• Ismertető
• 2024.05.22. 20:20:00

Dűlőre jutunk - Magyar palackba magyar bort!

Hajnóczy Soma Essenben meglátott egy kupac szőlő alakú meeple-t, és elképzelt egy társasjátékot, ahol a szőlőket hordókba préseljük, az elkészült bort pedig palackba töltjük. Innen indult a Dűlőre jutunk ötlete, mely ötletből később egy kellemes családi játék született, aminek legfontosabb elemei a pozitív játékosinterakció és a kombózás. Mindezt Soma egy hosszú interjú keretében mesélte el nekünk. Akkor lehetőségünk volt kipróbálni a játék prototípusát, most pedig végre megtekinthettük a bolti verziót is.

Ez tehát a játék bemutatója. Ha tetszett, olvasd el a tervezővel készített interjúnkat is!

A Dűlőre jutunk nagyon gyorsan előkészíthető: kipakoljuk középre a dűlőket a házikós („tavaszi”) oldalukkal felfelé, feltöltjük őket szőlővel, összeállítjuk a rendelés paklit, majd mindenki megkapja a játékostábláját és már lehet is kezdeni.

Egy körben egy akciót hajthatunk végre a kettő közül. Ha már van elég palackozott borunk, akkor teljesíthetünk egy rendelést az asztalon lévő kártyák közül. A rendelések a játék végén pontokat érnek attól függően, hogy mennyire nehéz őket teljesíteni, és mennyire jól tudjuk őket összekapcsolni.

A másik lehetséges akció a szüret. Ilyenkor választunk egy dűlőt a kilencből, magunkhoz vesszük a rajta lévő szőlőket és végrehajtjuk a dűlő képességét. A megszerzett szőlőinket hordóba préselhetjük, hogy fehér-, vörös- vagy rozébor készüljön belőlük. A bort aztán érlelni kell, erre egy külön dűlőképesség szolgál. Ha eleget ért egy bor, vagyis elért a sáv jobb oldalára, akkor palackozhatjuk: egy hordóból két üveg bort tudunk kinyerni. Fontos, hogy a raktáraink kapacitása véges: összesen hat-hét fürt szőlőt, és ugyanennyi palack bort tudunk tárolni. Ha ennél több kerülne hozzánk, akkor még rosszabb dolog történik, mintha elveszítenénk őket: meg kell ajándékoznunk a fölösleggel a tőlünk jobbra ülő játékost! Szintén dűlőkkel tudunk még rendeléseket felvenni, bár ez esetben a kisajátítás talán jobb szó. Egy játékos bármelyik rendelést teljesítheti a saját körében a sorból, de ha valaki felvesz (vagy inkább elvesz) egyet, akkor azt utána csak ő fejezheti be. A nem teljesített rendelésekért nem jár büntetés, úgyhogy érdemes elhappolni a zsírosabbakat.

Mivel csak nyolc dűlő alkalmas rá, hamar abban a helyzetben találjuk majd magunkat, hogy nem tudunk több szőlőt elvinni. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a kilencedik, speciális dűlőt választani, amit a játék „télnek” nevez. Ilyenkor kapunk egy tetszés szerinti akciót (szőlőhúzás, erjesztés vagy préselés), majd meg kell forgatnunk az összes üres dűlőt, és fel kell töltenünk őket szőlővel. A lapkák két oldala más és más képességeket kínál, úgyhogy ami az egyik fordulóban még lehetőség volt, az egyáltalán nem biztos, hogy a következőben is ott lesz. Mivel a téli dűlőt bármikor lehet aktiválni, és csak az üres lapkák fordulnak át, lehetséges kevert évszakokat is létrehozni.

A Dűlőre jutunk legfontosabb és legeredetibb része a gazdajelzők kezelése. Egyes dűlők (és néha a megfelelő bor érlelése) megengedik nekünk, hogy az egyik, még nem használt dűlőre letegyünk egy kis korongot képpel lefelé, ez lesz a mi gazdajelzőnk. Hogyha valaki (akár mi, akár egy ellenfelünk) leszüreteli az adott dűlőt, akkor a rajta lévő jeltől függően valamilyen bónusz akcióhoz juthatunk abban a körben. Ez lehet szőlőhúzás, préselés, érlelés vagy rendelés felvétele. A gazdajelzők használatával igazán szép vonatokat lehet alkotni, és akár egy pillanat alatt feltölthetjük a raktárainkat, akár közvetlenül a mi körünk előtt. Éppen ezért nagyon meg kell fontolni, ha olyan dűlőt akarunk választani, amin a másik játékos jelzője van, mert lehet, hogy éppen mi intézzük el neki a győztes körét.

A játék addig tart, amíg valaki nem teljesít adott számú (játékosszámtól függően hat, öt vagy négy) rendelést. Ekkor mindenki összeszámolja a rendeléskártyákon lévő csillagokat, valamint azt, hogy mennyire sikerült kapcsolnia őket. Minden rendeléskártyán van ugyanis egy vagy több dugóhúzó ikon. Ezek plusz pontokat érnek, ha sikerül őket egy azonos színű mellé letenni. A rendeléseket átrendezni nem lehet, akkor kell eldöntenünk egy kártya helyét, amikor teljesítjük azt. Egy jó helyre tett rendelés akár a dupláját is érheti, úgyhogy érdemes figyelni a lapok szélén az ikonokat.

A Dűlőre jutunk vérbeli kombózós játék. El lesznek kényeztetve azok a gémerek, akik imádják, ha egy akcióból történik valami, ami miatt történik még valami, ami miatt történik még valami… hogy a végén szőlő- és palackhegyekkel gazdagodjanak – nem ritkán az ellenfél körében. Ami igazán tetszett a játékban, hogy itt ez a kombózás egyáltalán nem nehéz. Sőt, előfordulhat, hogy magától beindul úgy, hogy mi oda sem figyeltünk rá. Mivel a hordó érlelése szinte mindig hoz magával valamilyen bónusz akciót (akár egy másik hordó érlelését), biztosan lesznek olyan köreink, ahol meg tudunk szaladni. Persze akkor vagyunk a legügyesebbek, ha, ha ettől távol tudjuk tartani a többieket, de a sokféle dűlő és a titkos gazdajelzők miatt ezt sosem lehet száz százalékban biztosítani.

Azért a nagy borászkodás közben nem csak magunkra kell figyelni. Lehet, és néha kifejezetten kell is szemétkedni a másikkal. Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha megnézzük, hogy milyen borokat tart raktáron, és lefoglaljuk azt a rendelést, amivel a legtöbb pontot tudná összehozni. A másik lehetőség a kitolásra, hogy a gazdajelzőinkkel jól megszórjuk a még szabad dűlőket – lehetőleg azokat, amikre a többieknek is szüksége van – és bezsebeljük az értük járó bónuszokat.

Nem kell azért aggódni, a Dűlőre jutunk kifejezetten békés játék. Rendeléseket teljesíteni nem olyan nehéz (mindig elég lesz három üveg hozzájuk), ezért teljesen elvágni senkit nem fogunk tudni, de mivel a rendelés teljesítése külön akció, lépéselőnybe kerülhetünk. A gazdajelzők mindig csak minket jutalmaznak, soha sem a másik játékostól vesznek el, ezért nem fogják a többiek úgy érezni, hogy kiszúrtunk velük. Ezt a jelenséget nevezte Soma az interjúban pozitív játékosinterakciónak, ami ritkaságszámba megy a műfajban.

Ha már jól megy az alapjáték, bonyolíthatjuk a dolgot a borásztábláink B oldalával. Itt egy kicsivel tágabbak a raktáraink, és mindenki kap több egyedi képességet is – amikkel még hosszabb kombókat lehet összehozni. Ha több taktikázásra vágyunk, akkor megpróbálkozhatunk a kitüntetésekkel. Ebben a játékmódban ha teljesítettünk bizonyos feladatokat (például összegyűjtöttünk három különböző színű hordót a pincénkben), akkor egy gazdajelző végleges beáldozásával extra pontokra tehetünk szert.

A Dűlőre jutunk játszható egyedül is. Ilyenkor egy automatizált rivális borásszal kell megmérkőznünk, a célunk pedig a minél magasabb pontszám elérése. Összesen négy nehézségi fokozat közül válaszhatunk, ezek meghatározzák a kezdő erőforrásainkat és az ellenfelünk „keménységét” is. A könnyű fokozat tényleg könnyű, nekem elsőre sikerült legendás teljesítménnyel végezni, a nehezebb szintek viszont már izzasztóak tudnak lenni. Riválisunk nem termel bort, csupán a dűlőket szüreteli le előlünk, pörgeti a rendeléspaklit, és természetesen gazdajelzőket helyez el. Hogy ezeket pontosan hogyan hajtja végre, azt egy külön kártyapakli dönti el.

Az, hogy a gazdajelzőinek milyen hatása van, a nehézségi szinttől függ. Könnyű fokozaton még akár számunkra előnyös is lehet, később viszont már aktívan pusztítja a kész palackokat és rövidítheti a játékot is. A többszereplős játékhoz képest fontos különbség, hogy ha mi szüreteljük le az egyik gazdajelzőjét, akkor mi dönthetjük el a hatást, ha viszont ő viszi el, akkor sorrendben történik meg. Erre kifejezetten érdemes figyelni, mert komoly lehetőségeket rejt magában egy jókor elvitt gazdajelző – nehezebb fokozaton pedig nagy buktától menthetjük meg magunkat, ha odafigyelünk.

A Dűlőre jutunk nagyon zamatos családi játék lett, kellemes asztalképpel. A szőlők, a hordók és a palackok megszerzése és rendezgetése már önmagában felér egy kis jutalommal, a játék pedig úgy van kialakítva, hogy folyamatosan jutalmazzon minket! Sőt, néha még a többi játékos köre alatt is csak kapjuk a jutalmat! Elakadni benne bár nem lehetetlen, de nagyon nehéz. A legnagyobb bosszúság akkor fog érni minket, ha elhappolják előlünk a kiszemelt dűlőket. A szabályok könnyen tanulhatóak, akár kezdő játékosok is tehetnek vele egy próbát, a tapasztaltabbak pedig kedvelni fogják a haladó játékmódokat.

A borítókép Edit Trunko Photography munkája.