Blood Rage társasjáték

Első sok szabállyal dolgozó játékunk, amivel játszottunk.

Minimum 3 fővel ültünk neki, rendkívül pörgős, konfrontatív játék. 1.5 óra alatt sikerült a tanuló játszmák után lejátszani egy kört. Minden kört más győzelmi kondícióval nyert a győztes. Sok apró szabály van, de a szabálykönyv jól értelmezhető.

Érdemes a segédletet amit fel lehet lelni BGG-n megtanulni vagy kinyomtatni, a kevés kérdéses dolgot is tisztába teszi.

Kifejezetten tetszik, hogy a döntetlen esetén mindenki veszít és hogy majdnem minden elemében interakció van a többi játékossal.

A minik nagyon szépek, részletesek.

Szerintem kifejezetten "fiús" játék (Nidavellirt is annak gondolom).

Megérte a pénzét, várom folyamatosan a következő alkalmat, amikor elő lehet venni, gondolkodom a midgard sámanjai kieg beszerzésén is.

Érdemes egyből kártyavédőzni, még ha amúgy nem is szoktál.

Picit elegem van már abból a pénzéhségből, amit a társasjáték kiadók és/vagy fejlesztők többsége tanúsít, amikor egy játékhoz meghatározza, hogy hány fővel játszható. Szerintem ez nagyon nem korrekt. A Blood Rage 3-4 fővel játszható játék, és eszeveszettül baromi jó területfoglalós buli, amiben óriási csavar az, hogy MEGÉRI veszíteni is.
Ellenben 2 fővel játszhatatlanul rossz, unalmas, könnyű és elveszti a játék a teljes lényegét, minden báját. Vagy tessék kidolgozni egy rendes 2 fős játékszabályt, vagy akkor tököt növeszteni és bevállalni, hogy igazat írnak a dobozra a 3-4 fővel és talán így kevesebben fogják megvenni a játékot.

A játék arculata egy vérgőzös, csatázós war game-et ígér, ellenben a Blood Rage nem is annyira "dühös". Negatívumként hoznám fel, hogy nem lehet csak úgy megtámadni az ellenséges klánt, kizárólag akkor kerül csatára sor, ha fosztogatás zajlik. Lehet, hogy nekem nagy szükségem lenne többséget szerezni egy régióban, vagy csatát nyerni/vagy éppen veszteni, de ha minden ki van már fosztva, erre nem ad esélyt a szabály. Ez szerintem nagy hibája a játéknak.

A tartozékokkal nekem óriási problémáim vannak: ennyi pénzért hagy vájam már el, hogy ne csak jól kidolgozott miniket kapjak (megjegyzem a vékony fegyveres, dárdás, kardos minik egy része óhatatlanul "lekonyul"), hanem minőségi kártyalapokat és kevésbé kopó elemeket is. 25-30.000 forintért azért szerintem elvárható, hogy olyan játékos-táblát kapjak, ami nem csak egy puhaborítós könyv vastagságát tudja, hanem minimum hozza nekem a megannyi pár ezer forintos játékokban található minőséget (khm, khm, igaz Ark Nova?).

Mindezeket leszámítva a játék 3+ fővel, de leginkább 4-en elképesztően szórakoztató és meglepően egyszerű és gyors. Bármikor szívesen leülök vele játszani és biztosan élvezni is fogom, de sajnos mivel itthon főleg 2-en játszunk, csak foglalta a helyet a polcon. Ilyen luxust viszont csak a Hegemony-nak és a Trónok harcának engedélyezek a szekrényen. :)

Köszönöm, akkor nem leszek rest és bevásárolok! 😊

Ha rutinos játékosok vagytok, akkor nem nehéz a játék. A szabályok könnyen értelmezhetőek és a játék szépen vezet a szabályok mentén. Nyilván az ízére ennél a játéknál is csak a többszöri játék után érez rá az ember vagy a viking! 😊

Sziasztok!
Mennyire nehezen vagy könnyen értelmezhető és átlátható a szabálya?
Egy olyan társaság játszana, akik rutinos csapat, de senki sem játszott még vele...

"...a nagy Valhallába, ahol a hősök örökké élnek!" Így zárul a 13. harcos egyik legjobb jelenetében a viking ima. Ez a Blood Rage-ben nem egészen így van, itt akár győzelmi pontokat hozva vissza is térhetnek hozzánk :)

Előnyei:
- nagyon szép, részletes minik
- minden kor elején egyre jobb kártyákból draftolás, ami eldönti igazából a kialakítandó stratégiánkat a következő körre
- egyre szűkülő játéktér, egyre jobb egységek, jobb kártyák, ezért egyre keményebb harcok, növekvő izgalom és feszültség
- kezdetben azonos képességek, de a játék során asszimetrikusak lesznek a klánok
- többféle út a győzelemhez
- egyszerű, izgalmas harcrendszer
- a szörnyek képességei parádésak (meg veszettül jól is néznek ki)
- a központi régióban, az Yggdrassil lábánál igazán epikus ütközetek zajlanak

Hátrányai:
- ketten felejtős, silány utánzata a 4 fős élménynek, hárman már jobb, de négyen (vagy kiegészítővel 5-en) az igazi
- egyesek szerint a Loki taktika túl erős, de ezzel vitatkoznék. Egyrészt sérülékeny, hisz pár lapot kivesznek az adott játékos elől és bukta, valamint ha valaki folyamatosan veszti a harcokat, akkor hozzánk is ömlenek a győzelmi pontok
- ha valaki teljesen elfoglal egy területet, akkor az alapjátékban nem nagyon van mit tenni, az onnantól az övé

Összegezve: parádés, pörgős játék, ami meglehetősen okos és sok lehetőséget rejt a draftolásnak és klánunk fejlesztésének köszönhetően. Bátran ajánlom! (nem ketten!)

Kiegészítők:
5. játékos kiegészítő: csak akkor vedd meg, ha 5-en játszanátok, vagy ha elviselhetetlen számodra, ha nem lehetsz zölddel. Bár talán az egyik legszebb minijei a Kos klánnak vannak.
Midgard sámánjai: sokan ezt tartják a legjobb kiegészítőnek, egy új egységet kap mindenki, ami háromféle képességgel rendelkezhet. Az utolsó negatívumra megoldást nyújt.
Asgard istenei: Ha sokat játszatok vele, akkor erre csapjatok le. Minden isten megváltoztatja a harc szabályait az ő területén, igazán vicces, amikor valaki figyelmen kívül hagyja. Nekem ez a kevencem.

BGG értékelés: 10/8

Nagyon jó játék élményt nyújt! Az elején talán bonyolultnak és soknak tűnhetnek a szabályok,de valójában logikusak, játék közben már sokszor adja magát. Az 5 játékos kiegészítővel játszottuk, ennyien is élmény volt. Mind tematikában, mind kidolgozásban nagyon jó, a kártyák tényleg olyan funkcióval bírnak, amikkel érdemes taktikázni, és akár a játék állásán is lehet fordítani. Meghozza a kedvet a stratégiai játékokhoz.

Erre a játékra én is kíváncsi vagyok, a gyűjteményből hiányzik még egy epikusabb gyilokjáték.

A Blood Rage stratégiai játékhoz képest aránylag rövid játékidővel bír, mi minden percét szeretjük. Az az egyik nagy előnye, hogy menet közben taktikát lehet váltani, ha valami balul sül el, akkor is van esély visszajönni: pl. Hirtelen oda a sereged? Loki lapjaival később az esélytelen küzdelmekből is pozitívan vághatod ki magad, a Valhallából "kiszabaduló" figuráiddal pedig pontokat tudsz gyűjteni. A korszakok elején történő pakliépítés során az új stratégiánknak megfelelő lapokat tudjuk kiválasztani.

Letisztult a játék, nincsen benne sok felesleges sallang. A minifigurák nagyon szépek és jó minőségűek, a táblával és a többi elemmel sincsen minőségi probléma.

A kiegészítők tényleg mind hozzátesznek a játékhoz, azokat is csak ajánlani tudom. Az 5 főre bővítés a játékosok számán kívül növeli az interakciók számát is, a sámánok izgalmas új képességekkel rendelkeznek, az istenek kiegészítő pedig nagyokat csavar a játékmeneten.

Ami a 2 fős játékot illeti, őszintén szólva mi először rosszul játszottunk: nem csak a szomszédos tartományokba mentünk csatázni, hanem bárhová becsatlakoztunk, ha harcolni szerettünk volna 😅 Miután rájöttünk a hibánkra, a rendes szabály szerint játszottunk. Három vagy annál több főnél a rendes szabálynak természetesen sokkal több értelme van, mint a mi "csalós" verziónknak, viszont két főnél továbbra is csaltunk azóta párszor. Sokkal interaktívabb így, nem egymástól függetlenül fosztogatunk az idő egy részében. Félre ne értsetek, az eredeti szabály nagyon jó, viszont 3-4 főtől optimális igazán :) Szabállyal vagy anélkül, mi sűrűn elővesszük ketten is, mindenképp élmény a játék :D

Számomra ez a játék egy döbbenetesen sekélyes, unalmas játékmechanikát takart. Lépegess a területek között. Néha hasonlítsd össze az erődet, úgy, hogy hozzászámítasz módosító kártyákat. Pozíciónálj úgy, hogy a kijátszott célkártyáidat végrehajtsd. Nekem ez az egész baromira kevés. Ha nagy ritkán BR-t játszom mindig azon töröm a fejem, hogy miért nem inkább El Grande-t vagy Tyrants of Underdarkot.

A párom karácsonyi ajándéka volt (na jó egy kicsit a sajátom is, mert engem is nagyon érdekelt), és azóta azért jó pár játékon túl vagyunk. Általában ketten játszottunk vele, de volt már 3 illetve 4 játékos menet is. Többen írtátok, hogy a 2 fős játék nem a legjobb, amit én annyira nem érzékeltem, persze tény, hogy a 3 vagy 4 fős játék sokkal több konfliktust és izgalmat rejt magában. Ugyan ez lehet szubjektív, de nekünk az a tapasztalat, hogy a 2 fős játék is tud legalább olyan izgalmas lenni, mint a több, viszont ehhez egy kicsit támadóbb attitűd kell mind a két fél részéről, mert különben valóban ellaposodhat a játék. További negatívum lehet az előbb említett verzióban, hogy jópár kártya alapból kiesik a játékból, ami talán egy kicsit hiányérzetet teremthet a 4 játékos változathoz képest. (biztos nem véletlenül van ez így kitalálva, de egyszer tervezzük, hogy kipróbáljuk úgy hogy benne hagyjuk az összeset :D) Szerintem az egész játék lelke benne van a nevében, szóval ahhoz, hogy egy igazán maradandó élmény legyen, nem szabad félni csatába bocsátkozni, lerohanni a másikat vagy adott esetben hősi halált halni a Valhallában.

Szerencsére most szombaton felavatjuk 4-en, de akkor valószínűleg nem is vesszük elő majd, ha csak ketten vagyunk.

Egyetértek Kisde-vel. Szerintem nem működik 2 fővel. Túl nagy és könnyű elkerülni az ellenfelet. Egyszerűen nem adja vissza a csaták izgalmát, küzdelmét. Viszont annyiban vitatkoznék, hogy szerintem 3 fővel nagy élmény. Természetesen ez is 4 fővel (kieggel 5-en) a legállatabb, de azért már 3 játékossal is nagyot villant.

Alapvetően nagyon kevés "dudes-on-a-map" társasjáték jó két főre, szerintem ez sem kivétel alóla. Legtöbbjük még 3 játékossal is csak épphogy jó, szóval ha elsősorban 2 játékosra vetted, lehet kicsit csalódás lesz.
Egyszer a BGG-n rákérdeztem, hogy melyik DOAM társas jó 3 játékossal és még az is eléggé megosztó volt, leginkább a Cyclades-t ajánlották, a többi népszerűt (Blood Rage, Kemet, Inis) nem igazán.

Egyetlen kommentelő ajánlotta 2 játékoshoz a Ruination-t ami viszonylag új keletű és tudtommal Magyarországon nem is beszerezhető.

Végre nekem is sikerült beszereznem. Eddig csak a kibontásig, értelmezésig sikerült eljutnom, de instant szerelem lett. Úgy vagyok vele, hogy ezeket egyből telejs létszámmal érdemes kipróbálni, és csak utána csökkenenteni esetlegesen. Két személyre egyébként szórakoztató? Általában úgy játszanánk :D