• Ismertető
• 2022. feb 27. 8:00
• 1  
• Link másolása
  Megosztás

Tokyo Train - Rögtönzött nyelvlecke turistáknak

Tokió közkedvelt turistacélpont. A japán nehezen tanulható nyelv. Meg amúgy is, egy hét miatt ki tanulná meg? Ettől függetlenül helyi kalauzként az a feladatunk, hogy az értetlen turisták között csendet, rendet és fegyelmet teremtsünk - vagy legalábbis valami hasonló. Ehhez bármilyen nemzetközileg elismert módszert alkalmazhatunk: beszéljünk japánul, ta-gol-va, netán HANGOSABBAN! Hátha megértik végre ezek a félkegyelműek.

A Tokyo Train egy könnyen tanulható, pörgős, vicces gyorsasági játék négy, hat vagy nyolc fő számára. Vajon kinek sikerül elsőként a helyére ültetni minden turistát?

Az előkészületek során először is kétfős csapatokat alkotunk: a pár egyik tagja a kalauz, a másik a turisták csoportja (igen, egy egész csoportot kell képviselni, nem könnyű feladat). Mindegyik páros (lehetőleg) szembeül egymással. Ezután az egyik fülkekártya alapján lehelyezi minden csapat a hat turistakártyát az asztalra, és magukhoz vesznek két-két vezénylőkártyát. Végül a kalauzok húznak egy újabb fülkekártyát - ez határozza meg a céljukat, mindenki ugyanazt fogja nézni. Ha készen áll a tömeg, kezdődhet a káosz - mármint a kedves idelátogatók barátságos útbaigazítása.

A játék egy köre úgy néz ki, hogy a kalauz mindig kimond egy japán szót annak megfelelően, hogy milyen színű turistát szeretne mozgattatni, majd egyezményes kézjelek segítségével megmutatja, hogy hova küldené (természetesen azon túl, hogy melegebb éghajlatra). Ennek hatására a turistákat játszó fél megpróbálja a megfelelő kártyákat felcserélni. Ezt addig ismétlik, amíg el nem érik az aktuális fülkekártya által meghatározott elrendezést.

Ez így elég egyszerűnek tűnik. A turpisság abban van, hogy szimultán ezt teszi az összes csapat (tehát valós időben zajlik minden). Aki a leggyorsabb, az nyeri a kört, és szerzi a pontot - egy erőteljes TOKYO TRAIN felkiáltás után. Mivel itt a vonat és nagy a tömeg, ezért a körülményekhez alkalmazkodva, HANGOSAN kell megnyilvánulni, hogy megértsék a turisták, mit akarunk. A játék hét fordulóból áll, melyből hármat az egyik, négyet a másik fél fog kalauzként végigordibálni. Akik a legtöbb kört nyerték, azok vehetik be elsőként a nyugtatójukat - meg amúgy ők lesznek a győztesek is, de ez mellékes.

Vessünk egy pillantást a játék fontosabb alkatrészeire, hogy könnyebben érthető legyen, mi is történik pontosan. A turistakártyák mindegyike egy-egy turistát szimbolizál, ezeknek a lapoknak van színük - ez azonosítja őket. A fülkekártyákon hat (vagy kilenc) turista látható valamilyen elrendezésben - ezek határozzák meg az adott forduló kezdőállását vagy célját. A vezénylőkártyákon különféle japán szavak vannak, mindegyik az egyik turistának megfelelő színben, illetve egy feketével írva. Ezek segítségével tudjuk megkérni a társunkat, hogy a megfelelő színű turistát mozgassa - a feketével pedig visszavonhatunk egy elrontott cselekvést. A kártyák hátoldalán egyéb nyelvek is találhatóak, mint például olasz, orosz, lengyel.

És honnan tudja a csapattárs, hogy az adott kártyát hova mozgassa? Nos, a csodálatos szavakat megfelelő karmozdulatokkal is megspékeljük: háromféle módon kalimpálhatunk a karjainkkal, hogy megadjuk a mozgatás módját.

Ha kezdene unalmassá válni a játék, felturbózhatjuk különböző módosításokkal: használhatunk kilenc turistát tartalmazó fülkekártyát (ekkor színek ismétlődésére is számítsunk), japán helyett egyéb nyelvet tartalmazó vezénylőkártyákat (akár magyart is, de ez sem olyan egyszerű, mint gondolnánk), illetve a karjelzések helyett irányíthatunk tapssal, grimaszolással, hangmagassággal, vagy bármi egyéb kreatív kifejezésmóddal. A lehetőségek tárháza végtelen.

A Tokyo Train ötletes játék, a nevetés és a káosz szinte garantált. Ha eléggé túl akarjuk kiabálni a többieket, akkor még a jószomszédi (v)iszony is.

A japán szavak megadják az alaphangulatot, főleg, ha minél gyorsabban ki akarjuk azokat olvasni. Sőt, a nemzetközi változat (amikor japán helyett egyéb nyelveken kommunikálunk) is plusz ízt ad. Ebben a játékmódban azonban készüljünk fel kisebb-nagyobb igazságtalanságokra, hiszen valószínűleg nehezebb lesz kibogozni egy kínai szót, mint egy olaszt.

Mivel csak a vezérlőkártyákon megadott szavakkal lehet kommunikálni, ezért mondhatjuk nyelvfüggetlennek a játékot - tehát akár nemzetközi társaságok is mindenféle probléma nélkül tudják játszani.

A párhuzamosított működés miatt ugyanúgy működik négy, hat és nyolc fővel is. Az egyetlen nehézséget legfeljebb az okozhatja, hogy az összes kalauz lássa a fülkekártyát, illetve, hogy mindenki kényelmesen elférjen az asztalnál - bár semmi sem szab gátat annak, hogy például a földön/szőnyegen játsszunk adott esetben. Ha mind a hét kört végig akarjuk csinálni, akkor lehet, hogy kicsit unalmassá/vontatottá fog válni némelyek számára, ezért ebben lehet szabadságunk, hogy kevesebbel is megelégedjünk.

Mivel kalauzként kellően bolondot csinálunk magunkból, ezért valószínűleg sokaknak nem tetszene ez a szerep. Ez rendben van, de érdemes odafigyelni rá vásárlás előtt.

Ha egy őrült játékot keresel, aminek segítségével örömkönnyeket csalhatsz mindenki szemébe a sok kalimpálással és hadoválással, akkor a Tokyo Train jó választás lehet. Gyorsan tanulható és tanítható, annyit lehet játszani vele, amennyi csak jól esik, és rengeteg módon tudunk új színt vinni az élménybe. A szomszédokkal meg majd másnap megbeszéljük, hogy mi volt az a japán hangoskodás az előző napon.

Nektek mi volt a legviccesebb élményetek turistaként, vagy turistákkal kapcsolatban?