Igen, tényleg nagyon szépek. A régi képeslapokra emlékeztetnek.

Ó, értem! Belekukkantottam, és tényleg furcsa megoldással éltek: a szabályban bemutatják a mintás és a sima kockákat, előbbi nem alaptartozék, mégis magyarázatot ezekhez fűznek, grafikailag jellemzően ezeket használják, viszont bizonyos kártyákon (pl. alapanyag kiosztáskor) sematikusan ábrázolják. Monitoron nyilván más, itt nagyíthatom, hogy láthatóak legyenek még a rovátkák is (egész eddig fel sem tűnt, hogy ez így meg van rajzolva), viszont érezhetően púderesebb árnyalatokat választottak a színüknek. Nyomtatott formában ehhez jön a papír és a nyomdafesték anyaga - nekem az ezekről visszaverődő fény szokta bántani a szemem (nem csak az Anachronynál), mert a szemüveg még rá is erősít.

Erre a gondodra sajnos nem tudok megoldást. Ötletem van, csak nem akarlak vele fárasztani. Talán akad itt olyan fórumtárs, aki hasonló cipőben jár és tud ajánlani valami egyszerű és fixen bevált módszert.

A kockákkal kapcsolatos problémádat megértem, ez nálunk is okozott némi fejtörést, pedig nem vagyunk színtévesztők, de a lila neutróniumot és a fekete (szürke?) titánt, ha egymás mellé kerülnek, bizonyos fényviszonyok mellett egyszerűen alig lehet megkülönböztetni. Már szeparáltan csomagolom, hogy könnyebb legyen a közös készletbe kitenni, illetve az egyedi készletekhez is olyan edénykéket használunk, ahol jól kivehetően külön lehet szedni őket. Lehet kapni anyagában mintás fémkockákat, de színükben azok is hasonló árnyalatúak, mint a műanyagok.

Amíg nem írtál erről a gondról, meg is feledkeztem róla, mert házi módszerrel áthidaltuk, és a szuper játékélmény is elterelte róla a figyelmünket, de sokat számít minden ilyen optikai megoldás, ha az a játékmenetet erősen befolyásolja.

Köszi, hogy fórumra hoztad ezt a játékot, mert nem hallottam róla. Nagyon szeretem a Korongvilágot (a könyveket és a tévés adaptációkat is - még a The Watch is tetszett, pedig az már nagyon megosztó), viszont régebbi kiadás lévén engem elkerült ez a "dobozos" formátum. Amikor megláttam, hogy Clacks és Discworld, azt gondoltam, hogy ez csak valami véletlen egybeesés lehet, de aztán nagyon megörültem, hogy ugyanarról a világról van szó. Jobban belegondolva, nem is értem, hogy miért lepődtem meg: ennél jobb alapanyagot társashoz nem is találhattak volna.

A bemutató videó is nagyon érdekes a háttér infókkal.

Kedves kok_o! Köszönöm szépen, ez nagyon kedves Tőled, nagyon sokat segítene! 😃

Idén tavasszal gondoltam egy merészet és olyan játékokba is beruháztam (többek között), amelyekhez nincs** se hivatalos, se gerillafordítás. Úgy voltam vele, hogy ez nem állhatja utamat, összenyaláboltam csenevész angoltudásomat, fegyverül választottam a google-ferdítőt* és az alábbi négy játékot vállaltam be: Joan of Arc: Orléans Draw & Write, Druids of the Elements, Magna Roma és The Palaces of Carrara (második kiadás - ez persze kakukktojás, mert az első kiadáshoz van magyar szabály és elvileg nem nagyon térnek el egymástól; ez hamarosan számomra is kiderül, hogy mennyire igaz).

Jelenleg ott tartok, hogy a szabályokkal ismerkedem részletesebben (persze vásárlás előtt átfutottam őket nagyjából, hogy körülbelül mire számíthatunk), de az igazi borongós ősz beköszöntével már hamarosan kipróbáljuk őket. Hogy mennyire lesznek kedvencek - valószínűleg pont annyira, mint a többiek a gyűjteményben: mindig az a kedvenc, amelyikkel éppen játszunk. 😊

*Légyszi, ne vessetek a mókusok elé, nekem most ezzel volt a leggyorsabb a folyamat. Mivel nem Shakespeare-i mélységű szövegekről van szó, ebből a szempontból egész jól boldogultam (ebben lényegesen nagy segítségemre voltak a jól szerkesztett és illusztrált szabályfüzetek is), viszont ezzel nem szeretném kisebbíteni a fordítók munkáját: eddig is tudtam, hogy ez nem egy könnyű szakma, de most még inkább azt kell mondanom, hogy le a kalappal a munkájuk előtt, minden tiszteletet és köszönetet megérdemelnek!!

**Közben megtudtam, hogy a felsoroltak között van olyan játék, amihez készült fordítás, csak ez engem sajnos elkerült. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem akarom elvenni senki munkáját, sem felülírni azt, sem elvitatni, kalandosnak találtam a helyzetemet. Ezek a "fordítások" csak a fejemben születnek, nincs írott formájuk, nem vagyok profi (de még csak amatőr se), ha az angol nyelvről van szó, és egyszerűen csak szégyelltem kérni/kérdezni. Sajnálom, ha bárkit megsértettem ezzel a bejegyzéssel, és hogy félreérthetően fogalmaztam.

Sziasztok! Az In Too Deep lapján a Gamewiz ajánlata egy másik In Too Deep játékra vonatkozik (ezen az adatlapon a kiadó ajánlata nem jelenik meg), ezzel 75%-os akciót generál a rendszerben.

Persze, nem sürgetésből, csak kíváncsiságból írtam. 😊Igen, most nálunk is ez a dömping-állapot van, átérzem a helyzeted.

Köszi a tippet!

A Cittá-Stato nagyon jól néz ki, de még nem hallottam róla, szóval jó, hogy behoztad. Ha kipróbáltátok, írnál róla, légyszi, hogy milyen? Nem mintha lehetne kapni - volt egyáltalán magyar forgalomban? Nem találtam sehol. 🤔

Végre, egyre többen fedezik fel ezt a remek játékot! A kiegészítője is szuper benne, de inkább fűszerként funkcionál, anélkül is egész élményt ad az alapjáték. A kihívásokat már nézegettem a kiadó honlapján, azok is izgalmasnak tűnnek. Amikor a "Mivel játszottál utoljára" topikba beírtam, hogy nincs ráhatásunk egymásra, bennem is ez merült fel, hogy játék közben nincs ilyen élményem, de most, hogy Te is írtál erről, az ugrott be, hogy ez igazából egy játékosszám-mentes játék. Tavasz óta van meg, azóta már játszottunk vele párszor, de mindig úgy gondoltam, hogy van egy többszemélyes alapjáték ÉS van egy szólómód, pedig nem: az alapjáték játszható egyedül a kihívásokkal, de a kihívásokat játszhatjuk egyszerre többen is.

Azoknak, akik nem az angol szabályból, hanem a magyar fordításból játszanak, szeretnék szólni, hogy a 6. oldalon kimaradt egy fontos lábjegyzet:

"Note: When all the resources on a track have been circled, you cannot gain any more of that resource."

Gyerekként biztos oda-vissza lettem volna, ha kapok egy ilyen játékot, mert minden adott benne: a grafika, az állatok, a feladványok külön-külön és együtt is jól működnek, tutira beszippantott volna akkoriban. Valószínűleg most felnőttként is jól érezném magam vele, szívesen kipróbálnám.

Sziasztok! Szerintem ez egy spam helenalovato felhasználótól!

Talán a félár egy bontott, de jó állapotban lévő játéknál már nyerő lehet, de ez nagyon-nagyon függ a játéktól. Itt most nem arra gondolok, hogy a játék mainstream-e vagy sem, hanem arra, hogy keresi-e valaki (bárki). Mert hirdethetsz egy játékot ingyen is, ha most pont nem akad senki, akit érdekelne.

Kell az az egy tökéletes pillanat, amikor felraksz egy játékot egy olyan áron, ami arról árulkodik, hogy nem akarsz belőle meggazdagodni, de elvesztegetni sem szeretnéd, mert jó emlékek kötnek hozzá - és pont akkor valaki másnak felcsillan a szeme, hogy ő ezt a darabot nagyon szeretné pontosan ennyi pénzért (esetleg pici alkuval), mert ennyit megenged a büdzséje.

Én eddig most próbálom ki először a másodpiacot eladói oldalról: egy bátortalan érdeklődőm volt, de ahogy jött, úgy ment. Nem tudom, hogy mi tántorította el: talált-e jobb ajánlatot, meggondolta-e magát - nem firtattam. Szóval amíg vevő nincs, bolt sincs, mert az árat végeredményben az szabja meg, hogy a vevő képes és hajlandó kifizetni, vagy sem.

Hmm, értem. Igen, a képek alapján feltűnt, hogy hasonlít is + nem is, de ebből remekül kiviláglik, hogy ezeknek a kártyajátékoknak egyikéhez sem volt soha igazán közöm; annyira semmiképp, hogy különbséget tudjak tenni közöttük. Pedig gyerekkoromban még nem létezett olyan háztartás, ahol ne lett volna magyar és/vagy francia kártya, dominó, sakk és malom. Osztálykirándulásra is mindig hozott magával valaki francia kártyát, a hátsó ajtónál, a lépcsőn ülve lehetett becsatlakozni, és bár szerettem ezekben résztvenni, de minden évben újra el kellett mondaniuk a szabályokat, mert egyszerűen nem volt alkalmam gyakorolni és elfelejtettem.

Kellene tartani ezeknek a játékoknak is a hagyományát (utánpótlást nevelni), nehogy elvesszen, és ezalatt nem az írott játékszabályt értem, mert a net korában talán már fennmarad, hanem inkább az igény magját elvetni a modern kártyajátékok dömpingjében.

Nahát, ez nagyon érdekes, köszönöm szépen, hogy leírtad! Ami azt illeti, felkeltetted a kíváncsiságomat, de ha jól sejtem, ha van itthon magyar kártyánk és ketten vagyunk hozzá, az a tarokkhoz kevés, tehát nem érdemes foglalkoznom vele?

(A wikipédián nézegettem, nem tudom, hogy az mennyire megbízható.)

Hosszú kihagyás után elővettük a Troyes Dice-t (úgy alapvetően a játékban volt kihagyás, nem a TD-szal). Sámlin, kisszéken elfértünk vele, a doboztető volt a kockatálca. A kiegészítőt most kihagytuk, mert már nem emlékeztünk a hatásukra és most nem akartunk böngészni, de egyébként az is tök jó hozzá (a szóló módot még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik!)

Nem volt se rövid, se hosszú a játékidő (egy órán belül setuppal), nekünk a téli nagy dömpingre való bemelegítés gyanánt pont elég volt.

Azoknak ajánlom, akik:

- nagyon szeretik a roll&write játékokat, de nem akarnak mindig egy sematikus térben ikszelgetni (nem állítom, hogy érzem, ahogy épül Troyes városa a kezem alatt, de mégis van egy fílingje, amikor hangosan azt mondom, hogy megépítettem egy városházát vagy egy katedrálist, ahelyett, hogy tettem egy x-et a sárga 4-re),

- nem ismerik a R&W játékokat, de nem félnek valami újat kipróbálni (ld. én - azóta felmértem ezt a kínálatot is 😀),

- asztalhiánnyal küzdenek (nincs, vagy túl kicsi), akár utazásra is, de nem utazáshoz (autóban semmiképp*),

- időhiánnyal küzdenek (már eleve elég rövid a ki- és bepakolás, a bruttó játékidő szinte egyenlő a nettóval)

- közepes nehézségre vágynak: egy fillernél (jóval) több

- közepes szerencsefaktorral, zéró interakcióval nincs gondjuk.

*A pontozófüzet képi megjelenítése elég zsúfolt, főleg a nyersanyag és polgár sávokon, úgyhogy a ceruzákat alaposan ki kell hozzá hegyezni és a szemüvegeket gondosan lepucolni! 😉

(UI: nem tudom, hogy a nagy játékhoz mennyi köze van, mert azt még nem próbáltam.)

Értem. Más szemében talán önzésből, talán a kezdők kíváncsiságából fakadóan még mindig a habzsolási szakasznál tartok: semmi extrém szám, de azért tíznél több játékról van szó + amik még várnak ránk. Egy régi motoros talán legyint erre, hogy szánalmas amatőr - de honnan tudjam, hogy mit szeretek, ha még nem próbáltam? 😉 Ha pedig nincs időm játszani, akkor olvasok a játékokról, hátha rábukkanok valami izgalmasra.

Mindenesetre nem lehet azzal vádolni, hogy lenne bármilyen LG-kötődésem és szerintem nem is lesz, mert egész egyszerűen a párommal ketten kevesek vagyunk ehhez, más társaságom pedig nincs. Eddig ott tartok, hogy nem lennék képes szelektálni. Azt gondolom, hogy nem is fogok. Ha mondhatok ilyet: az én LG-m, akár lifetime, akár lifestyle, maga az asztali társasjáték, úgy en bloc bármelyikkel, ami a gyűjteményemet gazdagítja. Ennyiben merül ki az elköteleződésem, de ebben nagyon komolyan és végérvényesen!

Ó, de jó - nem ismertem a tarokkot, ezért rákerestem említésedre, és kiderült, hogy nem tudtam, hogy ismerem a tarokkot. 😂 Azt hiszem, hogy társasjátékokkal kapcsolatos szakértelmem hiányának teljes tudatában elmondhatom, hogy bármit írok a fórum bármelyik topikjába, az mind igaz, de elfordulhat, hogy mégsem. Nos, innen szép nyerni!

Tudod, hogy van ez: semmi sincs ingyen vagy olcsón, csak nincs körülötte hírverés.

Végighallgattam az adást, és amikor arról beszéltek, hogy a család karácsonykor összeül monopolizni (sic!), akkor először egyetértettem vele, hogy ez valamennyire fedi a LsG fogalmát, de aludtam rá egyet, és az ugrott be, hogy ez inkább tradíció. Szerintem ilyenkor nem gondolnak bele, hogy játszani akarják, hanem azért játszák, mert minden karácsonykor játszák: kicsit "pavlovi reflex" / kötelező elem, mint a karácsonyfa vagy a halászlé.

Illetve az jutott még eszembe, hogy a saját hozzáállásom (pontosabban családilag van ez így) a társasozáshoz, - azaz hogy egy mechanizmusból* lehetőleg egy játék (és ha lehet, akkor a "régi bölcs öregek" közül; ezt most firtattuk robsteady-vel az Általános csevej topikban) - lehet-e LsG? Vagy az, hogy időjárási viszonyokhoz kötötten játszom (ősz közepétől tavasz közepéig, de akkor sűrűn)? Persze nyilván nem az, inkább ez is már hagyomány, esetleg jóindulattal az LsG / LtG előszobája.

Szerintetek mennyi az annyi: csak egy játék egy életen át, esetleg tíz - ha már 25, de mind különbőző, akkor az már nem Ls/tG? Ha egy mechát szeretsz, de lehet hozzá bármilyen téma, akkor az Ls/tG? Hol a határ?

(* lehet akár mecha-mix is, ha az egy teljesen egyedi ízvilágú mechanizmust szül)

Igen, néha egész baráti áron van, de láttam már csemegét 30ezerért jófogáson, szóval a piac itt is erősen diktál.

Látod, ezt is tanulom: mire megragad egy kifejezés, addigra már nem illik használni. 😁 Azért nem éreztem nem-megfelelőnek a rejtett jelzőt, mert bőven kell utánuk kutatni, pedig némelyik az orrom előtt van - azok a régi hidden object játékok jutnak róluk eszembe (volt rejtvényfüzetben is, de flash-sel játszottam többet).

Egyébként ebből a tanulási szándékból fakadt a kutatásom is, mert sok játéknál hallottam, hogy melyik régi játék(ok)ból inspirálódtak, ezért utánaolvastam a játékoknak is, a társas-történelemnek is, akadt köztül elérhető, és rájöttem, hogy ezek milyen jók. Elkapott a hév, azóta böngészek (már csak érdeklődés szintjén is), aztán találok egy angol leírást, akkor azt fordítgatom, hogy vajon ez az a "droid", amit kerestem? (pl. még mielőtt kijött újra az El Grande, hozzájutottam egy régi példányhoz, ami akkor ritkaságnak számított - már nem az 😊).

Alapvetően ketten (is) játszható eurók a fő irányvonal (az ameri kevésbé, mert bár a Szunnyadó Istenek tetszik, de egyrészt nekünk kellett hozzá a fordítás, másrészt nagyon hosszú), a 3K közül leginkább kompetitív, olyan mechanizmussal, ami esetleg még nincs a gyűjteményben (ezért nem írok konkrét kedvencet - mondjuk nem is tudnék közülük választani, mert mindegyiket másért szeretem). Témában semmi állat ne sérüljön.

Ami igazán nehezíti a beszerzést, az az, hogy 6-8 játék várja, hogy asztalra kerüljön (a másik ok, amiért akkor sem hirdetnék kedvencet, ha lenne), a polcsor rogyásig van - múltkor az is végigszaladt az agyamon, hogy legjobb esetben is 25 telem van még kitapasztalni a már meglévőket és hétszentség, hogy nem fogunk unatkozni! Szóval nagyon-nagyon-nagyon különleges darabnak kell lennie, hogy beszerezzem, ahhoz pedig méginkább, hogy az én Hites Asztalosom legyártson hozzá még egy szekrényt. (új szekrény = új játékok = ördögi kör) 😄

Köszi a támogatást, ha kérdésem lesz, nem félek feltenni! 😇