• Ismertető
• 2025.08.01. 14:00:00

Boreal – Mert megérdemlem!

Ha bemutatót írok, mindig azzal kezdem, hogy szemügyre veszem az adott játék BGG oldalát némi háttérinfóért. Ha szerencsém van, akkor a fórumok között van fejlesztői napló, ami részletesen dokumentálja a játék keletkezését és szinte mindig tartalmaz valami olyan érdekességet, amivel fel lehet dobni a cikket. No, a Boreallal ezzel pont bakot lőttem, mert összesen volt hozzá tizenöt fórumtéma, darabonként három hozzászólással. Ráadásul a beszélgetések nagy része valamilyen egzotikus nyelven zajlott – ahol nem, ott szinte minden esetben a Board Game Arena verzióról volt szó. Ráadásul értékelésekből is mindössze 59 darab volt a játékon, ami a BGG aktív közösségét ismerve igencsak alacsony szám.

Mi lehet az oka ennek? Nos az, hogy a Borealból nem jelent még meg angol verzió. Hiába mutatta be Radho egy rövid videóban, a francia, német, olasz és orosz nyelvű példányok nem voltak elég vonzók a nemzetközi közösség számára, hogy felkapják a játékot – annak ellenére, hogy a kártyák maguk nyelvfüggetlenek. Szerencsére, mi magyarok megkaptuk a magunk honosított verzióját, így élvezhetjük azt, amitől az angolajkú közösség megfosztatott.

A BGG bemutatkozója alapján Msafumi Mizuno „nagyon sok játékot” tervezett már „Japánban és külföldön egyaránt”. Sajnos ezek közül a BGG adatbázisában csak egy darab található meg, így nem tudtam meg többet a munkásságáról. Az illusztrátor, Yuko Iwase szintén első bálozó a társasjátékok világában. Látszik, hogy akárcsak a tervezőnek, neki is nagy szerelme volt ez a projekt – erről árulkodnak a játékhoz mellékelt óriáskártyák, amin néhány felnagyított illusztrációt láthatunk.

A Borealban két felfedezőt alakítunk, akik az évszázadokkal ezelőtt megsemmisült civilizáció nyomait kutatják és igyekeznek minél több győzelmi pontot szerezni közben. A játéktér egyetlen hosszú kartoncsík, ezeken fognak elhelyezkedni a megvásárolható helyszínkártyák. Minden körben innen fogunk lapot venni, amit majd beépíthetünk a készülő kártyapiramisunkba.

A kártyaszerzés a játék legérdekesebb és egyben legfurább része. Pénzünk nincs, a játék egyetlen erőforrása a felfedezésjelölő lapka, ami leginkább egy derékszögbe nyitott körzőre hasonlít. Ez mutatja meg nekünk, hogy mennyi erőforrásunk van kártyákat venni ÉS azt, hogy mely lapok érhetők el számunkra. Ha el akarunk venni egy kártyát, akkor a költségének megfelelő lépéssel kell balra mozgatnunk a felfedezésjelölőt. Mivel minden esetben csak azokból a lapokból válogathatunk, amik a jelölőtől balra helyezkednek el, egy vásárlással a választékunk is szűkül.

Az ellenfelünk is ugyanazokból a kártyákból válogat, mint mi, csak éppen az ellentétes oldalon. Tehát, ami a számunkra legkevésbé elérhető lap, ő ahhoz juthat hozzá a legkönnyebben és fordítva. Az ebből fakadó kártyalopások (és a kártyalopásokból fakadó asztalborogatások) megelőzésére találták ki a felfedezés akciót. Ezzel lefoglalhatunk magunknak egy kártyát és eltehetjük a tartalékba. Innen csak mi tudjuk kijátszani a lapot, egy későbbi körben. Hasznos lehetőség, de fontos észben tartani, hogy egy egész körünk rámegy, úgyhogy csak módjával érdemes használni.

Lapjaink tehát már vannak, ideje felhasználni őket. A megvásárolt kártyákat egy négyes alapú piramisba építhetjük be magunkhoz, a szabályok szerint: lapkákat csak egymással szomszédosan lehet letenni, új szintre csak akkor tehetünk lapot, ha az alatta lévőn kettő másik „megtartja”, illetve bizonyos kártyák eleve megszabják, hogy hová kerülhetnek. Néhány lapnak lehetnek azonnali hatásai, ezeket rögtön végre kell hajtani. Egyszerű dolgokra kell itt gondolni, úgymint: lapok cserélgetése a piramisban és a készletben, azonnal iránytűszerzés vagy pusztítás.

"A rosszmájú gémerek esetleg azzal vádolhatják a Borealt, hogy ez az inverz 7Csoda: Párbaj. Itt nem a piramisból veszünk el lapokat, hanem a piramisBA."

Végül, akár vásároltunk, akár elfoglaltunk, jön a pihenésfázis, ahol frissítjük a központi árukészletet és bezsebeljük a lapkáink után járó pénz- vagyis iránytűmennyiséget. A csavar az, hogy csak azokért a lapokért kapunk erőforrást, amik nem „tartanak” egy másikat. Tehát egy drágább kártya beépítésekor nem csak iránytűt veszítünk, hanem a képességet is, hogy visszanyerjük azokat.

A játék akkor ér véget, amikor valaki beépíti a piramisába az utolsó lapkát is (vagyis megveszi a tizedik kártyáját). Ekkor az ellenfél kaphat még egy kört, hogy mindenki ugyanannyit játsszon, majd következik a pontszámítás. A lapok a hasonló tablóépítős játékokból megszokott módon adhatnak pontot magukért, illetve adhatnak pontot a többi kártyáért, ha azok megfelelnek bizonyos feltételeknek. Van olyan, ami annál több pontot ad, minél magasabban helyezkedik el, van olyan, ami a szomszédos lapoktól függően ér pontot, és akad olyan is, ami a különböző típusba (színbe) tartozó kártyákat díjazza. Az nyer, aki több pontot gyűjtött így össze, döntetlen esetén pedig az, akinek kevesebb lapból áll a piramisa.

A Boreal elég nyugodt játék, mely a kétfős volta ellenére sem hozza a „párbaj” érzést. Egy ilyen típusú játéktól az ember több interakciót várna, itt viszont kifejezetten kevés hatásunk van a másikra. Direkt kitolni a másikkal csak úgy tudunk, ha befoglaljuk azt a kártyát, ami neki kellhet – de ezt csak kulcspillanatokban érdemes használni. Az ilyen nyugis építkezés inkább a többszereplős játékokra jellemző.

A fura kártyavásárláson kívül nem tartalmaz semmi olyat, amit ne láthattunk volna már másik játékban. Meg kell terveznünk, hogy a piramisunkból hogyan akarunk pontokat szerezni, majd meg kell próbálnunk ezt minél jobban megvalósítani – esetleg az elhibázott lapok helyére valami olyat találni, ami nem vágja tönkre a teljes tervünket. Ha az alapokat sikerül megértetnünk velük, akár kezdő játékosok is leülhetnek elé, mert a gyönyörű grafika könnyen rabul ejti az embert. Tapasztalt gémerek viszont gyorsan kiismerhetik, ezért nekik egy fokkal furmányosabb párbaj játékot javasolok.