Canvas: Festői vásznak társasjáték

🔎 Szettgyűjtős, draftolós, kompetitív társas. Festők bőrébe bújva kell minél értékesebb alkotásokat összerakni. A játék elején kiválasztott/sorsolt értékelési szempontok alapján díjakat kapunk a festményekre, amik a végén győzelmi pontot fognak érni.

✔️ Nagyon szép a játék, ez nem vitás. A festmények összeállítására egy igen kreatív megoldást találtak ki. Rengeteg apró képrészlet szerepel átlátszó fóliákon, és ezekből kell hármat egymásra rakni, így áll össze egy teljes kép. Tetszik a draftolás menete is: a sor legszélén lévő képrészlet mindig ingyenes, de ha másikat szeretnénk, azért már fizetni kell. Viszont a pénzt nem a közös készletbe, hanem az "átugrott" fóliákra rakjuk rá. Aki olyan fóliát választ, amin pénz is van, azt is megkapja. Még egy plusz pont, hogy sokféle értékelő kártya van, így változatos partikat lehet kialakítani; ráadásul nagyban növeli az újrajátszhatóságot is.

❌ Sajnos hiába a szép külső, és az ötletes festmény összerakás, ha pontokat is szeretnél kapni, akkor az egész átmegy száraz ikongyűjtögetésbe. Érdekes mechanika, ahogy kialakul az értékelendő sáv, de emiatt egyáltalán nem figyeltem a fölötte lévő grafikát. Megpróbálod a legértékesebb kombót kihozni, közben meglepődsz, hogy milyen véletlenszerű kép alakult ki. Inkább csak megmosolyogtuk a totál szürrreális képeket és erőltett, semmitmondó címeiket. Ugyanis nem csak grafika, de címrészletek is szerepelnek a kártyákon. Nem emlékszem konkrét példára, de ilyeneket kell elképzelni: Türelmes boldogság, Tiltott csapda, Boldog menedék. Persze a kép is mindig katyvasz, nem művészi: oszlopon egyensúlyozó mopsz mellett repül egy gólya, az előtérben pedig buborékok.

🎨 Összességében csalódásnak éltük meg, a játék egyáltalán nem a kreativitásunkat mozgatja meg. Azért rossznak nem mondanám, csak nem mi vagyunk a célközönség; ez egy nagyon-nagyon családi játék. Nagymamával, gyerekkel jó szórakozás lehet, ahol inkább a látvány, a hangulat számít, és az csak egy plusz dolog, hogy pontokat is lehet számolni.

Elképesztően ötletes és a rengeteg módon variálható zsűrizési szempontok miatt magas újrajátszhatóságú játék, aminek a végén dixit-szerű agymenések jelennek meg előttünk. Végtelenül tematikus, ugyanakkor agyégető, AP-veszélyes, egyszerű szabályokkal operáló játék. A festménylapok azonban sokadik játék után kevésnek bizonyulnak és unalmassá válnak. A kiegészítő megléte kötelező.

Egy játék után talán még korai véleményt formálni, de nekem osszességében csalódás volt az elso menet. Kimondottan a muvészetet kerestem ebben a játékban (legfoképp a párom), de sokkal jobban hajazott egy matematikai muveletre mint kreatívitási feladatra. A kártyák nagyon szépek, de kicsit recések a lap szélei, emiatt nem annyira kellemes oket fogni. Az állandóan osszetapadó kártyákról nem is beszélve, amik kicsit lassították a játékot és rontották az élményt.😅 Az osszhatás impozáns, de a végén - legfoképp - 5 kártya esetén már azt sem lehetett látni mi is szerepel a képen.

Témája miatt nagyon tetszetos, de sokan csalódni fognak az elso játékuk után. Mindenképp adunk majd neki még esélyt, de az a tippem, hogy 2 fovel, nem ez lesz a kedvencunk.😄

Nálunk nagy kedvenc lett ez a játék! Eszmei értékei is van pluszban, mert úgy nyertük tombolán. Először az életkori besorolás miatt megijedtünk tőle, de a nem sokára 12 éves nagylánynak simán megy, úgyhogy ezzel a 14+-szal szerintem nagyon felül lőtték. Angol nyelvű verziót nyertünk, ami nem is nagy baj, mert ilyen téren angol szavak tanulására se rossz a nagylánynak, néhol nekünk is. :D

Maga a játék szerintem nagyon szép és iszonyatosan tetszik ez a kép összerakós megoldás. Alapvetően baromi egyszerű a játék menet, de mégis sokmindenre kell figyelni benne és nagyon boldog tud lenni az ember, ha sikerül minden feltételt teljesíteni, sőt még a kép is szép lesz. :D Tény és való, hogy itt a pontozás az elsődleges és e miatt időnként el kell engedni a tényleges festői élményt, de ez minket például nem zavar, pedig nekem a nagylányom igazi kis művész lélek, grafikusnak készül. Szépek a fóliákon lévő ábrák és kifejezetten menő, hogy felcsavart festő vászon van a játéktábla helyett. Ketten is ugyanúgy élvezetes, mint hárman. Persze időnként kellemetlen, ha valaki elveszi a lapot, amit szerettél volna, de ennyi konfrontáció simán belefér. Nekünk tehát így családilag nagyon bejön, gyerekeknél is fejleszti a taktikai érzéket, a térlátást és hogy néha bizony el kell engedni bizonyos feltételeket és inkább a többire koncentrálni.

Jelen esetben elsősorban nem is erről van szó, hanem a "müalkotásaid" nem kreativitás alapján kell létrehozni, ami mondjuk nehezen is lenne objektíve pontozható, hanem a retegek matematikai egymásradobálása szépérzéket mellőzve.

Igen! Ezt sok szép kinézetű játéknál lehet tapasztalni, hogy gyönyörű megjelenés mellett a játék mechanikája elnyomja az érzést. De ez ilyen.... El kell ezt fogadni, hiszen végül is a játék célja a szabályok működtetése... Én ezt úgy szoktam felfogni, hogy legalább az ilyen szép játékokban a holt időben tudok gyönyörködni a szép grafikában.

Mivel nagyon kreatív ember vagyok és inádok rajzolni, festeni, minden alkalommal amikor látom ezt a játékot nagyon fáj rá a fogam. Most, hogy elolvastam nem a kreativitás, hanem a pontszerzés az első, így nem lesz olyan nehéz ott hagyni, hiszen fontos a játékélmény, így inkább mást választok.

Társaságban próbáltam ki ismeretlen játékpartnerekkel. Kissé lassan indult be , mindenki első körben próbált csodaszép képeket összetenni. A második körtől már egyértelműen nekem absztrakt lett . Csak azt figyeltem milyen pontozásnak tudok legjobban megfelelni és semennyire nem érdekelt milyen lesz a kép. Ha a festős dolgot el tudod engedni és csak egy háttérsztorinak tekinted máris egy egyszerű kis játék lesz. Szép , egyedi a fólialapok különlegesek , de nem venném elő hetente .

Mi hárman játszottuk egyszer, amikor az egyik játékostársam művészi ember volt (nem festő, hanem garfikus), de ő tényleg csak arra játszott, hogy a lehető legszebb festményt hozza létre, mint képileg, mint névben. Mindig a maximális 5 kártyát begyűjtötte és abből kihozta azt ami szerinte a legszebb volt, nem foglalkozva a pontozással. A játék mégse hagyta 0 ponton, mert azért 1-2 kombináció így is összejött neki.

Művészi szabadságról valóban nem lehet nagyon beszélni, hiszen max 5 lap lehet a kezedben, illetve ha pontokat is akarsz gyűjteni szép számmal, akkor nem mindig lehet szép festményt összeállítani (és nyílván a háttértől is függ a szépsége).

Ha el tudod engedni, hogy a saját művészi szabadságodat add ki ebben a játékban és inkább úgy tekintesz rá, hogy egy festőt irányítasz, aki minél több díjat szeretne bezsebelni, akkor jobban átjöhet a játékélmény. A festmények érdekesek lehetnek, de egyszerűen szerintem lehetetlen úgy megcsinéálni a játékot, hogy bárki izlése szerint működjön.
Sagrada-ban sem az a cél, hogy neked tetszen az ablak amit alkotsz, hanem hogy a pontozásoknak minél jobban megfeleljen. Nagyjából ezt a páthuzamot tudtam most így kitalálni.

Olvasom a szebbnél szebb írásokat a játékról és úgy érzem, kell még egy esélyt adnom a játéknak. Két kört játszottam vele januárban, öten voltunk. A hype miatt nagyon kíváncsi voltam az élményre, de nem hozta azt, amit vártam. "Alkoss, fess csodálatos képeket!" Valami ügyesen korlátozott "művészi szabadságot" vártam, de nekem túlságosan szabályozott a játék, a végtelen lehetőség illúziója helyett pontosan behatárolt kezdő és végponttal bír és nem engedi el annyira kezem, amennyire reméltem az előzetesek alapján.

Kicsit keserű szájízzel hagytam abba két kör után a játékot, szerencsére a következő feledtette ezt, de azóta is eszembe jut, én nem voltam jó passzban, vagy tényleg kevesebb a játék vagy csak valami...

De adok neki még egy lehetőséget, az után, amiket itt olvastam, ha már van kinél játszani vele. 🤔

Nagyon impozáns játék az átlátszó festmény lapokkal. Kopást én még nem tapasztaltam (mondjuk vigyázok is rá), amin a játékhoz járó playmat is sokat segít.
Dobozban insertről nem beszélhetünk, mivel csak oda van rajzolva minek hol a helye, ettől függeltenül nekem nincs ezzel sem negatív tapasztalatom. Még akkor is a helyén maradtak a dolgok amikor felakasztottam a dobozt .. mivel festményként is tud funkcionálni a játék :D

Sikerült kipróbálni a játékot több ízben is 3 illetve 2 fővel is. Többfelől hallottam/olvastam, hogy két fővel nem az igazi, mert nem cserélődnek úgy a festményeklapok. Az igazat megvallva én nem éreztem olyan hatalmas külömbséget. Több fővel nyilván jobban pörögnek a lapok, de kevesebb játékos esetén kisebb az esély arra is hogy elviszi azt ami nekem kell.
Bár a művészet szubjektív, nem az a cél hogy számodra a legeszebb kép szülesssen meg, hanem hogy a bíréknak = pontozó lapoknak megfeleljen.

Tipp: Sokat segíthet ha előre kitalálsz egy kombót, akkor megjegyzed az így kialakult festmény címét, így az össze-vissza variálás után is könnyen meg lehet taláéni a kívánt kombinációt.

Szuper kis családi játék, gyerekekkel is jól játszható, bár őket a pontok kevésbé motiválják. Szórakoztató a végeredmény, mindenki úgy érzi valamit alkotott, pedig nem is :))
Ha csak a pontokra hajt az ember akkor elég fura képek tudnak születni belőle, de így összejöhet egy-egy remekmű!
A játéj gyönyörű, bár kiváncsi leszek a sokadik játék után hogyan néznek majd ki a plasztik lapkák.

Egyszerű, igazi családi játék, sajnos a festés része tényleg nem számít. Jól el lehet vele lenni. A kártyék egyedül szépek, összerakva nem minden esetben.

hát most kicsit ellent fogok mondani az előző bejegyzésemnek. túl vagyunk jópár játékon a Canvassal és szeretném kicsit árnyalni a nagy hypeban kialakult képet. amolyan pro és kontra lista következik

PRO
- egyszerű... ez tagadhatatlan, az 5 éves kislányom is könnyen játsza, és már a pontokra is figyel, könnyű a szimbolikája
KONTRA
- egyszerű... közel sem jelent akkora kihívást mint elsőre gondoltuk vagy reméltük

PRO
- jó technika... ezt már leírtam, a Kanagawához képest jó az egymásra dugdusós stílus, mi nem tapasztaltuk a kopást sem eddig
KONTRA
- insert... az nincs konkrétan, bár jól pakolható a doboz, de ez nagyon zavaró 2021-ben

További PRO
- mindenki leül vele játszani... igazi családi játék
További KONTRA
- nem valami változatos, igyazából ha győzelemre játszol megvannak a fix struktúrák amit követni kell
- nem valami szépek a művek, és ez nagy gond egy ilyen művész játéknál. egyszerűen a festmények zöme katyvaz lesz, a szépérzék nem jön ki, vagy ha a szépségre mész rá akkor tuti nem nyersz
- kevés a változó a játékban, a Kanagawához képest nagyon szűk a mozgástér
- a grafika maga sem köt le hosszú távon. nekem ami szép az pl a Hősök útja grafikája és rajzai, köszönő viszonyban sincs a két cucc egymáshoz. nyilván más a mechanika, nem lehet a játékokat összehasonlítani de grafikailag sokkal szebb a fantasy játék, és ez megint csak tök gáz

Óhatatlanul is a Kanagawához hasonlítom, esetleg még a Tokaidohoz amiben lehet festegetni - meg majd az Ethernal Palace-hoz jövőre. Bár mindkét játék réginek számít, majdhogynem elavult, sokkal többet nyújt. Nem bántuk meg hogy beszereztük, mert a kicsikkel jó lesz amíg a Kanagawa nem érik be nekik, de az a vágyunk hogy kiváltsa a régi játékot az nem valósult meg. A hatalmas hype-hoz képest ami meg övezte a KS-en és a beharangozókban összességében csalódás. Remélem a kieggel ami jövőre jön tudnak valami pluszt hozni a rendszerbe, mert az alapötlet jó.