• Ismertető
• 2026.10.23. 14:00:00

Pax Pamir: Second Edition – Ahol az árulás is stratégia

Talán már volt róla szó, anno a PC Gurun is be lett mutatva, de ez egy olyan játék, amelyről nem lehet eleget beszélni. A 2019-es Pax Pamir: Second Edition a stratégiai játékok egyik legjelesebb képviselője, amely egy alig ismert konfliktust mutat be úgy, hogy bár oldalt választunk, ezek a választások vagy éppen az elért eredmények egyáltalán nincsenek kőbe vésve.

A Pax Pamir: Second Edition történelmi háttere a 19. század első felének Afganisztánjába vezet, nagyjából 1823 és 1845 közé. Ez az az időszak, amikor az egykori Durráni Birodalom széthullása után Afganisztán még korántsem volt az a szilárd nemzetállam, aminek ma elképzeljük: helyi törzsi vezetők, hatalmasságok, fejedelmek és hadurak próbálták újrarendezni az erőviszonyokat. Közben két szomszédos birodalom is közeledett: Brit India délről, a cári Oroszország pedig északról. A brit és orosz befolyásszerzés később a híres „Nagy Játszma” (Great Game) nevet kapta – mintha egy gigantikus geopolitikai társasjáték lett volna, csak itt a vereség nem néhány győzelmi pontot, hanem háborút jelentett, és birodalmak sorsát pecsételte meg.

Pax Pamir: Second Edition

A Pax Pamir: Second Edition igazi különlegessége, amely miatt soha nem késő bemutatni vagy akár újrabemutatni, az, hogy nem elsősorban a britek és az oroszok szemével nézi és prezentálja az asztalon ezt a történetet. Az alkotó, Cole Wehrle kifejezetten az afgán politikai szereplők nézőpontjára helyezte a hangsúlyt. Az európai hatalmak számára Afganisztán afféle ütközőzóna volt India és Oroszország között, az afgán vezetők számára viszont a saját hazájuk – és a britek meg az oroszok csak újabb, meglehetősen gazdag és veszélyes „vendégeknek” számítottak, akiket érdemes lehet egymás ellen kijátszani. A korszak Afganisztánja ráadásul politikailag rendkívül széttagoltnak bizonyult: a helyi szereplők egy része együttműködött az európaiakkal, mások ellenezték a beavatkozást, megint mások pedig egyszerűen azt nézték, hogyan tudnak profitálni a kialakult káoszból.

Pax Pamir: Second Edition

A történet középpontjában többek között Doszt Mohamed kán, Kabul emírje áll, aki ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben próbálta egyben tartani és megerősíteni saját hatalmát. A britek közben attól tartottak, hogy az oroszok Afganisztánon keresztül fenyegethetik Indiát, ezért egyre erőteljesebben avatkoztak be az afgán politikába. Ennek egyik látványos következménye az első angol–afgán háború (1839–1842) lett. A britek katonailag bevonultak Afganisztánba, megpróbálták saját emberüket, Sudzsa sahot visszaültetni a trónra – majd hamarosan kiderült, hogy egy országot elfoglalni sokkal könnyebb, mint ott kormányozni. A megszállás elleni felkelés azonban végül katasztrofális brit visszavonuláshoz vezetett.

És a Pax Pamir éppen ezen a ponton válik többé egy egyszerű wargame-nél. A játékban a brit, az orosz és az afgán „koalíciók” folyamatosan változnak, a játékos pedig nem feltétlenül marad hű ahhoz az oldalhoz, amelyhez eredetileg csatlakozott. Ez illik a korszak politikai valóságához: a hűség ugyanis gyakran eszköz volt, nem erkölcsi fogadalom. Ha tegnap a brit segítség bizonyult hasznosnak, ma pedig az orosz pénz, akkor… nos, a történelemben mindig akadtak emberek, akik meglepően rugalmasan értelmezték az elveiket. A játék ezért nagyszerűen érzékelteti, hogy az afgán politikusok nem egyszerűen az európai birodalmak bábjai voltak: ők is játszottak a „Nagy Játszmában”, méghozzá időnként kifejezetten ügyesen.

Pax Pamir: Second Edition

A Pax Pamir: Second Edition történelmi megközelítése tudatosan épít az afgán forrásokra. Wehrle különösen fontosnak tartotta Faiz Muhammad Katib Siraj al-Tawarikh című afgán történeti krónikáját, valamint William Dalrymple Return of a King című munkáját. A játék kártyáin szereplő személyek között ezért nemcsak brit és orosz szereplők vannak, hanem afgán politikusok, törzsi vezetők, kémek, kereskedők és más helyi hatalmasságok is. A kártyák illusztrációihoz többek között James Atkinson és James Rattray korabeli afganisztáni képeit használták.

A Pax Pamir: Second Edition nem egy hagyományos wargame. Éppen ezért mertem megpróbálkozni vele, egy The Sändebud Fusion 2015, avagy egy 6 éven át érlelt single malt társaságában megadva a módját az eseménynek, ha már alanyunk a BGG-n összesítésben az 56., stratégiában pedig a 45., ami gyönyörű eredmény. Itt az a politikai játszma kapja a fő hangsúlyt, amelyben a 19. századi Afganisztán hatalmi viszonyait próbáljuk a magunk javára fordítani. A játékosok ugyanis különböző afgán politikai szereplőket irányítanak, és három nagyhatalmi koalíció – az afgánok, a britek és az oroszok – között lavíroznak. A játék különlegessége emiatt az, hogy egyik oldalhoz sem kell örökre hűnek maradnunk: ha úgy alakul, szövetséget válthatunk, és a tegnapi ellenségből könnyedén a mai szövetségesünk lehet. A játék központi eleme a közös kártyapiac: innen személyeket, helyszíneket és különféle politikai lehetőségeket szerezhetünk. Ezekből építjük fel saját udvarunkat, politikai hálózatunkat, miközben katonákat, kémeket és kapcsolatokat mozgatunk a térképen.

Pax Pamir: Second Edition

A játékmenet lényege innentől az alkalmazkodás és az időzítés. A játékosok folyamatosan figyelik egymás erősödését, próbálják megszerezni a kulcsfontosságú kártyákat, szövetségeket kötnek, kémkednek, területeket ellenőriznek, és természetesen igyekeznek keresztbe tenni riválisaiknak. Időről időre úgynevezett dominanciaellenőrzés következik, amikor kiderül, hogy valamelyik koalíció döntő fölénybe került-e. Ilyenkor nem egyszerűen az számít, hogy melyik nagyhatalom a legerősebb, hanem az is, hogy ki tudott a legtöbbet profitálni az adott politikai helyzetből. Ha pedig a hatalmi viszonyok megváltoznak, minden kezdődhet elölről – akár egy elegáns átállással is.

Éppen ezért a Pax Pamir leginkább egy történelmi politikai thrillerhez hasonlít. Nem egy előre megtervezett stratégiát kell végrehajtani, hanem folyamatosan reagálni a változó helyzetre: ami tegnap jó szövetségnek tűnt, ma már könnyen kellemetlen ballaszttá válhat. A játék egyik legszebb megoldása, hogy mechanikái szorosan összekapcsolódnak a témával. A diplomácia, a kémkedés, a katonai erő, az árulás és a koalícióváltás nem puszta szabálymechanizmus, hanem maga a korszak elevenedik meg általuk. Röviden: itt nem feltétlenül az győz, aki a legerősebb birodalmat építi fel, hanem az, aki a legügyesebben lavíroz a birodalmak között.

A Pax Pamir lelke viszont az a kártyapakli, amely több mint 100 egyedi lapból áll, három fővel mégis kevesebb mint 50 lapot használunk fel. Maga a piac azonban alig hagy helyet a véletlenszerűségnek, elvégre egy állandóan változó, 12 lapos kínálattal szolgálja a játékosok érdekeit. Nagyon különleges elem még a bank jelenléte, amely a játék elején mindössze játékosonként 4 rúpiával indítja be azt a piacot. És bár bizonyos kártyákkal ideiglenesen növelhető a forgalomban lévő mennyiség, a laponként 2 rúpia azonban csak ideig-óráig nyújt segítséget, hiszen egy merénylet hatására rögtön vissza is kerül a bankhoz.

Pax Pamir 2nd Edition Promotional Video Demo

Here's my promo video for Pax Pamir. For demo and portfolio purposes.

A hatalmak közötti körforgás és erőtánc, vagy a piacon a rúpiahasználat viszont még mindig csak egy dolog. A textilből készült térkép, az utakat és katonai egységeket jelentő minőségi komponensekkel, valamint az uralkodói fakorongokkal puritán, mégis igényes külsőt biztosít a játéknak. (Ajánlott a fém rúpiák és kártyavédők beszerzése is.) Ez, a különleges, taktikailag is nagyon mély játékmenettel párosulva, minden idők egyik legjobb, közösségi finanszírozással elkészült társasjátékát eredményezi. És ehhez még csak a politikát sem kell ismerni.

Az eredeti, 2015-ös Pax Pamir tavaly lett 10 esztendős, így még az sem számít kifejezetten öregnek, míg a 2019-es Second Edition mindössze 7 éve született meg, amivel abszolút modern társasjátékként tarthatjuk számon. És mint olyan, tényleg zseniális. Akár az utolsó körben is megtörténhet egy olyan fordulat, amely a korábban biztosnak tűnő politikai bebiztosítást az alapokig bontja le, vagy fordítja át az erőviszonyokat. Valahol ez egy komplexebb és még taktikusabb A Watergate-ügy, méghozzá a heavy euró játékok vonaláról, ami miatt talán nem mindenkinek ajánlható. Aki azonban érez magában kellő bátorságot (bármennyire nehéz egy társasjáték, alapvetően még mindig játékokról beszélünk), az már csak egyedisége miatt is adjon neki egy esélyt. Szinte biztos, hogy beleszeret, és utána már sem az afgán, sem az orosz, sem a brit hatalmak nem tudják lebeszélni a játék beszerzéséről.