• Ismertető
• 2026.01.24. 14:00:00

The Witcher: A végzet útja – Hmmm…

A Witcher társasjátékok története bőven a sorozat népszerűsége előtt kezdődik. Az első fizikai játékot még 2007-ben adta a ki maga a CD Projekt Red a legelső PC játék mellé. A következő játékra hét évet kellett várni. A The Witcher Adventure Game még mindig a nagy robbanás előtt jelent meg és bár igényes társas volt, nem aratott osztatlan sikert. A videójátékok legendás harmadik része és a Netflix-sorozat óta viszont egyre-másra érkeznek a vajákjátékok: a promó kártyacsomagok, Gwent paklik, a szörnycsapkodós Óvilág és készülő Legacy kiadás mellett érkezett hozzánk még egy félig abszrtakt, félig történetorientált társasjáték is, a Végzet útja.

"Mivel maga a játékszabály is vegyesen használja a Witcher és a Vaják kifejezéseket, ezért feljogosítva érzem magam, hogy a cikkben én is így tegyek. "

A Végzet útja is közösségi finanszírozásból indult, jelen esetben Gamefoundról. Itt többmilliós összeget sikerült összekalapoznia. Ennek megfelelően mindenkinek, aki támogatta a játékot a postás egy minikkel bőven megpakolt és a végtelenségig kiegészített dobozt hozott, köztük olyan extrákkal, amik boltban soha nem lesznek beszerezhetők. Így, ha minden vágyad a witcherből bérgyilkossá átvedlett Letho szerepét eljátszani, akkor sajnos mélyen a zsebedbe kell nyúlnod majd…

Mi magyarok szabadon válaszhatunk aközött, hogy a figurás verziót szeretnénk játszani, vagy a nagyjából tízezer forinttal olcsóbb standee-ket használó változatot vinnénk haza, illetve különböző karakterek és kiegészítők széles választéka is elérhető itthon. Ezúttal nem lehet arra panaszkodnia, hogy csak az alapjáték érhető el magyar nyelven.

A játék négy szimbólum körül forog: harc, varázslat, felfedezés és diplomácia. Bármit is teszünk majd, annak szinte mindig valamilyen szimbólumlesz az eredménye. Hogy milyen- illetve, hogy mennyi, az mindig az adott kártya képességeitől függ majd. Nem érdemes ész nélkül harácsolni mindenből, mert egy fordulóban csak kettő szimbólum fog számítani. Ezeket hívja a játék aktív szimbólumoknak és ezekkel tudunk majd győzelmi pontot, illetve tapasztalati pontot termelni magunknak.

Minden kör elején feltöltjük 1-1 pár kártyával a tábla szabad helyeit, játékosszámtól függően. Ezek után a kezdeményezéssáv sorrendjében mindenki lehelyezi a figuráját valamelyik lappár mellé és felveszi azokat. Ha mindenki elkötelezte magát, jöhet a kártyák kijátszása. Minden körben kettő lapot kell magunk elé tennünk az idővonalra. Ezeknek természetesen nem kell az előbb felvett kettőnek lennie, tetszés szerint lehet őket kombinálni a kezünkben tartott lapokkal.

A kijátszott kártya természetesen tartalmazhat valamennyi szimbólumot a négy közül, illetve a legtöbbnek van valamilyen különleges hatása. Ezeket a lap alján találjuk majd, ikonográfia formájában. Szöveget nem tartalmaznak a lapok, így elsőre kicsit bonyolult lesz eligazodni, de a segédlettel hamar megszokható a dolog. A hatások viszonylag egyszerűek: ha van valamennyi dolgod vagy befizetsz valamennyi dolgot, akkor történik valami (rendszerint szimbólumokat gyűjthetsz). Például: egy diplomácia-szimbólum befizetésével kaphatunk három tapasztalati pontot; kapunk egy felfedezésszimbólumot minden nem aktív szimbólumunk után; ha pontosan egy piros kártyát játszottunk ki, kapunk egy varázslat-szimbólumot stb. Az egyetlen megkötés az, hogy ha végre tudjuk hajtani egy kijátszott lap hatását, akkor végre kell hajtanunk azt, akár tetszik a végeredmény, akár nem.

Ha mindenki kijátszotta a két kártyáját, akkor jöhet a forduló értékelése. Mindenki összeszámolja, hogy a fordulóhoz tartozó két aktív szimbólum közül melyikből gyűjtött többet. Amelyik szimbólum több „támogatást” kapott így, az kap egy végzetjelölőt, majd új kör kezdődik. Három ilyen kör alkot egy fejezetet, melynek a végén pontozás következik. A legtöbb végzetjelölőt kapó szimbólum lesz a nyerő: ennek minden példánya egy győzelmi pontot fog érni az adott játékosnak, a másik aktív szimbólum pedig tapasztalati pontokat termel.

Három fejezet után hirdetünk győztest, természetesen a legtöbb győzelmi pont alapján. Persze azért még néhány apróság bonyolítja a dolgunkat. Ott vannak például az említett tapasztalati pontok, amiket minden fejezet végén elvihetünk. Ezek nem csak egyszerű vigaszdíjként funkcionálnak, hanem egyszer használatos képeségeket is előhívhatunk velük, melyek minden karakter esetében különbözőek. Ha sikerült a tapasztalati pontokkal nagyon elszállni és minden képességet előhívni, akkor is érdemes tovább gyűjtögetni őket, ugyanis győzelmi pontokká alakíthatjuk a fölösleget. A tapasztalati pontok mellett még győzelemhez segíthet minket a karakterünk mellékküldetése is, amit a játék végén fogunk kiértékelni. Ezen kívül többféle módon tudunk még pontot gyűjteni, mindig az aktuális történettől függően.

De hol van ebben a witcherkedés? Hol van a változatosság? Hol van az a bizonyos beígért történet, amivel újra játszhatjuk a regények legjobb jeleneteit? Természetesen a könyvek lapjain. Jár ugyanis a játék mellé egy vaskos óriáskártya-köteg. Ez lesz a történetpaklink, amit úgy fogunk majd lapozgatni, mint egy könyvet. Ez ad majd egy történeti keretet az eseményeknek, ez mutatja meg, hogy mik a fejezetben az aktuális, gyűjtögetni való aktív szimbólumok, ahogy azt is, hogy mik lesznek azok a következő fejezetben – attól függően, hogy merre halad a sztori. Minden egyes döntés más irányba tereli a játékosokat, változik tőle a végkimenetel és új szabályok is életbe léphetnek.

Összesen három történet került az alapdobozba, mindegyik számos végkifejlettel rendelkezik és mindegyik hoz új elemeket a játékba. Van, ahol például az is számít, hogy milyen sorrendben játsszuk ki a különböző színű lapjainkat, illetve vannak jóval komplexebbek, ahol már oldalt kell választanunk egy konfliktusban és annak a  végkimenetelétől függően kaphatunk előnyöket.

Ez leírva jól hangzik, de játék közben a tematika sajnos nagyon háttérbe szorul. Elsőre még lelkesen olvastuk a fejezetekhez tartozó szövegrészeket, de ezt gyorsan felváltotta a hideg logika és a számolgatás. Nagyjából az első játék felénél már senki nem „a harc mellett érvelt” és nem „ragaszkodott a diplomatikus megoldáshoz”, hanem „kardot vagy borítékot termelt”. A kártyák képességei sem tematikusak, nincsen sem idézet, sem név, csupán egy illusztráció és néhány ikon. Így ezek a kártyák is „a háromikszpé lap", meg "a sok kardos lap” néven kezdtek futni.

A játékot úgy tervezték meg, hogy a végtelenségig lehessen kiegészíteni új karakterek és történetkártyák formájában és ez így is történt. Ezek szinte mind elérhetőek magyar nyelven is, így aki nem sajnálja rájuk a pénzt (nekem az áruk kicsit túl közel jár az alapjáték árához kiegészítőhöz képest), az óriási újrajátszhatóságot vásárolhat magának.

A doboz kialakítása igényes. Még az olcsóbb változathoz is jár a kellemes tapintású neoprén playmat és a strapabíró műanyag rendező. Ez utóbbiban jól tudjuk szortírozni a komponensek egy részét. A maradékot sajnos már ötletszerűen kell szórnunk a fennmaradt rekeszekbe. Nem kifejezetten zavaró, de jobban örültem volna egy fokkal átgondoltabb tervezésnek.

A legkönnyebben úgy tudom bemutatni a Végzet útját, ha elmondom, hogy mi nem igaz rá: ez nem egy történetorientált Witcher játék, úgyhogy ne őt válaszd, ha ilyen élményt keresel. Ez egy absztrakt tablóépítő játék, amire Witcher tematikát húztak, sok szerencsével és sok meglepetéssel.

Egy, kettő, sőt még három fővel sem az igazi. Négy játékossal mutatja meg az igaz erejét. Kettő játékosig még a szerencse dönt arról, hogy hogyan alakul a történet (és ki kap pontokat), hárman pedig mindig egy játékos fog komoly hátrányba kerülni. Négy főtől már lehet cselezni, alkudozni, diplomáciát alkalmazni és valamennyire előre tervezni. Az utóbbira sajnos, ha nem is nulla, de kevés lehetőségünk lesz, mivel a megszerezhető kártyák sávját minden körben szinte teljesen letakarítjuk.

Kezdő játékosok kerüljék, a hozzám hasonló Witcher rajongók nézzenek rá a boltban, a kombózós-harácsolós játékosok pedig tegyenek vele egy próbát!