• Ismertető
• 2026.06.18. 14:00:00

Katonai fenyegetés és erőszakos kereskedelem – Ilyen az új Világrend

2023 egyik nagy meglepetése után a kis ciprusi kiadó, a Hegemonic Project Games újabb nagy durranással jelentkezett, amely ezúttal ráadásul magyarul is kapható. A legjobban pedig az érdekelt, hogyan lehet a még nagyobb témát egy komplexitása terén kisebb társasjátékba pakolni.

A 2023-as Hegemony: Lead Your Class to Victory egy olyan modern klasszikus, amely csak néhány éve van a piacon. Hogy első játékként a ciprusi kiadó és annak CEO-ja, Varnavas Timotheou képes volt egy ilyen társast letenni az asztalra, az részben zsenialitásának, részben pedig a görög Vangelis Bagiartakisnak, az Artipia Games (Project: ELITE, Kitchen Rush, Ceres) korábbi munkatársának és a Hegemony társszerzőjének is köszönhető. Magam egyébként nem is gondoltam volna, hogy politikai társas lehet ilyen logikus, rugalmas, olajozott és izgalmas, márpedig ez a különleges darab az, összetettsége és nehézsége ellenére pedig csak úgy siklik benne az ember. A Hegemony egy elképesztő játék: minden logikus, tökéletesen szimulál egy működőképes gazdaságot, aminél mindenkin múlik, hogy menjen a gépezet, ne omoljon össze a rendszer. 

Világrend

A Hegemony persze megkéri az árát annak, ahogy az osztályharcot lemodellezi és bemutatja. Szabályrendszere ugyanis kimondottan komplex, és miközben az egyes frakciók megértése is nagy kihívást jelent, a köztük lévő kapcsolat átlátása még több tapasztalatot igényel. Ki- és elpakolása sem egyszerű a rengeteg token és kártya miatt, a 3-5 órás játékmenete pedig egyértelműsíti, hogy ez bizony nem egy egydélutános kaland. Igen, a Hegemony: Lead Your Class to Victory rendkívül sokat követel, de cserébe ennél is többet ad: egy kellő eleganciával és áramvonalassággal feldolgozott, nagyon különleges témát, amellyel az állam működését szimulálja. Nos, a Kickstarteren született Világrendtől is valami hasonlót vártunk, mikor a megszokott négyfős csapatunkkal nekiálltunk a megismerésének. Hogy csalódtunk-e? Erre majd a cikk végén térek ki.

A 2024 novemberében induló kampányban bemutatkozott World Order, avagy a Világrend már nem olyan apró kis üzemmel foglalkozik, mint az állami gépezet bemutatása, hiszen célja az, hogy világunk nagyhatalmainak viszályait prezentálja egy, a Hegemonynál valamivel kevésbé komplex társasjáték képében. Belegondolva azért ez már önmagában elég komoly feladat, pláne, hogy a történet szerint a 2010-es évben indulva a gyengülő Egyesült Államok, a gazdasági nagyhatalommá fejlődő Kína, Oroszország, valamint az új szerepét kereső Európai Unió nagyhatalmi törekvéseiben segédkezve csatlakozunk be a világtörténelem egyik izgalmas szakaszába. Ez a kis fejezet pedig ma is aktuális, hiszen az elmúlt években mást sem hallunk, minthogy a nagyhatalmak újraosztják a szerepeket, miközben a jól ismert világ drámai átalakuláson megy keresztül. A kérdés már csak az, hogy az új világrendben ki veszi át az irányító szerepet?

Világrend

A világtérképen a már említett négy nagyhatalom helyezkedik el, miközben a régiókat alapból felosztják egymás között úgy, hogy kinek melyik helyszín tartozik az érdekeltségébe. Ez viszont csak a kiindulási pont, hiszen a hatalmak a 6 forduló mindegyikében fókuszt választanak, amely meghatározza az aktuális stratégiájukat és termelésüket, majd 4 vagy több kártyát játszanak ki, aminek következtében diplomáciával az új országokkal veszik fel vagy éppen a régiekkel erősítik a kapcsolatot; a gazdasági oldalon kereskedelemmel fejlődnek és nyersanyaghoz (kőolaj, ércek, luxuscikkek és a többi) jutnak, vagy befektetéssel növelik az érdekeltségeik számát; katonai oldalon megerősítik a jelenlétüket az egyes régiókban; ezenfelül pedig termelhetnek, fejleszthetnek, sőt akár speciális akciókat is végezhetnek a játék elején kiválasztott (hatalmanként) két stratégiaieszköz-kártyával, amely azonban a játék során mindössze egyetlen alkalommal aktiválható.

Világrend

Ez azonban csak nagyon az alapja az egész játékmenetnek, ami számos izgalmas mechanikai megoldással van még fűszerezve. Az alapból 12 lapos saját paklinkat minden forduló végén bővítjük; növekedéskártyákat véve állandó és azonnali képességeket szerezhetünk; pontozás pedig az azonnali győzelmi pontok megszerzésén túl a harmadik és a hatodik forduló végén esedékes, amikor is a térkép és ezáltal a világ felosztásán felül a nagyhatalmak egyedi céljait is értékeljük, ezzel különösképpen izgalmassá téve a hatalmi viszályt. És a régiók befolyásának, illetve a katonai jelenlét okozta fenyegetettségnek köszönhetően bizony folyamatosan változik a helyzet, ezért az utolsó pillanatig nem lehet tudni, ki uralja le a másikat. Mert a játék végére természetesen csak egyetlen kutya… a többiek meg nyalogatják sebeiket. 

Az biztos, hogy a Világrend bitang jól mutat az asztalban vagy asztalon. Azért külön dicséret illeti a Gémklubot, hogy magyar forgalmazóként nemcsak hozta a Kickstarter-extraként jelenlévő playmatet, de azt is fordította, így a régiókat is a saját nyelvünkön találjuk meg a világtérképen. Emellett limitált számban a fémpénzek (ez ki is fogyott) és a minik is megvásárolhatóvá váltak a forgalmazó webshopjában. De Kickstarter-extrák ide-oda, a Világrend önmagában is kimondottan mutatós és igényes asztalképpel rendelkező társasjáték. Noha természetesen nem ez a legfontosabb, de azért csak számít.  

Tokennel fizetni a fából készült tankért – mint az állatok!

Az egyedi játékostáblák rétegeltek, így szépen elhelyezhető rajtuk minden elem, nem csúszkálnak össze-vissza egy vékonyka papírlapon vagy egy szimpla kartonelemen, ezenfelül pedig maguk a jelzők és a katonai egységek is jó kis faelemek képében vannak jelen. Kartonból itt egyedül a pénzt, a KKB- és a katonai bázisjelölőket kapjuk, ami összességében elviselhető, amennyiben az alapkiadás áránál többet nem szeretnénk áldozni a Világrendre. Viszont aki rám hallgat, az az extrákra sem sajnálja a pénzt. Ismételten kihangsúlyozom, hogy egy jó játéknál sem a mütyürök és a csilingelő fémek jelentik a társas igazi értékét, de na, azért a jó dizájn mellett az igényes elemek csak hozzáadnak még az összélményhez. Így van ez itt is, emiatt pedig nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy ebben az esetben felesleges a fémpénz és a műanyag. Elég ránézni a képekre: igen, durván jól néz ki velük a játék.

Amely amúgy alapvetően jól néz ki kartonelemekkel is, és ez leginkább az Angga Satriohadi és Miłosz Wojtasik párosnak köszönhető, akik az illusztrációk és a dizájn terén talán még magasabb minőséget képviselnek, mint a Hegemonyn dolgozó kollégáik – pedig az sem nézett ki rosszul. Rengeteg kártya került a játékba, eltérő illusztrációkkal, amelyek igazodnak a témához és a lapok tematikájához. De ha már kártyák, akkor azok egyébként is dicséretet érdemelnek, és akkor már a játék jellemzőire is rátérnék. Ezek a kártyalapok ugyanis egyfelől bevételt, erőforrást is jelentenek a forduló végén a kezünkben maradt lapok képében, emellett pedig ugye akciókat szolgáltatnak. Ezek rendkívül változatosak, és ugyan akadnak hasznosabbak és kevésbé jók is, ezt általában az áruk is jelképezi, ráadásul van, amelyiknek kevésbé erős a hatása, de annál jelentősebb extrát nyújt a bevételi fázisban.

Világrend

Az egyensúly pedig többnyire minden téren jelen és rendben van a társasjátékban. Nem érezni azt, hogy valamelyik nagyhatalom összességében komolyabb erőfölénnyel rendelkezne, mert valamilyen téren mindegyik jobb vagy más, ráadásul akkora különbségek sincsenek, mint a Hegemony osztályai között. Néhány bevétel, a geopolitikai helyzet és a pontozás szempontjából akadnak eltérések, de ezek sem határozzák meg a végeredményt. Arra persze figyelni kell, hogy például Amerika megtartsa a pozícióját a saját régióiban, mert ha nem így tesz, azért súlyos pontveszteség jár. De mint említettem, a lapok ilyen téren egyáltalán nincsenek leosztva, sőt az is nagyon számít, hogy milyen kártyákat veszünk a fordulók végén, mikor és mit játszunk ki stratégiaieszközként és a többi. Ami fura és néha kellemetlen, az az, hogy amikor valaki kereskedelmet indít, a másik fél nem mondhatja azt, hogy x terméket most nem hajlandó eladni – amennyiben rendelkezik készlettel, muszáj azt az állandó értéken átadni.

De mindegy is, a lényeg úgyis az, ami mindenkit érdekel: hogy összességében a Világrend van-e olyan jó társasjáték és szimuláció, mint a 2023-as Hegemony: Lead Your Class to Victory. Nos, azokkal kell egyetértenem, akik szerint nem. Nem annyira jó. Ami nem jelenti azt, hogy egyébként nem lenne kimondottan jó játék. Annyi a Hegemonic Project Games szerencsétlensége, hogy elsőre túl magasra került az a bizonyos léc. A Világrend előnye pedig emellett is az, hogy kevésbé komplex, mint elődje, bár ha igazán meg akarjuk tanulni a különböző világhatalmak működésének koncepcióját, akkor arra azért továbbra is időt és energiát kell áldoznunk. Ez egy középnehéz euro, bőséges interakcióval. Messze nem családi játék, sokkal inkább a gamer kategória felé hajlik, de könnyebben fogyasztható a Hegemonynál. Ennek az az ára, hogy szerintem és társaságunk egy másik nagyhatalma szerint bár ügyesen sikerült lemodellezni a háttérben zajló geopolitikai játszmákat, összességében hiányzik az a fajta aszimmetria, ami a másik esetben jelen volt.

⚖️ A NAGYOK JÁTÉKA | Világrend bemutató 🌎

Alakítsátok át a világ nagyhatalmi viszonyait! 2010-et írunk, és miközben az Egyesült Államok globális befolyása egyre gyengül, más szereplők nagyhatalmi törekvései jelentősen felerősödtek. Amíg keleten az elmúlt évtizedekben gazdasági nagyhatalommá fejlődő Kína új kihívóként jelent meg, addig Oroszország újra szövevényes sakkjátszmát vív a Nyugattal.

Ami még kérdéses, mivel hozzám egyelőre nem ért el a kiegészítő, az az, hogy a Kickstarter-exkluzív World in Turmoil mennyit tesz hozzá az alapjátékhoz. Utóbbit nem éreztem hiányosnak vagy direkt lebutítottnak, ezért nem vagyok biztos abban, hogy a kiegészítő teszi teljessé az élményt, az viszont előre leszögezhető, hogy a 2010-es évek utáni események játékba emelése biztosan megnöveli a társas élvezeti értékét és a tartalom változatosságát. Összességében tehát a World Order, avagy a Világrend című játékkal a ciprusi csapat ezúttal sem lőtt mellé, még ha nem is olyan kiemelkedő a végeredmény, mint előző társasjátékuknál. Mivel azonban egy érezhetően könnyebb és áramvonalasabb társasról van szó, amely ráadásul magyarul is elérhető, sőt manapság népszerű és aktuális témát dolgoz fel, úgy gondolom, hogy mindenképpen sikeres lesz a gamerek körében. A Gémklubot pedig nagy dicséret illeti azért, mert nemcsak kiváló minőségben hozta magyarul, hanem még a KS-extrák egy részét is elérhetővé tette.