• Ismertető
• 2025.07.19. 14:00:00

Kontroll - Valódi intelligencia

Mostanában, amikor minden játékhoz készül szóló mód és minimum öten is játszható, kicsit háttérbe szorultak a kétfős társasok. Ezt orvosolandó (vagy inkább erre reagálva?) jöttek divatba a népszerű játékok duel verziói. Szerencsére azért még készülnek kimondottan két főre tervezett játékok is, amik úgy is megállják a helyüket, hogy nincs mögöttük egy nagy testvér, akinek a nevével kellene eladni a terméket. Ezek közé tartozik mai alanyunk, a Kontroll is.

A játékban két, öntudatra ébredt mesterséges intelligencia csatározását játszhatjuk el. A győzelmet az éri el, akinek sikerül három, a való életből átemelt protokollt futtatnia a másik előtt. Hogy ez pontosan mit jelent, azt én sem értem, de gyanítom, hogy még a tervező sem. Nagyon próbált a kiadó (és a fordító) tematikus lenni azzal, hogy különféle számítástechnikai szakszavakra nevezte át a játékbeli kifejezéseket (frissítés, gyorsítótár), de sajnos ezzel együtt is inkább a számok dominálnak a játékban, ami ennyi erővel ugyanúgy lehetne varázslópárbajos vagy éppen bortermelős is.

Programozást tehát nem látunk a játékban (arra ott van a Lords of Xidit vagy a Herceg nyer), a Kontrollt inkább az El Grande-hoz vagy a Smash Uphoz lehetne hasonlítani a területuralós mechanikájával.

"...és nem, sajnos még mindig nem készült társasjáték a magyar metróellenőrök munkájáról, hiába örültél meg a cím láttán."

Az már messziről jól látszik, hogy a Kontroll megjelenésére igazán adott a kiadó. Közelről szemügyre véve a dobozt pedig még jobban, mert ekkor válnak láthatóvá a matt fekete alapon a nyomtatott áramkörök. A majdnem kocka dobozon végigfuttatott neonlila csík a kártyák dizájnjában is visszaköszön: a Kontroll minden egyes lapja csillog egy kicsit! Hogy ez szép-e, azt mindenki döntse el maga, ahogy azt is, hogy ez jó irány-e a társasjátékoknak.

Engem meggyőzött, különleges érzés volt forgatni a dobozt és nézegetni a vibráló színekkel operáló lapok csillogó keretét. A megkérdezett gémerek és laikusok is egyetértettek abban, hogy az egész játék egységesen igényességet sugároz magából. Sajnos a megkapó külső sérülékeny belsőt is takar. A kártyák és a doboz is könnyen karcolódnak, ezért mindenképp ajánlott a védő használata. Szerencsére, ez a játszhatóságot nem befolyásolja, a lapok nem görbülnek úgy, mint mondjuk a Magicben.

A játékosok felváltva választanak három-három paklit a tizenkét protokoll közül. Ezek különböző, a való életből vett témákat jelentenek (gyorsaság, pestis, sötétség, tűz, stb.) és mindegyik eltérő játékstílust jelent. Az választottakhoz tartozó protokoll lapokat kiteszik maguk elé, a parancskártyákat pedig összekeverik, létrehozva ezzel a saját, tizennyolc lapos paklijukat. Ezután mindenki felváltva jön, és választ egyet a szűkös lehetőségek közül.

Először is frissíthet, vagyis felhúzhat annyi lapot, hogy öt legyen a kezében. Ebben az esetben ennyi volt a köre, jön a következő játékos. Ezt a lehetőséget nem lehet választani, ha már öt lap van a játékos kezében, viszont kötelező, ha nulla.

Ha nem frissít, akkor kijátszhat egy lapot a kezéből a három protokoll valamelyike alá. Ezt megteheti képpel lefelé – ilyenkor a lap bárhová kerülhet, de az értéke fixen 2 lesz és a különleges képességei sem érvényesülnek (hiszen nem is látjuk őket). Ha képpel felfelé akarja kijátszani a lapot, akkor az csak a neki megfelelő protokoll alá kerülhet, viszont megkapja a rá nyomtatott értéket és aktiválódni fognak a képességei is. Kártyát lehet – sőt, érdemes – kijátszani olyan helyre is, ahol már van lap. Ekkor letakarjuk az előzőt, ami így az értékét megtartja, viszont a képességei nagy részének búcsút mondhat (hiszen a letakarás miatt megint nem látjuk azokat).

A cél az, hogy a kártyák felhalmozásával összegyűjtsünk tíz vagy annál több összértékű lapot a protokoll felénk eső oldalán. Ha ez megtörtént, akkor az adott protokollt futtatjuk, vagyis átfordítjuk a másik oldalára, az oda lerakott lapokat pedig mindkét oldalon töröljük. A cél az, hogy ezt mindhárom helyen megtegyük, ez hozza el nekünk a győzelmet.

Tehát, csak számokat kell felhalmozni a kártyánk felénk eső oldalán. Akkor ez egy egyszerű játék, nem?

Nem.

Az egyhangúnak tűnő pakolászást ugyanis teljesen megbolondítják a kártyák saját képességei. Ezek a képességek protokollonként változnak és rendre felülírhatjuk velük az alapszabályokat. Vannak lapok, amik egyszerűen csak nekünk adnak több kártyát a kezünkbe, vagy barbár módon az ellenfél lapjait pusztítják (törlik). De van lehetőség mozgatni kártyákat, megforgatni őket, visszahozni lapokat a szemétből, sőt, akár még le is tilthatjuk a másikat arról, hogy lapot játsszon ki. A stratégia és a megfelelő tempó kiválasztása elengedhetetlen a Kontrollban. Az igazán hasznos képességgel rendelkező lapok jellemzően keveset érnek. Ez azt jelenti, hogy mindenképpen le kell majd takarnunk őket, de akkor bukjuk a képességüket is. Persze kijátszhatjuk őket később is, de előbb vagy utóbb mindenképp búcsút kell vennünk tőlük, legkésőbb akkor, amikor futtatunk egy protokollt.

Ez ugye a győzelem kulcsa, de nagyon nem mindegy, hogy mikor vágunk bele. Futtatni ugyanis csak a saját körünk elején tudunk. Ilyenkor mindkét oldalon kidobjuk a protokollhoz tartozó lapokat és nincs is több akciónk abban a körben. Szimpatikus lehet egy lépéssel közelebb kerülni a győzelemhez, de nem szabad elfelejteni, hogy közben adtunk is az ellenfélnek egy ajándék kört. Érdemes azt is megjegyezni, hogy futtatni kötelező, tehát előfordulhat, hogy a rossz vonalat döntjük be, amivel magunkat rúgjuk processzoron.

A laphúzás is fontos pontja a játéknak, mert nem történik meg minden kör elején, mint a legtöbb játékban. Itt a laphúzás egy teljes kört elvesz és nem dobálhatjuk el csak úgy feleslegessé vált parancskártyákat, ha nem tetszenek. A kezünkben lévő lapoktól vagy valamilyen különleges hatással tudunk csak megszabadulni, vagy akkor, ha kijátsszuk őket. Ez utóbbi ugye megint elvesz egy teljes kört és néha még többet is árthatunk vele magunknak.

Bonyolódik a dolog, ugye? Van még két szabály, amiről érdemes szót ejteni. Az egyik az újrafuttatás lehetősége. Semmi sem gátol meg abban, hogy egy már lefuttatott protokoll alá pakoljuk a saját kártyáit, ahogy abban sem, hogy újra elérjük a tíz pontot ott. Ekkor megint minden hozzá tartozó lapot a szemétbe dobunk mindkét oldalon (kiváló lehetőség hátráltatni a másikat), illetve ajándékként megkapjuk az ellenfél paklijának legfelső lapját. Ez néha nagyon érdekes helyzeteket tud teremteni, de inkább extra lehetőségként kell rá tekinteni, mint valami előre tervezett akcióra.

Végül itt van nekünk az irányításjelölő, egy újabb csillogó lap, amit a készítők javaslata szerint az első játékból el kellene távolítanunk. Ezt a lapot úgy szerezhetjük meg, ha a körünk elején háromból kettő helyen mi vagyunk a dominánsak (tehát a döntetlen nem elég). Ha nálunk van az irányításjelölő, akkor futtatáskor vagy frissítéskor kapunk egy plusz akciót: átrendezhetjük a protokollkártyákat. Ez a lehetőség teljesen a feje tetejére állítja a játékot. Biztosnak hitt pontok úsznak el a levesbe, értelmetlen helyekre mozognak át korlátozások, vagy épp ellenkezőleg: eddig bukottnak gondolt helyeket uralhatunk egyetlen kör alatt. Érthető a készítők óvatossága, hogy ezt a lehetőséget meg akarták őrizni a haladó játékosoknak, én mégis azt mondom, hogy kezdjetek ezzel, mert minél előbb szokjátok meg, annál jobb meccseket tudtok majd játszani.

A Kontroll egyértelműen haladó játékosoknak készült, a haladókon belül is azoknak, akik hajlandók többször is pörgetni egy játékot, mielőtt ráéreznének az ízére. A Kontroll ugyanis akkor lesz igazán jó, ha már ismeritek a  lapokat. Az első pár játék során nyugodtan elhagyhatjátok a protokollok tudatos választását (szemben az irányításjelzővel) és oszthattok hármat-hármat véletlenszerűen. Ha már tudjátok, hogy melyik pakli nagyjából miben jó, akkor léphettek a következő szintre, a tudatos építkezéssel. A legmagasabb fokozat pedig az, amikor már annyira ismeritek a játékot, hogy az alapján választotok magatoknak protokollt, hogy mit vitt el az ellenfél. Ehhez viszont sok-sok érdekes meccset kell lejátszani egy olyan emberrel, aki hajlandó legalább annyira elmerülni benne.

Látszik, hogy a Kontroll szerelemprojekt volt és szimpatikus, hogy nem erőltettek bele a kor elvárásainak megfelelve többszemélyes módot vagy szóló lehetőséget. Kétszemélyes játéknak indult és az is maradt. Ha szereted az ilyesmit és van is hozzá partnered, a Kontroll a te játékod.

Egy ennyire kivételekre épülő társasnál felmerül a kérdés, hogy vajon lesz-e folytatása. A játék eredeti és teljes címe egyébként Compile: Main 1, ami utalhat arra, hogy a jövőben még több pakli (protokoll) fog hozzá érkezni. Jelenleg egy kiegészítője jelent meg, a Compile: Aux 1. A tervező egy újabb alapjátékot is ígért a BGG fórumain idén augusztusra, de az eredeti kiadó, a Greater than Games bezárása miatt ez sajnos bizonytalanná vált.