteg egymásra hatás miatt három-négy fővel nyújtja a legjobb élményt. A többiek játékára csak közvetetten hatunk, elsősorban mi akarunk jól járni, de egy-egy döntésünkből ellenfeleink is tudnak profitálni.

Fontos megjegyeznünk, hogy ezt a játékot csak akkor tudjátok élvezni, amikor a szabályolvasásból és a hieroglifák megfejtéséből eredő düh lecsillapodik. Amikor elolvastátok a BoardGameGeek összes felmerülő kérdését és végre összeáll a játék. Mert az Olivához mellékelt szabálykönyv nem segít. Kicsit olyan, mint a City of Six Moons, ahol a szerző úgy alkotta meg a játékot, hogy annak szabályait teljes egészében a játékosoknak kell megfejteniük.

Egy dolog, hogy a felosztása és a példák kereszthivatkozásai néhol követhetetlenek, és minimum háromszor kell elolvasni, hogy megértsd, mit is kell csinálni. Emellett a szimbólumokat, még utalás szintjén sem említik meg. Ki lehet találni, csak jó kérdés, hogy ezt miért nekünk kell megtenni.

Még érdemes megemlíteni, hogy a különböző kártya típusok megkapták a világos pasztell színek összes árnyalatát. Már a kártyák szétválogatása is komoly kihívást jelent. Különös, hogy nem jutott eszükbe erősebb színeket, vagy kiegészítő jelzéseket használni. 

Ha sikerült átrágni magad a szabályokon akkor kiderül, hogy az Oliva egészen remek játék. Tanítani a szabály hiányosságai miatt nem könnyű, de ezen túllépve egy gyors, dinamikus játék, mely bőven hordoz magában fantáziát, újrajátszatóságot, és mélységet.

Bádog

A Latában egy-egy konzervipari céget igazgatunk, és igyekszünk a leghatékonyabb termelési láncot kialakítani, és a legjobb pozíciókat megszerezni a piacokon.

A játék a licitre, a kártyákból kialakított termelési lánc menedzselésére és a megrendelések teljesítésére épül, melyekért akciópontokkal fizetünk. A forduló elején a játékosok titkosan beállítják, hogy a rendelkezésre álló kilenc pontból mennyit hajlandóak költeni, hogy elsőként választhassanak az árukártyákból és hogy ők adhassák el elsőként a konzerveiket.

Az árukártyákat a gyártósorunk öt helyére tehetjük. Az első kettő ingyenes, a többiért 1-2 escudot kell fizetni. Ezután elindul a gyártás. előállíthatunk hagyományos szardella (szürke), paradicsomos szardella (piros) és olívaolajos makrélakonzervet (arany). Gyártás során balról jobbra haladva végignézzük, hogy milyen termék áll rendelkezésre. Fontos, hogy mindig csak olyan alapanyagokat használhatunk, ami az aktuális szimbólumtól jobbra van. Az áruk nem “fogynak” el, egy szimbólumot bármennyiszer használhatunk, feltéve, hogy az az aktuális szimbólum után van. Minden egyes gyártás egy akciópontba kerül, majd rátesszük a megfelelő színű kockát.

Ez után jön az eladás. A piackártyákon látható az ország, a megrendelés, illetve, hogy mennyi akciópontba kerül egy konzervet leszállítani, és hogy mennyi pénzt kapunk egy konzervért. A szállításnál csak átrakjuk a konzerveket a kívánt helyre, lelépjük az akciópontot, viszont a kártya ahhoz fog kerülni, aki az utolsó konzervet helyezte a lapra.

Miután mindenki szállított, a játékosok vásárolhatnak pontozókártyákat. Ezek sokféle feltétel után adhatnak pontot, erre részletesen most nem térünk ki.

Hat forduló után, amikor elfogynak az árukártyák a játék véget ér. Pontokat csak a megszerzett zászlók és a pontozókártyák után kapunk. Aki a legtöbb pontot gyűjtötte, megnyeri a játékot.

A sorozat eddig megjelent részei közül nekünk ez tetszett a legjobban. Minden mechanizmusát ismerjük már, de remekül összerakták egy klasszikusabb stílusú kisdobozos euró játékba. 

A Lata esetében a szabály kiváló lett. Jól értelmezhető, a példák egyértelműek, és végre minden kártya tételes magyarázatot kapott.

A szerencse fontos társunk lesz. Talán ezt írhatnánk egyedül a játék hátrányára. Minden kártya véletlenszerűen kerül egy viszonylag szűk kínálatba, ami miatt nehéz stratégiát építeni, hisz nem tudni, hogy a szükséges kártyák egyáltalán játékba kerülnek-e. Licittel tudjuk befolyásolni a pozíciónkat, amivel több kártyához férhetünk hozzá, de ezt kevésnek éreztük. 

A gyártósor összerakását jól meg kell fontolni, mert minden körben új kártya kerül rá, ha nincs pénzünk választhatunk, hogy melyik ingyenes helyre tesszük, de eldobni nem lehet. Ez olykor alaposan megkavarja a terveinket. A piac esetében is fontos lesz a körsorrend, mivel hiába pakoljuk meg a piacokat konzervvel, ha nem tudjuk lezárni a kártyát, az utánunk következő játékos olcsón szerezhet piackártyát, amivel jelentős előnyre tehet szert a pontozásnál.

Érdekes, hogy bár elég fontos eleme az interakció, a Lata szóló módja remekül működik. Nincs fiktív játékos, csak magunkkal versenyzünk. Licit helyett plusz árukártyákat kérhetünk akciópontért, ami csökkenti a szerencsét. A piacnál pedig nem kell attól tartani, hogy valaki lenyúl egy nehezen felépített kártyát. 

Nagyon ízléses a játék dizájnja. A Lata kártyáinak szürke-ezüst színei kaptak egy fémes csillogást, amitől igazán különleges látványt nyújtanak. 

A Quinas sorozat eddig nem okozott csalódást számunkra. A témafeldolgozás rendben van, de elég általános, sok mindenre ráilleszthető, de mechanikailag mindhárom játék jól átgondolt, letisztult, és kifinomult.

Mindegyikre igaz, hogy a kis doboz ellenére mély stratégiai döntéseket és nagy játékélményt kínál. Nehézségi szintjük nagyjából azonos, úgy 10-12 éves kortól tudnánk ajánlani. Az Oliva keményebb dió, de csak a borzalmas szabály miatt. 

Bár az alap motívumok, mint a gyártási lánc és a piackezelés mindhárom játékban megjelenik, de mégis gyökeresen eltérnek egymástól. Mind teljesen más felépítésű, logikájú játék, úgy, hogy mégis azonos nyelven kommunikálnak a játékosokkal. 

Ajánljuk azoknak, akik kicsit klasszikusabb mechanikákkal működő euro játékokat keresnek, és szeretik, ha a kis dobozba egy egészen nagy játék belefér.