• Ismertető
• 2025.12.30. 15:00:00

Homályrév: Apró kalandok – Nagy találmány, kicsi dobozban

A Homályrév a lenyűgöző méreteivel és lehengerlő komplexitásával harcolta ki magának a világelsőséget közel öt éven keresztül. Vajon működhet-e ugyanez a koncepció, ha az egészet egy tenyérnyi dobozba zsugorítjuk?

Soha nem rejtettem véka alá, hogy számomra mekkora a csalódás volt, a sokáig a világ legjobb (jelenleg pedig a negyedik helyen tanyázó) játékának kikiáltott Gloomhaven, vagyis a Homályrév. Ugyanezzel a mondattal indítottam néhai blogom egyik utolsó posztját, melyben hangot adtam az érzéseimnek. Kaptam érte hideget-meleget, én pedig igyekeztem következetesen kerülni mindent, ami a Cephalofair Games jegyét viseli magán.

Így ment el mellettem a második résznek is tekinthető Fagyosrév és a populárisabb Oroszlánfalka. Az Apró kalandokon azonban megakadt a szemem. Bármennyire is irtóztam minden játéktól, ami -havenre vagy -révre végződik, megragadott az ötlet, amiből az új kiadás született. Minden bizonnyal rengeteg önirónia – és némi bátorság – kellett hozzá, hogy az agyonbonyolított és több, mint tíz kilósra felhízlalt elődből egy kifejezetten apró és gyorsan lejátszható verziót adjanak ki. Leküzdve az ellenérzéseimet, elvállaltam a játék bemutatását – legalább elfogultsággal nem lehet majd vádolni.

Így a Tiny Epic játékok már nem is tűnnek annyira tiny-nak...

Az ötlet, hogy lekicsinyítsék a Gloomhavent, nem az Apró kalandokkal született meg. Még 2021-ben publikálta Joe Klipfel a rajongói verzióját Gloomholdin’ néven, mely az eredeti játékot követte, azzal a különbséggel, hogy nem kellett hozzá asztal. A kiadónak annyira megtetszett az ötlet, hogy végül Joe-t kérték fel, hogy a Mansions of Madness második kiadását is jegyző Nikki Valensszel együtt készítsék el a pici verziót hivatalosan, Buttons&Bugs néven.

A Homályrév: Apró kalandok tehát az eddigi legkisebb verziója a játéknak. Ha kabátzsebben nem is, az ember tenyerében már kényelmesen elfér. Kipakolva úgy hét-nyolc kártyányi helyet foglal el. Ezzel bármelyik ebédlőasztalon, egy repülőgép asztalkáján vagy akár az eredeti Homályrév dobozán is el tudunk férni. Szimpatikusnak tartottam egyébként, hogy a pici kiadással is igyekeztek megtartani az eredeti doboz méretarányait. Így még lekicsinyítve is van egyfajta felfújt érzése az egésznek.

Az Apró kalandok egyszemélyes játék. Bár a neten dolgoznak rajta, hogy többszereplőssé tegyék, később látni fogjuk, hogy ezzel sokat veszítene az egyik húzóerejéből, a viszonylagos egyszerűségéből. A történet szerint egy Zivatar nevű varázslóhoz igyekszünk, ám amint belépünk a területére, akaratlanul aktiváljuk a védelmi rendszerét, ami egészen pöttömnyire zsugorít minket. Nem vagyunk ezzel egyedül: körülöttünk egy egész miniatűr kolónia törődött bele a sorsába és tengeti apró életét. Ki tisztességes munkából, ki rablásból. Utóbbiak lesznek az első ellenfeleink.

A játékban hat karakterrel játszhatunk végig összesen 22 különböző küldetést és járhatunk a történet végére. Az aktuális küldetés leírását, a felkészülést és az esetleges különleges szabályokat kártyáról olvashatjuk fel. Ugyanennek a kártyának a hátulja szolgál térképként is és ugyanezt a kártyát tehetjük majd el a küldetésért járó jutalomként. A szörnyek értékeit pici kártyákról olvashatjuk le, őket pedig kis kockák jelképezik a térképen. Mi magunk a karakterhez passzoló minifigurát kapunk, a szereplők életét pedig tárcsákon vezethetjük.

A küldetések az eredeti Homályrévhez hasonló hatszöges térképen zajlanak majd az eredetihez hasonló rendszerben. Minden körben két kártyát játszunk majd ki és végre kell hajtanunk az egyikről a felső, a másikról pedig az alsó akciót. A kezdeményezésünket (vagyis, hogy mikor léphetünk mi a körben) szintén a kártyák mondják meg, a szörnyekét pedig kockával dobjuk ki. Ez a kocka fogja meghatározni azt is, hogy az adott szörny miként viselkedik a körben, illetve milyen támadást használ majd. Mindezt néhány pillanat alatt el tudjuk dönteni a kártyáján lévő táblázatból.

Minden akció sikerességét kockadobás dönti el. Előfordulhat, hogy nagyobbat ütünk, de akár teljesen negálhatjuk is a sebzésünket. Azt, hogy mennyire tud minket befolyásolni a kocka, a küldetés szintje dönti el. Bármilyen szinten is játszunk, minden esetben négy lap lehet nálunk egy küldetés alatt. Ezekkel fogunk tudni támadni, mozogni, gyógyítani és a karakterekhez tartozó különleges képességeket is aktiválni. A kártyáknak először az A oldalát tudjuk használni, majd a kezünkbe visszakerülve a B oldalukkal is kijátszhatjuk őket. Ezután már a dobott lapok közé kerülnek, ahonnan úgy szerezhetjük vissza őket, hogy vállaljuk egy kártya „elvesztését”, vagyis azt, hogy a küldetés idejére végleg lemondunk róla. Ha már nincs mit kijátszanunk, a karakterünk kifárad, vesztettünk.

Mivel minden körben két lapot kell kijátszanunk, gyors fejszámolás után kijöhet, hogy egy küldetés nagyjából kilenc fordulón át tart majd. Ezt befolyásolhatja néhány különleges képesség, valamint az is, hogy a karakterünket ért sebzést is lapdobással vagy elvesztéssel tudjuk negálni (természetesen az életerő nullára csökkenése is vereséget jelent). Ez a kilenc forduló körülbelül húsz percet vesz igénybe, vagyis a doboz oldalán igazat állítottak.

Az eredeti Homályrévben megismert matricázással és komplex fejlesztéssel itt most nem fogunk találkozni. A küldetés szintje határozza meg, hogy a négy kártyánkból mennyinek használhatjuk a fejlettebb változatát, illetve, hogy mennyit vihetünk magunkból a küldetések után jutalomként járó felszerelésekből (amik egyébként maguk a küldetéskártyák). Ezzel együtt persze a nehézség is arányosan növekszik majd. Mivel nincs megszabva, hogy azokat a kártyákat kell használnunk, amiket az előző küldetésben is, bármikor szabadon variálhatjuk őket. Sőt, még karaktert is tudunk cserélni anélkül, hogy újrakezdenénk a játékot!

Az Apró kalandok tehát egyszerűbb, mint az alap Homályrév, de közel sem egyszerű. Miután elolvastuk a 30 oldalas kis füzetkét és végigverekedtük magunkat a betanító küldetésen, be kell olvasnunk egy QR kódot és végig kell rágnunk egy újabb 30 (de ezúttal már A4) oldalas PDF-et is a részletes szabályokért. Ezek bevezetnek pár új fogalmat és tisztáznak pár dolgot a már megismertek közül. Megjegyzem, hogy ez a tisztázás jól jött volna a betanító küldetés során is.

Az alapjáték leginkább sarkalatos pontja, vagyis a szörnyek célpont választása most nincsen jelen, hiszen mindenki minket vesz célba. Emiatt, valamint a négy kártyából adódó kevesebb döntési helyzet miatt jóval pergősebb a játék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne kikapni. Nekem sikerült már a betanító küldetés alatt is elvérezni, és azt láttam, hogy vannak, akik már a másodikhoz is segítséget kérnek. Ha nem is minden, de sajnos sok múlik a kockán, ahogy azon is, hogy melyik lapot veszítjük el a kényszerű visszaszerzések során.

A doboz mérete tehát ne tévesszen meg senkit. Ez nem egy Tiny Epic Gloomhaven, tehát nem egy kreatív megoldásokkal keretek közé szorított Homályrév. Sokkal inkább egy átméretezett Homályrév, ami megőrizte az elődje komplexitását, csak éppen kicsiben. Lesz mit megjegyezni a szabálykönyvekből és lesz is mit visszakeresni, ugyanis még ezek a kártya méretű térképek is tudnak olyan helyzeteket teremteni, hogy nem lesz elsőre egyértelmű a teendő.

Én az alapjátékkal ellentétben kifejezetten élveztem. Bár nem legacy játék, nincs meg a ragasztgatás élménye, a jóval kevesebb adminisztráció és a kevesebb szöszölés sokkal szimpatikusabbá tette számomra a komplex harcot. Néhány kreatívabb küldetést itt is el tudtam volna viselni, de szerencsére itt az unalmasabb csetepaték is véget érnek fél óra alatt – vagy így, vagy úgy.

Kezdő játékosoknak semmiképpen nem ajánlom, a kétszer 30 oldal még a tapasztaltabbak gyomrát is megfeküdheti elsőre. Tapasztalt stratégák és Homályrév rajongók azonban mindenképp tegyenek vele egy próbát, mert minden bizonnyal el lesznek tőle ragadtatva. Hasonlóképp ajánlom azoknak is, akik összetettebb szóló élményre vágynak, mert ez a kis doboz végre sikeresen ötvözi a komplex gondolkodást a rövid játékidővel.

Ráadásul a végén nem is lesz kivel összeveszni, ha kikapunk.