• Ismertető
• 2022.06.13. 15:30:00

Harry Potter: Roxforti csata - Sötét varázslatok kivédése

A sötét varázslatok használata kezd egyre gyakoribbá válni, s most kiderül, mennyire készültél fel egy igazi varázslópárbajra. Vajon csak Gilderoy Lockhart szakkörére jártál, vagy szorgosan gyakoroltál a DS edzéseken? Itt az ideje, hogy próbára tedd a defenzív mágia terén szerzett tudásodat!

Minden egyes Roxfortos diák tisztában van vele, hogy a Sötét varázslatok kivédése órán átok ül. Nehéz erre az állásra bárkit is találni, s ha mégis sikerül, úgysem marad egy évnél tovább... Nem egyszerű hát a párbajozás mesterévé válni, de most itt a lehetőség a gyakorlásra! A Harry Potter: Roxforti csata - Sötét varázslatok kivédése egy kétfős pakliépítős kártyajáték, melyben célunk, hogy ellenfelünket háromszor is kiüssük, s ezzel a párbaj győztesévé váljunk.

Az előkészületek során az asztalra helyezzük a küzdőteret, magunk elé vesszük a házkártyánkat, s a címerjelölőnket a saját sávunk Start mezőjére helyezzük. Bármely házat választhatjuk, akár mindketten ugyanazt (hiszen miért is ne párbajozhatnának ugyanazon ház tagjai?). A Roxfort kártyákból a tanteremben húzópaklit képezünk, s ezek közül 4-et rögtön felfordítunk. A könyvkártyák a könyvtárba, a rontáskártyák pedig a rontásokhoz kerülnek. A kezdőpaklink 7 db Alohomora kártyát, 1 varázspálca kártyát, 1 üst kártyát és 1 szövetségeskártyát (macska, varangy vagy bagoly) tartalmaz. Felhúzunk 5 lapot a kezdőpaklinkból, s indulhat a küzdelem!

A köröd során először a rontáskártyákat kell végrehajtani, melyek kezdetben még nincsenek nálad, de ahogy kezd eldurvulni a küzdelem, bizony lehet, hogy eltalál egy-két rontás. Ha a kellemetlen részen túl vagy, jöhetnek a Roxfort kártyák, amelyek lehetnek varázslatok, tárgyak vagy szövetségesek, s ezek kijátszásával támadhatsz, gyógyulhatsz, újabb kártyákat szerezhetsz, a szövetségesed pedig hosszú távon is veled marad, őt nem kell eldobni a köröd végén. Támadáskor az ellenfeled címerjelzőjét a tábla széle felé, gyógyuláskor pedig a saját címeredet a tábla közepe felé mozgatod. Ezek után dobd el az összes lapodat (a kijátszottakat és a kézben tartottakat is), és húzz 5 kártyát a húzópaklidból.

A könyvkártyák ugyanúgy megvásárolhatók, mint a Roxfort kártyák, annyi a különbség, hogy ezek mindig visszakerülnek a könyvtárba, akár kijátszottuk, akár elpusztítanánk őket. (Az elpusztított kártyák végleg kikerülnek a játékból.) A Roxfort kártyák némelyike egy-egy házhoz tartozik, s amennyiben ez megegyezik a házkártyáddal vagy valamely szövetségesed házával, akkor további extra akciót hajthatsz végre. (A tapasztalatom az, hogy teljesen mindegy, melyik házat választom, annak a kártyái úgyis messziről el fognak engem kerülni - a hasonlóan balszerencséseknek javaslom tehát egy kevés Felix Felicis fogyasztását a párbaj előtt.)

Amennyiben ellenfeledet az ájulás mezőre juttatod, sikeresen kiütötted, s te vagy a forduló győztese. Az ájulásjelölőt a házkártyájára kell helyeznie, majd keverjétek össze a kártyáitokat (beleértve a szövetségeseket is), s húzzatok ismét 5 kártyát! A címerjelölők visszakerülnek a Start mezőre, a legutóbb elájult játékos pedig eldönti, ki kezdje az újabb fordulót. Amennyiben valaki háromszor is elájult, elveszti a játékot.

A Sötét varázslatok kivédése mind kinézetében, mind működésében nagyon hasonlít a Roxforti csatára, azonban lényeges különbség, hogy ez nem kooperatív, hanem konfrontatív, és fixen kétfős. Véleményem szerint ennek a pakliépítős mechanikának jobban áll a kooperativitás, hiszen egy gyengébb paklit kompenzálni tud egy másik játékos, míg egy konfrontatív játék esetén csak arra van ráhatásunk, hogy mennyire hamar veszítsünk. Engem frusztrált ez a determináltság, és sajnos a legtöbb esetben már félidőnél lehetett tudni, ki lesz a győztes. Ezt leszámítva jól átjön a párbajhangulat, bár tény, hogy nem olyan látványos, mint Dumbledore és Grindelwald legendás összecsapása, viszont a maga fél órás játékidejével könnyed kikapcsolódást nyújt minden boszorkánynak és varázslónak.