Vasárnap a vegyük elő a régebbi, be nem gyakorolt játékainkat címszó alatt az Osztályharc került elő. Számoma továbbra is nagy előny a történelmi tematika, ami a Watergate ügy -höz hasonlóan szépen megjelenik itt is. Vannak hasonlóságok és különbségek a két cím között, mindkettőben érződik a "kötélhúzás" effektus, a nyerési lehetőség az utolsó percig kérdéses lehet, viszont itt közös kártyapakliból húzunk stb. Én ezt nehezebbnek, jobban tervezhetőbbnek érzem, még akkor is, ha az ellenfelem célkártyáját, azaz pontozási feltételek közül az egyiket alapból nem is látom. Mindenképpen harciasabb, és ezért konfrontatívabb, az aktuális helyzet kiértékelésénél mindig figyelni kell a semleges alakulatok helyzetére, amit mi néha benéztünk. Nekem továbbra is nagy kedvenc, Ildinek nehezebb volt belejönnie, több alkalommal érezte úgy, hogy nem tud győzni, ilyenkor tartottam benne a lelket, és segítettem neki. Ajánlom mindenkinek, aki két fős, kifejezetten egymás elleni küzdelemre koncentráló műfajban keres jól működő társast.

Most keverdetem fel a BGA-ra a múlt héten. Itt sikerült a Harmoniát kipróbálni. Kellemes kis játék. Nagyjából azt mondanám, hogy Cascadia más köntösben.. Ezt még mindenképpen ki kell még próbálnom élőben is (messze nem vagyok olyan effektív digitális felületen mint élőben az asztalnál). Egyszerű, gyors, szép.

A Zap Zerapp került elő most.

Felnőtteknek átlagos társasjáték, viszont a mechanikája érdekes.

Gyerekeknek nagyon szórakoztató és nagyon ajánlott.

Minden gúlában van x mennyiségű kavics és igazából csörgésből kell tippelni mennyi. Ennél picivel bonyolultabb a játék, de nem sokkal. Közben kockadobás és lépegetések is vannak.

Kellenek ilyen társasok is, mert ez az a fajta játék, ami a fiatalabb korosztályt összekapcsolja a szülőkkel, nagyszülőkkel, rokonokkal.

Mivel a tavaszi szünet elég tartalmasra sikeredett, nem igazán mozdultunk el ismeretlenebb, komplexebb játékok felé a családdal, így ma öten néztük meg két egyszerűbb címet:

Kartográfusok

Mivel három főnek a csapatból ez volt az első játéka, 60 perc fölé csúsztunk, de érdekes módon így is szórakoztató volt. Sokszor írtam már, hogy jó kis móka, de szinte zéró az interakciója, így teljesen bingó típusú élményt nyújtott most is. Ilyen egyszerűbb játékoknál ezt pedig egyre nehezebben viselem, ha komplexebb megfejtés kerül az asztalra (mondjuk egy Hallertau) nem szavar ennyire, ha solitaire a játék, mert ott van miben elmerülni. Évente kb kétszer játszom a családdal, kétszer a tanítványaimmal, annyi nekem bőven elég is belőle, nem ez a cím az, ami szerintem reprezentálja a modern társasjátékozás örömeit az asztalnál (bár ezen négy alkalom során elszórakozom vele kellemesen).

Tic Tac Bumm

Gyerekként játszottam vele legutóbb, akkor szerettem emlékeim szerint, most záró "filler" szerepkörben sem volt rossz, bár ha választhatok, minden esetben inkább a Tabut venném elő, ha hasonló stílusú játékot szeretnénk mindenképp játszani. Egyszerű, gyorsasági játék egy kis műveltségi mellékízzel, de nem hiszem, hogy akad itt olyan ember, akinek be kell mutatni. Gyerekekkel a szóösszetételek gyakorlása/elmélyítése szempontjából érdemes lehet néha elővenni, felnőtt társasággal azért sokkal kreatívabb gyorsasági party játékok közül meríthetünk (amit javaslok is megtenni). Nem rossz, de nem öregedett valami jól, ma már innovatívabb játékok születnek, de érdeme lehet továbbra is, hogy szinte mindenki gyerekszobájában ott volt, tehát a társasjátékozás élményét nagyon nosztalgikus módon tudja felidézni (ahogy esetemben ezt ma is tette).

A hétvégén ezek a játékok kerültek asztalra:

Vindication + Leaders&Alliances
Gyors, pörgős fantasy köntösbe bújtatott (rajtunk múlik mennyire marad rajta, magától azért lecsúszik a gyönyörű komponensek ellenére is) erőforrás machináló euró. Közepesen összetett, a lapok miatt erősen nyelvfüggő. Szerintem hatalmas sikere lenne, ha megjelenne magyarul, mert a az engine építés, a kombózás, a területfoglalás, a különböző küldetéseknek remek, könnyed elegye.

Brass Lancashire
Nemrég írtam olyan több fős játékokról, amik ketten szörnyűek. Nos, itt egy remek ellenpélda. A térképnek van direkt két főre tesztelt oldala, így a játék szűkössége, izgalma mit sem csorbul. Ha valaki a sok lehetőséget szereti a játékban, és a kedvenc kérdése a "mit csináljak?", akkor a Birminghamet javaslom neki, ha egy kicsit kizárósabb, élesebb versenyt akar, és az érdekes kérdés számára, hogy "mikor, milyen preferenciával?", akkor a Lancashire szebben csillog. Én szeretem a Birminghamet is, de ha választhatok, akkor erre szavazok.

Star Wars: A pakliépítő játék
Nagyon hangulatosak a lapok, nagyon jó ötlet a vásárolható lapok támadhatósága, amivel talán kiemelkedhet a pakliépítő játékok közül. Mégis, nekem csalódás volt, de ez valószínűleg nem a játék hibája, egyszerűen a pusztán pakliépítő játékok (kiegészítő mechanizmusként nagyon kedvelem) úgy néz ki nem nekem valók. A problémám az, hogy úgy érzem, hogy a játék magát játssza. Mert az öt lapból eléggé adja magát, hogy mit tudunk kihozni. Persze jó érzés, hogy összejönnek a jó kombók, de számomra nagyon lineáris az élmény, ugyanakkor látom azt, hogy a zsáner kedvelőinek miért lehet szórakoztató. Szóval nekik azért ajánlom jó szívvel!

A Gest of Robin Hood
Asszimetrikus, remek akciórendszerrel rendelkező párbaj, ahol Robin Hood gerilla taktikájára nehezebb ráállítani az agyunkat, de igazán remek kihívás azzal az oldallal is játszani. Izgalmas, okos, nagyon feszült feldolgozása a témának. A konfrontatív két fős játékokat kedvelőknek már-már kötelező!

Legutóbb borisztp Ring Taktika és Hexarium játékával játszottam, mégpedig a tegnapi Társasjáték Fejlesztők napján, ahol szép számmal voltak tesztelők és fejlesztők egyaránt. Segíteni mentem szabályt bemutatni és játszani a látogatókkal, és nagyon jó volt leülni az érdeklődőkkel, valamint sok érdekes tapasztalatot hoztunk haza. Tanulságosak voltak a beszélgetések is egymással.
A játékokról röviden írok: a Ring Taktika egy 15-20 perc alatt lejátszható párbaj játék, ahol azonos kártyakészletből dolgozva kockákat próbálunk megszerezni. A tegnapi nap során kiderült, hogy gyorsabb is lehet ez, volt egy játékostársam, akivel körülbelül 10 perc alatt lepörögtek a körök, és nagyon agytornáztató volt vele a küzdelem. A játék rövidsége miatt alkalmas is arra, hogy jöjjenek a visszavágók egymás után, és így lehet igazán a másikra ráhangolódni és csavarni a játékmeneten, azaz behúzni a másikat a csőbe és megszerezni előle a kockákat.
A Hexariumot hárman játszottuk. A játékot leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy roll&move&write játék, mert a közös táblán mozgunk, a saját figuránk mellett a boszorkányokat is mozgathatjuk, illetve a másik játékos figuráját is fel vagy letehetjük jutalmakért. Saját táblán jelöljük a szerzett alapanyagokat vagy készített varázseszközöket, de emellett közös táblán is lehet gyűjtögetni. A játék második felétől igazi kombóhegyek alakultak ki és nagyon izgalmas és szoros lett a vége.
Az Everdell is előkerült az Újliget kiegészítővel a héten, amit teljesen új játékosokkal játszottam. Egy munkahelyi beszélgetés során derült ki, hogy páran ismerjük a játékot már. Így összeültünk játszani, három órán keresztül ment a négyszemélyes, kiegészítős játszma. Teljesen gördülékeny volt, nem volt túlgondolkozás, nagyon élveztem. Továbbra is az Újligetet tartom a legjobb kiegészítőnek. Jó volt több hosszú hónap kihagyása után elővenni ismét ezt a játékot. Hosszúra tud nyúlni ennyi fővel, de akiknek ez nem probléma, (illetve a szerencsefaktor,) továbbra is ajánlom.

Több napos esőzés kellett, hogy az elmúlt napokban több játék is az asztalra kerüljön.

Ganz schön clever

Párom most szerezte a legtöbb pontját, 191-et. Szépen haladt előre. Nálam a sárga rész maradt kicsit le. Kihasználtam az összes újradobás lehetőséget, így sem dobtam jól, és bónuszban sem adott már x-et a sárgában. A lilán viszont végigértem! 212 lett a vége. Párom sosem nyert még benne, de szívesen játszik vele.

Nova luna

2023 novemberben került elő utoljára! 25 perc alatt lement, leraktam a 20 korongot, míg párom 15-ig jutott. Egyszerű játék, de élvezhető. Szép kivitelezés, most meglepett, milyen kevés komponenst tartalmaz.

Szókapocs

Ilyen jól sosem kezdtünk. Felvillant a remény, hogy talán végre sikerül egy hibátlan megoldás, de kb a játék felénél elindultunk a lejtmeneten, és hat hibát is vétettünk. A végén újra szoktuk keverni a hibás kártyákat, és újra próbálkozunk. Amikor már csak 3 lap volt a kezünkben, egy az enyémben, akkor sem tippeltem jól. Egyik oldalon a kacsa szó, másikon vagy a tűzoltó, vagy a mars szerepelt, és a feladvány a "sikerült" volt. Egyikhez sem tudtam kötni. Ilyenkor rendszerint megindul a kisebb összeszólalkozás, hogy milyen gondolatmenet alapján kellett volna másikunknak kitalálni a megfelelő sort-oszlopot. Párom elég vad átgondolásokat szokott csinálni, néha nehezen veszem fel a fonalat. Egyébként szeretem ezt a játékot, mert jól fejleszti az asszociációs, kommunikációs képességet.

Hanamikoji

Ez is rég került elő. Ellentmondásos a gyönyörű kivitel és a játékmenet. Hogy ez mennyire egy #$*& játék! A melyik ujjamba harapjak. Két forduló alatt tettünk pontot a végére. Az első végén meglepődtem, hogy párom előhúzott a "titok" alól egy 5ös kártyát, azt gondoltam, mindegyik ajándékból három van. Na, játékszabályba belekukkantottam, és megvilágosodtam. Több választási lehetőségnél sikerült olyan variációkat összeállítanom, amik valóban elgondolkodtatóak voltak. Először nyertem, 11 ponttal.

Tegnap kipróbáltam A nagy Jü legendáját, amit a reflexshop-os akciózás keretében szereztem be, mert szoktam és szeretek egyedül is társasozni. Talán mintha hallottam volna róla, hogy nem könnyű játék, és ezt éreztem is az első játék során; konkrétan az utolsó előtti csatornakártya megépítésekor sikerült úgy vesztenem, hogy ha nem azt csinálom is végeznek velem a barbárok vagy az áradás, szóval ilyen triplahalál. Mivel az elején lassabban éreztem rá 1-2 dologra, szerintem emiatt is alakult így, de összességében így is nagyon élveztem a játékot, és alig várom, hogy másodjára is megpróbáljam.

Múlthét szombaton Anachrony-t játszottuk négy fővel. Mindenki tapasztalt játékos és ez a játék is sokadik alakalommal került elő a végeredmény volt igazán meglepő nem láttuk jönni. A sorrend így alakult: 57-57-56-56 pont soha ilyen nem volt még egy játékban sem. Igazán izgalmas volt és beszéd téma lesz még sokáig.

Nem szívesen alkalmazunk házi szabályt (egyedül a Nyugati királyság lovagjaiban szoktunk két bástyás kártya közül választani, de ezt S. Philips is felvetette lehetőségként, tehát ez sem szimplán saját), így a spóraszórást is meghagynánk az eredetiek szerint. Könnyen lehet, hogy az ellenfélnek kedvezel, de ez van. Bogárból eddig nem sokhoz jutottunk, illetve egyik játék alkalmával kétszer kellett elmozgatnom párom micélium jelölőjét a gombámról, ezek után nem maradt bogaram. Majd írok még a játékról, miután megint előkerül.

Az elmúlt időszakban a könnyedebb játékok mellett komplexebbek és hosszabb játékidőt igénylők is kinyíltak a bontatlan játékok közül. A kétfős Tea for two francia kiadásban került hozzánk. Igazán egyszerű és gyorsan tanulható szabályai vannak, a grafika csodaszép, és hamar lefut a játék. És körülbelül ennyi is. Kezdő társasozóknak, illetve gyerekeknek is kiváló, és mi sem fogunk túladni rajta, mert remek szórakozás a hétköznapokra, ha nincs sok idő játszani. Konfrontatív, ugyanis állandóan elraboljuk egymás elől a flamingót, ami előnyöket biztosít a játék során és annak végén is, így egy érdekes huzavona vonul végig a játékon. Emellett a felhúzható kártyákat is egymás elől szedjük el természetesen. Nem kell tőle világmegváltást várni, de kategóriájában teljesen megállja a helyét. Előnye még, hogy kicsi a doboza, viszont asztal kell hozzá a kipakolásához, tehát nem útijáték.
A másik kétfős, ami többször előkerült, a Sör és kenyér. Ez nagyon más kategória az előzőhöz képest, komolyabb és szerintem nem is filler kategória. Nálunk 45-60 perc között volt egy játékidő. Egyensúlyban kell tartani a sör és kenyér készítésünk mértékét, mert mindig a mi oldalunkon gyengébben szereplő termék lesz pontozva a játék végén. Nekem nagyon tetszik és nagyon ajánlom, kis dobozban elfér, így könnyű hozni-vinni, de komolyabb annál, mint amit a doboz mérete alapján gondolnánk róla. Ez is nagyobb kipakoló felületet igényel, de nem vesz sok időt igénybe a "szetap" .
Végre kipróbáltuk a Great Western Trail New Zealandot, amit az Argentina kipróbálása óta elterveztem, hogy beszerzek. Nagyon-nagyon jó játék, nagyon ajánlom azoknak, akik nem rettennek el a hosszabb játékidőtől és a komplexitástól (BGG szerinti nehézség 4.01). A sorozat többi részéhez hasonlóan az ikonográfia nagyon egyértelmű és logikus, így egy játék után szinte nem is okoz gondot. A nem tanuló, második játékunkat sikerült három óra alá beszorítani két fővel, és végig nagyon izgalmas volt.

A Mycelia-t, némi költői túlzással szoktam 4 személyes gombás sakknak is nevezni. 😀 🍄
A szerencsefaktor nyilván jelen van a játékban, főként a szél kocka tud kibabrálni az emberrel, viszont szerintem nagyon tematikus, hogy a gomba nem tudja, hogy amikor spórát szór, merre fogja azokat fújni a szél. Azonban a szabály lehetőséget ad arra (de az is lehet, hogy ezt a BGG-n olvastam...), hogy ezt a fajta szerencsfaktort mitigálni lehessen azáltal, hogy a köre elején mindenki dob a kockával és a szélirány ismeretében dönt az akcióiról. Megmondom őszintén, hogy ezt a variációt még nem próbáltuk ki, de valamilyen szinten taktikusabbá válhat tőle a játék, bár a tematika egy kicsit sérül. Ezen felül a véletlenül a más által uralt mezőre kerülő spórák mennyisége nyilvánvalóan kevesebb lesz. Azt gondolom, adhat a játékhoz egy kicsit másféle taktikai gondolkodást. Ha majd kipróbáltuk, mindenképpen beszámolok róla. 😉
A kártyahúzás okozta szerencsétlenséget, pedig talán a kártyák bogarakra történő beváltása minimálisan de tudja ellensúlyozni.

A Föld eddig nekünk kimaradt, nem mintha ne láttuk volna a csapból is ezt folyni. De valahogy - talán pont a hype miatt - ki se próbáltuk, viszont engem azért mindig is foglalkoztatott. Aztán láttam, hogy sokan árulják használtan, a Gémklub lemondott a kiegek magyar kiadásáról, az Auchanban akciósan árulták, szóval igazunk volt, nagyobb volt a füstje mint a lángja.

Végül pár hete pont feldobott nekem egy hirdetést a Facebook, valaki a KS kiadást árulta, nagyjából bolti áron, viszont patika állapotban.

Szóval végül engedtem a csábításnak, és megvettem. Fólia a doboztetőn rajtahagyva, az egyik pakli még ki sincs bontva, 1x játszott és eladásra tartott példány volt, viszont a kibontott kártyák prémium védőzve voltak (sikerült beszereztem ugyan olyan védőket, nagyon jók a SleeveKing cuccai, de kevés helyen árulják)

A szabályokat hamar megtanultam, viszonylag egyszerű alapszabályok mellett kellően összetett a játék a kártyák egymásra hatása miatt.
Tegnap végül asztalra került, nekem tetszett, gondolkozós, de nem agyégetős, mivel a másik körében is akciózól, ezért kicsi a holtidő, folyamatosan jutalmaz a játék, mindig kapsz valamit, ami nagyon pozitív érzés. Szóval összeségében megérte szerintem, teljes és kellemes játékélményt ad, de nem rombolja le az agyam, olyan játék, amit szívesen játszanék kevésbé gémer barátokkal is, a könnyű tanulhatósága miatt.

Előkerült 2 főre az a húsvéti ajándék, amit nem a gyerekeknek szánt a nyuszi, ez a játék pedig a Mycelia. A játékot a téma miatt vettem meg, szeretjük a gombákat, amikor időnk engedi, járjuk az erdőket finom zsákmány és ismeretszerzês céljából. Gombás játékunk nem volt, mindehhez hozzájárult egy jónak mondható akció. Beszerzés előtt elgondolkodtatott a komplexitása, mert a 3,0 alatti euró játékokban az esetek 99 %-ában hiányérzetem alakul ki, főleg azoknál a játékoknál, amik többnek akarják mutatni magukat, mint ami. Itt 2,44-es értékről van szó, messze nem 3,0, és ha nem az érdeklődési körünkbe tartozó játékról lett volna szó, fel sem keltette volna a figyelmemet.

Először egy videót néztünk meg a szabályokról, a szabálykönyv olvasásával így csak 1-2 apróbb szabályt kellett a helyére tenni. A spóraszórás, hálózatalkotás szabályaira figyelni kell, de ez sem ördöngösség.

1. Játék:

4 kártyás játékostáblával, kb 40 perc. Kijátszott gombák száma 4:4. Egyszerűbb szabályok mentén elsajátítottuk a játékszabályokat.

2. Játék:

5 kártyás játékostáblával, kb 55 perc, kijátszott gombák száma 5:9. Taktikus döntések sorozata.

Megfigyelhető, hogy a szerencsének mind a felhúzott erdőlapkák típusánák, mind a szélirány dobókockás kidobásánál óriási, és elúszhat rajta a játék, ehhez társul, ha még a pakli tetején sincs olyan gombakártya, ami spóraigényének teljesítésére esély legyen. Első alkalommal páromat nehezítették e körülmények, második alkalommal engem. E nehezítés hatására, a szorult helyzetben gondolkodás miatt kezdtem élvezni a játékot. 😁 Persze változtatni esélyünk sem volt, ami nem zavart. A csipkelődés, egymás játékának akadályozása a játék szerves része, komplex játékoknál már megedződtem. Ez ennek a játéknak a velejárója, tudomásul kell venni. A tematika nekem kidomborodik. Ja, az insert mesés, és még védővel is vígan beleférnek a szép grafikájú kártyák. Összességében nem bántam meg a vásárlást, néhány további játék viszont szükséges ahhoz, hogy lássuk a változatosságot.

Tegnap kipróbáltuk a 7 csoda: Párbajt a Pantheon és az Agora kiegészítővel egyben. Korábban mindig egyiket vagy másikat játszottuk csak az alapjátékkal; a Pantheon az, ami tényleg kiegészítő lépéseket ad, míg az Agora jó sokat csavar a játékon, új győzelmi kondíciót hoz be stb. A kiegészítők beszerzése amúgy paradox módon emelte a rajongásunkat az alapjátékért, ama nagyszerűségében, többet kerül elő úgy, hogy kiegészítő nélkül játsszuk. Szóval bár jók a kiegészítők, valamit vesznek el az alapjáték csillogásából, ezért nem számítottam olyan kiemelkedő élményre, ha mind a kettőt is beletesszük. Azonban kellemesen csalódtunk! Jobban Gyűrűk ura: Párbaj Középföldéért érzése volt, mert több fronton kellett gátolni egymás fölényét, hogy nehogy kiváltsa a győzelmi feltételt, emiatt végig meg volt az a feszített izgalom. Noha 1-2 dolog kevésbé tud kiteljesedni a sok opció miatt, de ez egy fokkal kevésbé zavart, mint mikor pl. ugyanez a jelenség csak az Agora használatával jelenik meg. Végül most először számomra pont úgy jött ki, hogy tudományos győzelmet arattam (ehhez segítségemre volt Pantheon isten), de a párom is hajszálnyira volt a szenátusi győzelemtől. + Jól feltankoltam pontokból is, ha végül pontozásos győzelem lenne, lépkedtünk többet a hadászati résznél is, úgyhogy szerintem egész jól kihasználtuk a játék adta lehetőségeket.