• Ismertető
• 2018.12.05. 16:06:00

Mire a levelek lehullanak ... - Remény Hadművelet

100 éve, hogy véget ért az I. világháború, ez ad különös aktualitást a Remény Hadművelet c. játék magyar kiadásának. Ugyanakkor az üzenete kortalan: az összetartás és bajtársiasság, a kétségbeejtő, embertelen helyzetekben is segít túlélni.

"A lövészárok-háborúban a katonák a föld szintje alatt éltek. A legtöbb árok két-két és fél méter mély volt és általában az oldalfalakba vájt fülkékben töltötték a napjaikat a bakák - amikor éppen nem voltak szolgálatban. Sok helyen állandó problémát jelentett a felgyűlő esővíz elvezetése, és az emberek emiatt gyakran sárban és iszapban töltöttek el akár heteket is, amíg a leváltásukra küldött alakulat megérkezett. Az állandó vizes ruházat miatt könnyebben lehűltek a katonák, reuma és gombás fertőzések is kialakulhattak."

A játék előszőr francia nyelven jelent meg Les Poilus (kb. szőrösek) címmel, de talán az angol kiadás neve ismertebb: The Grizzled. A játék hősei ugyanis azok a kisemberek, akiket tömegesen sorozott be és áldozott fel minden hadviselő nemzet vezetése. A halál folyamatos közelsége, a lélekölő monotonitás, az időjárás viszontagságai és a lehetőségek hiánya, fokozatosan lekoptatták ezekről az emberekről az olyan civilizációs normákat, mint a késsel-villával evés, rendszeres tisztálkodás vagy akár a borotválkozás. Akik túl is élték az éveken át tartó lövészárok-életet és visszatértek, azok is végérvényesen megváltoztak, nem találták a helyüket a világban. Őket nevezték később Elveszett Nemzedéknek. Ez a játék tisztelgés előttük. Úgy mutatja be a háborút, hogy nem a harci cselekményeket állítja a középpontba, hanem a bajtársiasságot, a túlélést és az emberség megőrzésének kísérletét a legnagyobb téboly közepette is. Ennek a fényében kapta a magyar kiadás a Remény Hadművelet címet, ami szerintem tökéletesen átadja a játék lényegét ahelyett, hogy a szolgai utat követve, A Szőrösek (Brrr!) lett volna.

Ez a játék nem a karosszék-generálisoknak szól, akik kartonlapkákat tologatnak egy térképen, és egy-egy kockadobással emberek ezreinek életét vagy halálát szimulálják. Anno pont ez a vezérkari terepasztal-mentalitás vezetett a katonák tárgyiasításához, hogy ugyanolyan erőforrásként tekintettek rájuk, mint a lőszerre vagy a szögesdrótra, amelyből rendszeres szállítmányokat kellett küldeni a frontra. Ennek eredménye volt, hogy több mint négy éven keresztül, naponta átlagosan több, mint 5000 katona halt meg - a sebesültek és a polgári halottak száma ennek többszöröse volt. Megkockáztatom, hogy ez a legőszintébb, leghumanistább játék, amivel valaha találkoztam.

"A két lövészárokrendszer között húzódó senkiföldje a sötétben felélénkült: műszakiak javították a szögesdrót akadályokat, őrjáratok és fogolyszerző alakulatok szelték át a kráterekkel szabdalt, hullákkal borított tájat. A mozgolódásnak csak az időről-időre fellőtt világító rakéták fénye vetett véget. Ilyenkor a tilosban járók meglapultak, az őrszemek pedig feszülten keresték a célpontjukat."

A doboz apró, a borítóján jellegzetes karikatúra stílusú grafika, a kontrasztot a téma komolysága adja: egy lövészárokban hat elgyötört bajszos-borostás francia baka áll be egy csoportképhez. Az egész játék grafikai megjelenése ezt a stílust követi, szerintem kifejezetten jót tesz neki, hogy nem a realisztikus-patetikus vonalat erőltették. Az illusztrátor, művésznevén Tignous, több játékhoz már nem készít illusztrációkat, ugyanis egy hónappal a játék kiadása előtt, két férfi úgy gondolta, hogy egy újság meggyalázta a vallásukat, és gépkarabélyokkal vettek elégtételt a szerkesztőség tagjain, köztük az említett Tignouson. Az újság címe: Charlie Hebdo.

Je suis Charlie.

"1914 karácsonyáról feljegyezték, hogy a "szomszédos" angol és német katonák a karácsonyt a senkiföldjén közösen megünnepelték ajándékokkal, karácsonyfával, és még egy focimeccset is tartottak - ezt persze később mintkét fél vezetősége betiltotta. Átfagyva, az árkokban megbújva teltek a napok a fronton. A legyengült immunrendszer, a fagyási sérülések, a betegségek és a hosszú éjszakák próbára tették a testet és a lelket is."

A beltartalom puritán: 67 kártyalap, néhány karton elem, egy karton fordulóösszefoglaló lap és a szabályfüzet. A dobozbelsőkön is helyet kapott egy-egy rajz: általános mozgósítás plakát 1914-ből és egy békegalamb.

A kártyák zöme úgynevezett Megpróbáltatás kártya, amelyeken a hat, játékosokat érhető Fenyegetés (roham, gáztámadás, tüzérség, éjszaka, eső és tél) közül legalább kettő, vagy valamilyen Harctéri stressz szerepel. Hat Bajtárs kártya a játékosok által megszemélyesített francia bakákat jelképezi, a kártyák jószerencse oldalán egy-egy Fenyegetés szerepel, amit el lehet kerülni. Végül egy Emlékmű és egy Béke kártya.

Szép szövegbuborékot formáz az 5 Lelkesítő beszéd lapka. A Támogatás lapkák egyik oldalán egy bögre gőzölgő kávé, míg a másikon egy jobbra vagy balra irány szerepel (gyakorlatilag, melyik közvetlen vagy közvetett szomszédját támogatja a játékos).

Végül egy hangulatos Küldetés vezetője jelölő zárja a tartozékok sorát.

"Az első világháború talán leghatékonyabb fegyvere a tüzérség volt. A lövészárkok és mélyfedezékek kialakítása is az ellene való védekezést szolgálta. Egy-egy nagyobb támadást általában több napos intenzív ágyúzás előzött meg, melynek elsődleges célja a védművek lerombolása és a védők kifárasztása volt, akik ezalatt kiavatlanul gubbasztottak egy mélyfedezékben."

A játékot 2-5 fő játszhatja, de tapasztalatom szerint legalább hárommal érdemes nekivágni. Minden játékos kiválaszt egy Bajtárs kártyát, és kap három támogatás lapkát. A Megpróbáltatás kártyák egy részét az Emlékmű kártyára kell rakni képpel lefelé, ez lesz a Morál pakli. Egy meghatározott számú részét pedig a Béke kártyára kell rakni képpel lefelé, ez lesz a Megpróbáltatás pakli. A lelkesítő beszéd jelölők a közös készlebe kerülnek, a küldetés vezetője jelölőt pedig a legőszebb játékos kapja.

A játék célja és a győzelem feltétele, hogy a Megpróbáltatás pakli, és a később a játékosok kezébe osztott lapok is elfogyjanak egy küldetés végére. Mivel kooperatív játékról van szó, a játékosok egy csapatként nyernek vagy veszítenek. Ez utóbbira több lehetőség van:vagy a Morál pakli fogy el, vagy egy játékos előtt összegyűlik 4 villám szimbólum a szerzett Harctéri stressz kártyáin.

"Talán a legnagyobb lelkierő ahhoz kellett, hogy sípszó elhangzása után a katonák lövészárok biztonságát elhagyva, lépésben vagy futva elinduljanak az ellenséges árok felé. Emiatt gyakorta alkohol fejadaggal bátorították őket. A terep nehéz volt, gránáttölcsérekkel szabdalt és szögesdrót akadályokkal teli. Géppuskák kaszálták le az tűzvonalukba eső rohamozókat, és azon keveseket, akik eljutottak az ellenséges árokig, a legtöbbször közelharcban legyűrték a védők."

Amíg a Megpróbáltatás pakli ki nem ürül, új küldetést kell kezdeni. A Küldetés vezetője, meghatározza a nehézséget - ennyi kártyát oszt mindenki kezébe a Megpróbáltatás pakliból. A játékosok minél több laptól igykeznek majd megszabadulni.  A Küldetés során, amikor egy játékosra kerül a sor, a következők közül tehet egy valamit:

1. Kijátszik egy Megpróbáltatás kártyát. (Haladni kell a küldetéssel.) Ha ez Fenyegetés kártya, akkor a közös területre, az ún. Senkiföldjére teszi. Ha a Senkiföldjén bármikor három összegyűlik bármely Fenyegetés fajtából, a küldetés kudarccal zárul. Időnként muszáj kockáztatni, és olyan Fenyegetés kártyát kijátszani, melyen csapda szimbólum van. Ekkor a Megpróbáltatás pakliból új kártyát kell felcsapni és érvényesíteni a hatását. A Megpróbáltatás kártyák másik fajtája a Harctéri stressz kártya, ez minden esetben az azt kijátszó játékos elé kerül. A Harctéri stresszek lehetnek szabályt módosító hatású lapok, vagy olyanok amelyeken a hat Fenyegetés közül egy-egy szerepel. Amíg egy ilyennel rendelkező Bajtárs nem vonul vissza, az előtte levő Fenyegetés beleszámít a Senkiföldjén lévő Fenyegetésekbe. Néha vissza kell vonulni, hogy a csapatot ne hátráltassuk.
2. Felhasználja a Jószerencséjét. (A katonák gyakran babonásak voltak.) A Bajtárs kártyán szereplő szimbólumot tartalmazó Fenyegetés kártyát kidobhat a Senkiföldjéről. A Bajtárs kártyát ilyenkor meg kell fordítani, így ez az akció továbbiakban nem választható, amíg a játékos vissza nem nyeri a szerecséjét.
3. Lelkesítő beszédet tart a Bajtársaknak.  (Egy két bátorító szó is segíthet.) Ha van Lelkesítő beszéd jelölő előtte, azt eldobhatja, és megnevezhet egy Fenyegetés típust. Minden másik Bajtárs, aki még nem vonult vissza, kidobhat egy olyan Fenyegetést tartalmazó kártyát a kezéből.
4. Visszavonul. (Néha úgy lehet legjobban segíteni a csapatot, ha nem hátráltatjuk.) Ha már a fenti akciók egyikét se tudja végrehajtani akkor ezt kell választania, de egyébként is bármikor dönthet a visszavonulás mellett. Ekkor egy támogatás lapkáját kiválasztja (ha van neki) és képpel lefelé a Bajtárs kártyájára rakja. A Harctéri stressz kártyáin lévő Fenyegetések innentől nem számítanak bele a Küldetés Fenyegetéseibe.

A Küldetés véget érhet úgy, hogy mindenki visszavonult, ekkor a küldetés sikeres és a Senkiföldjére tett kártyák kikerülnek a játékból. A küldetés azonnal véget ér és sikertelen, ha egy Fenyegetésből három kerül a Senkiföldjére. Ekkor a Senkiföldjén lévő kártyákat vissza kell keverni a Megpróbáltatás pakliba, a játék így nehezebbé válik.

Akárhogy is, a visszavonult játékosok felfedik a Támogatás lapkáikat és odaadják azoknak a Bajtársaknak, akikre mutatnak. Amelyik Bajtárs a legtöbb Támogatás lapkát kapta, visszafordíthatja a Bajtárs kártyáját a Jószerencse oldalára, vagy eldobhat maga elől két Harctéri stressz kártyát.

Ezután, mivel a háború még nem ért véget, és olyan kilátástalan, csökken a Morál. A Morál pakliból a Megpróbáltatás paklira kell tenni kártyákat, szám szerint annyit, amennyi kártya a játékosok kezében maradt, de minimum hármat. Mivel gyakran úgy kell visszavonulni, hogy több kártya még a játékosok kezében maradt, vagy akár a Küldetés is elbukhat, ezért előfordulhat, hogy a Küldetés után több kártya lesz a Megpróbáltatás pakliban, mint előtte!

Végül a Küldetés vezetője jelzőt balra kell adni, és a korábbi vezető kap egy Lelkesítő beszéd jelölőt (ha még van).

És ez ismétlődik addig, amíg a csapat nem nyer vagy veszít.

"Az árokban védekezők helyzeti előnyük miatt rendszerint iszonyatos veszteségeket okoztak a támadóknak. Csak idő kérdése volt, hogy olyan fegyvereket vessenek be, amely elől nem nyújt fedezéket az árok. Ilyenek voltak a lángszóró és a mérges gáz. A gáz, megfelelő alkalmazással egy teljes árokrendszer legénységét ki tudta iktatni, ezért igen hamar bevezették a - kisebb-nagyobb hatékonysággal működő - gázmaszkokat. és innetől kezdve leginkább a katona kiképzésén és fegyelmezettéségn múlt, hogy túlélt-e egy ilyen támadást. A különböző alkalmazott gázok hatása lehetett azonnali fulladás, tüdővizesedés (ez néhány napon belül szintén halállal járt), ideiglenes vagy állandó vakság stb. A lényeg a harcképtelenné tétel volt - bármi áron."

A fentiek alapján teljesen átlagos kooperatív játéknak tűnhet. A kooperatív játékoknak pedig állandó velejárója az úgynevezett alfajátékos probléma. Ha van egy hangosabb, erősebb személyiség, akkor az képes leuralni az egész játékot, minden döntést saját maga meghozva. Ez pl. az Rettegés Arkhambanra, a Pandemicre és egyéb korai játékokra igaz, de a fejlesztők elkezdtek különféle mechanizmusokat tervezni az újabb játékokba, hogy ezt kezeljék. Van, hogy időre megy a döntés, és képtelenség mindenkinek mindenre figyelni, és szimultán kell dönteni, van hogy a játékosok titkos célokat kapnak (a közös cél mellé), és van, hogy mindenkinek vannak rejtett információi, melyekről nem beszélhetnek a többieknek. Ez utóbbi csoportba sorolható a Remény Hadművelet is - itt a kézbe osztott kártyák titkosak a kijátszás pillanatáig, illetve a támogatás lapkák is addig, amíg át nem adjuk azokat valamelyik másik játékosnak.

Ez a megoldás nagyon hasonló hozzáállást kíván mint ami pl. a Hanabiban (bár ott csak a saját lapjainkat nem ismerjük) is szükséges. Nagyon egymásra kell hangolódni, és figyelni, hogy kinek van igazán szüksége pl. támogatás lapkára. ha figyelmetlenek vagyunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy két Bajtárs is ugyanannyi lapkát kap és akkor senki sem kap jutalmat érte. Ez a legrosszabb a csapat szempontjából!

Úgy tapaszaltam, hogy a játék szinte kiköveteli a metakommunikációt, hogy figyeljünk egymásra és meglássuk, kinek van támogatásra szüksége, enélkül ugyanis szinte képtelenség nyerni. Sőt ezzel együtt is elég nehéz. Ezek miatt tökéletesen visszaadja a témája hangulatát: egymásra vagyunk utalva, csak együtt van esélyünk túlélni, de rajtunk kívül álló okok miatt még így is előfordulhat, hogy elbukunk. Nyugodt szívvel állandó társaságoknak tudom javasolni, különben a sikerélmény garantáltan elmarad. Családoknak a 14+-os korhatár besorolás miatt korlátozottan ajánlható, de egy érettebb gyereknek talán már el lehet magyarázni a játék igazi üzenetét: