• Ismertető
• 2019.01.07. 11:16:00

Új év, új sorozat - Pandemic: Legacy - 2. évad

A Pandemic: Legacy - 2. évad kellően egyedi, hogy létjogosultsága legyen. Az alapmechanika nem változott, de tudott újítani is az elődhöz képest, így nincs déja vu érzésünk. A megjelenésével egy remek, önállóan is játszható, teljes értékű legacy játékot köszönthetünk.

Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy az ismertető spoilermentes. Amennyiben nem zavar, hogy az első játék megkezdése előtti kezdeti információkkal, vagy komponensekről,  avagy horribile dictu! a dobozkülsőről készült fotókkal találod magad szembe, olvass nyugodtan tovább. A legacy tartalmakról se explicit fotót, se egyéb információt nem teszek közzé, azokról pusztán a kellően ködösített benyomásaimat osztom majd meg veletek.

Figyelmeztetés! Nincs spoiler veszély!

Kevés állandóbb dolog van, mint az elmúlt aranykor utáni sóvárgás. Mivel a jövőbe nem látunk, a múltat pedig nagyjából ismerjük, nyugodtan merem jelenteni, hogy napjainkban két szórakoztatási forma is aranykorát éli: a társasjáték és a filmsorozat. Soha még ennyi, soha még ennyiféle és soha még ilyen minőségben... Kézenfekvő volt, hogy előbb utóbb valaki előáll a változó környezetű és szabályú, történetszerűen előrehaladó játékok ötletével, és így alkotta meg Rob Daviau a Risk Legacyt. (Fun fact: eredetileg a Cluedo legacy változatát tervezte, de a Hasbro beintett neki.)

A dobozok titkokat rejtenek.

Az ötlet, hogy a játékosok döntései hatnak a későbbi játékalkalmakra, mind a szabályok, mind az elérhető lehetőségek szintjén, forradalmi volt. A játék során véglegesen megváltoztatandó játékelemek(alkatrészek széttépése, lekaparása, lematricázása, összefirkálása, dobozok, borítékok kibontása) gondolata pedig eretnekségnek tűnt. És mégis, a cikk írásának a pillanatában, a boardgamegeek.com társasjáték ranglistájának első helyén a Gloomhaven van, a másodikon pedig ismertetőm témájának elődje: a Pandemic Legacy I. évad.

A recept általában a két lehetőség valamelyike: vegyél egy ismert társasjáték nevet (Pandemic. Risk) vagy egy zsánert (fantasy, kalózok) és csinálj belőle legacy játékot. Ez néha jól sikerül, néha viszont nem. Megvallom őszintén kevés középszerűbb játékot ismerek, mint Jamey Stegmaier agyonhájpolt, fantasy cukiskodásnak álcázott, mindenkineklegyensajátlegacyjátéka projektje, a Tudjukmi, és amin az sem segített, hogy legacy játékot csinált belőle - sőt az csak elnyúltja a szenvedést. Lehet velem vitatkozni, de mi nagyon untuk és félbehagytuk.

Néhány tartozék.

A Pandemic esetében viszont minden adott volt a sikerhez és az első helyezéshez (a Gloomhavenig, amely - halleluja - magyarul is megjelenik). Az alapmű toplistás, a játékmenet kellően egyszerű és nagyszerű, valamint elég absztrakt ahhoz, hogy elbírja a sok hozzátoldott szabálybővítést és módosítást. Az első évad (direkt utalás a filmsorozatokra) napjainkban játszódik, és 12 hónap történetét öleli fel. Először teljesen átlagos pandemic játéknak indul, aztán elkezd pörögni a legacy pakli és elszabadul a pokol...

Jó volt látni, az idöközben a pandemic kiegészítőkben és változatokban megismert szabályváltozatok és eltérések megjelenését a történet előrehaladtával, és összességében remek, epikus ívű történetet kaptunk, amely az egymás utáni játékok repetitív jellegét is teljesen elfeledtette. A folytatás - amelytől nem vártam kevesebbet - a levegőben lógott, már a játék címe miatt is.

A Pandemic: Legacy - 2. évad - eddigi tapasztalataim alapján - kellően egyedi, hogy létjogosultsága legyen.  Az alapmechanika változatlan, de tudott újítani is az elődhöz képest, így nincs déja vu érzésünk játék közben. Ugyanakkor a játék önállóan, az első résztől függetlenül is játszható, mert nincs közvetlen történeti kapcsolódás. Mindenki bátran vágjon bele aki kedvet kap hozzá!

A tábla kicsit üres.

Az időugrás teljesen megváltoztatta a hangulatát. Több mint hetven évvel a jelenkor után járunk. Egy múltbeli pestisjárvány kiírtotta az emberiség nagy részét és az ismert civilizáció összeomlott. Ami most, három generációval később maradt, az pár úszó menedék az Atlanti óceánon, és a part mentén néhány város, amelyben még fennmaradtak kis közösségek. Ennyit ismerünk, ez a Hálózat. Ami ezen túl van, az Terra Incognita. Itt már nincsenek repülőjáratok, nincs internet, nincsenek kutatólaborok. Játékosaink az egyik úszó menedéken élnek, ahol ellátmányt állítanak elő a Hálózat városai számára. Ezek alapvető gyógyszerek, higiéniai eszközök és élelem. Amíg ezek eljutnak hozzájuk, a közösségek fenntarthatók, és képesek ellenállni a járványnak. Csakhogy az ellátmányt egyre nehezebben jut el a távoli városokba a fosztogatók miatt,  és egyre többen szakadnak le a Hálózatról. A Menedék vezetői elmentek egy válságmegbeszélésre, de nem tértek vissza.

Alkossunk szereplőket!

Ezzel a felütéssel indul a történet. És ezt a hangulatot, ezt a kopottas, rozsdás madmax utóérzést a játék minden alkatrésze erősíti: kezdve a dobozzal (amely most is két színváltozatban jelent meg), a szabálykönyvön (pardon: Kézikönyv - Útmutató egy jobb élethez) és játéktáblán át, a kártyákig, minden azt sulykolja, hogy ez nem a laborok és génszekvenálások steril, technokrata világa (csak nézzétek meg a képeket). Az elődhöz hasonlóan ez is egy év történéseit meséli el, minden hónap egy-két játék alatt teljesíthető. Ugyanúgy, megalkothatjuk a karaktereinket, azonos elven működik a játék. A táblán a fontos játékelemek helye is azonos (persze, megjelent pár új dolog). A történet előrehaladását az Örökség (legacy) pakli biztosítja, mindig pontos instrukciót kapunk arról, hogy pontosan mikor kell továbbolvasni a lapokat, és meddig. Ezeken a kártyákon egyrészt a történet halad előre, másrész utasításokat kapunk. Többek közt, hogy mikor melyik ablakocskát nyissuk ki a dosszíékban. Ezek a dosszíék olyanok, mint az adventi naptár, csak nem csokit találunk benne hanem **deleted**. Zárt **deleted** kibontására vonatkozó utasításokat a játéktáblán is találhatunk. A szabálykönyvet lapozgatva, itt-ott az ábécé betűivel megjelölt üres bekezdéshelyeket is találhatunk, "Ide kerül a(z)" " szabálymatrica” felirattal, amelyek **deleted**.

Az Örökség pakli.

Számomra a legnagyobb újdonság az alap (tehát a játék megkezdése előtt már ismert) mechanikában a teljes hangsúlyeltolódás. Itt már nem járványkockákat szedünk le (ahhoz már nem is rendelkezik megfelelő ismeretekkel az emberiség maradéka), hanem ellátmánnyal erősítjük meg a településeket. Amíg van ellátmány, addig a fertőzés nem jelenik meg az adott városban. Ezáltal a korábbi reaktív játékról a proaktív, megelőző játék felé tolódott a hangsúly. Egy kicsit hasonlít ez a Pandemic: Róma bukásában a légiók használatára. Ha valaki azt hiszi, hogy ettől könnyebb lett a játék, hát az nagyot téved. Itt ugyanis a járványkockáknak komolyabb a következménye, mint az elődben. 

Annyi mindent szeretnék még elmondani a Pandemic: Legacy - 2.évadról, a képi világról, a kis szabálymódosításokról, de vagy elvenném a dobozbontás utáni felfedezés örömét, vagy rögtön ki kellene csillagoznom, amit írtam, így nem teszem. Csak annyit mondok, ez egy remek játék, összességében jobban tetszik mint az előd, hangulatilag mindenképpen jobb, de a sok játékmechanikai újdonság miatt is. Ha játszottatok az első évaddal, ha nem, javaslom, hogy ez az év kezdődjön azzal, hogy