• Ismertető
• 2025.06.25. 14:00:00

Intarzia – Elegáns absztrakt

A Café de Paris padlózatát elkoptatták a kávézó vendégek, ezért felújításra szorul. Az új parketta lerakását arra a mesterre bízzák, aki a megmérettetésen a legügyesebbnek bizonyul: gyöngyörű intarziákkal díszítve, szerszámokat és pontokat gyűjtve, kiérdemli e nemes feladatot. Az Intarziában 2-4 padlókészítő mester száll versenybe, hogy jól tervezett kártyabefizetésekkel, díszítőelemek beépítésével, szerszám kombinációkkal és anyagkártya jutalmakkal elérhesse a győzelmet, bebizonyítsa hogy ő a legméltóbb a híres Café de Paris felújítására.

Az asztal közepére helyezzük a pontozótáblát, a szerszámtáblát és az anyagkártyákat. Minden játékos válasszon egy pontozójelölőt, amit helyezzen a pontozótáblára nulladik mezőjére. A jutalomjelölőt a nyíllal jelölt mezőre tesszük, a fordulójelölőt pedig a fordulósáv első mezőjére. A szerszámtáblára felpakoljuk a játékosszám szerinti szerszámkártyákat, a nekik kijelölt helyükre. Egy mezőre két lapka is kerülhet, mindig a több bónuszpontot érő lapkát kell felülre tenni. Az anyagkártyákat színük szerint szétválogatva, képpel felfelé a táblák mellé tesszük. Szín és forma szerint szétválogatjuk a padlóelemeket, amikből ki kell venni játékosszám függően bordűröket. Minden játékos megkapja a választott pontozójelölővel színben megegyező keretű padlótáblát, aminek a közepére felrak egy háttérelemet. Az öt kezdőkészlet kártyából kivesszük azt, ami 5 pár kártyát ábrázol. Az így megmaradt négy kártyából mindenki kap egyet. A játékot három fordulón keresztül játtszuk, melyek mindegyike három fázisból áll.

Minden játékos felhúzza azt a tíz anyaglapot, amit a kezdőkészlet kártyán lát. Ha ez már nem az első forduló, akkor az előző körből megmaradt anyaglapokat is megtartjuk.

Az első fordulóban kezdőjátékost választunk, majd az óramutató járása szerint mindenki hajtson végre egy építés akciót. Ha valaki nem tud vagy nem akar építeni, akkor passzolhat. Az építés során ki kell tudni fizetni a választott elemet a kezünkben lévő kártyákkal. A padlón egy díszítés mindig négy elemből áll, amiket kivülről befelé haladva építhetünk meg: bordűr, köztes elem, medál és asztal. A játékban csak a bordűrök vannak színezve, ezért ez határozza meg azt is, hogy a további elemekért, amiket bele építünk - azaz a köztes elemért, a medálért és az asztalért -, milyen színű kártyával kell fizetnünk. A díszítőelemek értéke kintről befelé haladva drágul: a bordűr 1 kártya, a köztes elem 2, a medál 3, az asztal pedig 4 azonos színű anyagkártya eldobásába kerül. Ezeket a díszítőelemeket közrefogják a háttérelemek. Ha háttérelemet szeretnénk vásárolni, azt is négy kártya eldobásáért tehetjük meg. Persze ha van joker lapunk, azt is felhasználhatjuk az építés során, illetve ha megszorulunk, akkor két bármilyen színű lappal is ki tudunk váltani egy lapot.

Ezután a lapokat eldobjuk és magunkhoz vesszük a megszerzett díszítőelemet, amit lehelyezünk a szabályoknak megfelelően a táblánkra. Az új elemnek illeszkednie kell egy, a táblánkon már meglévő másik padlóelemhez, a bordűröket pedig csak a táblán látható színek szerint helyezhetjük le.
Ha az újonnan lehelyezett padlóelemmel teljesítünk egy szerszámkártyán látható feltételt, akkor azt megszerezzük és a padlótáblánk mellé helyezzük. Fontos, hogy itt mindig típus szerint gyűjtsük őket, mert egy már meglévő szerszámfajta ismételt megszerzése esetén kombó-lánc indul be, ismét megkapjuk az előzőért már egyszer begyűjtött pontokat.

Végül pedig anyagkártyákat kapunk, annak függvényében, hogy milyen elemet szereztünk meg. Itt szintén kintről befelé haladva nő az érték: bordűr esetén nem kapunk lapot, köztes elemért egy tetszőleges színűt, medálért pedig kettőt kapunk. Azonban egyik esetben sem választhatunk jokert vagy az imént letett díszítés színével megegyező lapot. Asztal vagy háttérelem építése esetén a jutalomjelölővel kell előrelépni egy vagy kettő mezőt és felvenni a mezőn látható 3 anyagkártyát. Ha valaki nem tud vagy nem akar építeni, passzolhat és amint mindenki passzolt, következik az utolsó fázis.

A forduló végén minden játékos lepontozza a tábláján látható háttérelemeket, de egyelőre csak ezeket, a díszítőelemekért a játék végén kapunk pontokat. Egy háttérelemért az első fordulóban 1 pont, a másodikban 2, a harmadikban pedig 3 pontot kapunk. A pontok lelépése után, előreléptetjük a fordulójelölőt is. Aki utolsóként passzolt, ő lesz a következő forduló kezdőjátékosa és ő választhat először kezdőkészletkártyát. A játék három forduló után véget ér, majd következik a végső pontozás, a díszítőelemek kiértékelése. Az egyedülálló bordűrökért 1 pontot kapunk, ha tartozik hozzá köztes elem, akkor ez a páros 3 pontot ér. Ha kibővítettük medállal, akkor így együtt 7 pontot kapunk. Ha asztalt is építettünk a közepére, akkor ez a négyes szett összesen 12 ponttal örvendeztet meg bennünket.

Ha megismerkedtünk az alapjátékkal, akkor kipróbálhatjuk a játékostábla hátoldalát, a nehezített verziót. Ebben már a háttérelemekért is csak meghatározott színű kártyákkal fizethetünk. Valamint kapunk négy növényt - négy háttérelemet cseréltek le rájuk -, ezeket igyekeznünk kell teljesen körbeépíteni, 10-10 győzelmi pont érdekében.

Az Intarziát, ahogy megláttam, tudtam: ez kell nekem! Nagyon szeretem az absztakt játékokat, szeretem, hogy ezek a játékok általában egyszerűek, elveszek valamit, bepakolok, pontozok, kapok bónuszt és pont. Szépek és pont annyi gondolkodást igényelnek, amennyi egy fáradt munkanap után is belefér. Pont ezen könnyedség miatt simán játszhatóak idősebbekkel, gyerekekkel vagy a társasokkal még csak ismerkedőkkel. A játék közben tudom kicsit figyelni, hogy a játékostársam mire készül, esetleg számítok a lépésére és tudok elhappolni előle pontokat. Ezek általános gondolatok, de itt jött a képbe nálam az Intarzia. Számos Azul játszma után, mikor megláttam, hogy a szerző, Michael Kiesling (Azul, Vándorló tornyok, Tikal, Mennyei ser, Szénre fel) előrukkolt ezzel a faelemekkel operáló, csodaszép darabbal, nem tudtam ellenállni. És tényleg gyönyörű! Meseszép! Már a bontogatás is egy élmény volt. Viszont a 12 oldalas játékszabály már nem ígért olyan könnyedséget, mint amit szeretek és ez be is igazolódott. Pont annyival adott bonyolultabb érzetet a kártyákkal történő gazdálkodás majd jutalmazás és a szerszámkártyák sokasága, ami nálam már kilép a kellemes, könnyed absztakt világból. A szerszámkártyák - amik tulajdonképpen egyfajta célkártyák - begyűjtésére érdemes figyelni, az azonos kombinációkkal rengeteg pontot lehet összeharácsolni. Ezekért megy a fordulók alatt az igazi küzdelem, könnyen elhappolhatják az orrunk elől, ha nem figyelünk.

A játék alatt pici bosszankodásra adott okot, hogy sehol nem jelölték, melyik díszítőelem mennyi kártyába kerül és majd mennyivel jutalmaz. Kerestem a választ, hátha esetleg halványan ott van a játékostábla sarkában... De sajnos nincs, minden kérdésnél a játékszabály hátoldalára kellett pillantsunk. Persze ez nem nagy dolog és biztos van, aki egyből megjegyzi, de egy kis emlékeztetőt odatehettek volna a tábla sarkába, hogy ne kelljen mindig a szabályra pillantani. Ahogy az Azul is, az Intarzia is a legjobb kettesben. Négyen is kipróbáltuk, rettentő hosszúra húzódott a játszma, így maximum hárman ülnék le újra mellé. Játékélmény tekintetében nálam nem taszította le a trónról az Azult, de az vitathatatlan, hogy dizájn szempontjából az egyik legszebb absztrakt játék, amivel valaha játszottam. Azoknak ajánlom, akik szeretik a szép, absztrakt játékokat, de valami gémerebb verzióra fáj a foguk, nekik biztos befutó lehet az Intarzia!