• Ismertető
• 2022. márc 24. 9:00
• 18  
• Link másolása
  Megosztás

Fae – Titkos szerepes vándorlás

A Fae egy igazán különleges, könnyen tanulható, titkos szerepes társasjáték 2 - 4 játékos részére, fél órás játékidővel és gyönyörű asztalképpel. A druidák a térképen vándorolva elszigetelt csoportokba verődnek, hogy szent rituálét hajtsanak végre, így szerezve pontot a saját színüknek.

A Fae csodaszép tábláját a játéktér közepére helyezzük, majd feltöltjük a 60 mezőjét 60 druidával: minden régió 5 mezőből áll, és mind az ötön különböző színű druidák állhatnak. A pontozósáv elejére tesszük az öt különböző színű korongot. Igazán egyedi, hogy játék során a színek fognak pontot kapni, nem a játékosok. Minden játékos húz egyet az öt szellemkártyából, amely meghatározza a titkos színét és ezzel a célját: ez után a szín után fog pontot kapni a játék végén. A 12 darab pontozókártyát típusonként pakliba rendezve előkészítjük.

Az aktív játékos választ egy mezőt, ahonnan az összes druidát átmozgatja egy szomszédos területre. Üres mezőre nem szabad lépni, a folyókon át lehet kelni, de a tavakon nem, és ha legalább hét figurából áll egy csoport, akkor ők már nem mehetnek tovább. Ahogy a hálózatosan kapcsolódó mezőkön menetelünk, útvonalak zárulnak le mögöttünk.

Célunk olyan csoportosulást létrehozni, amelyiket csak üres mezők vesznek körül: ekkor a druidák végrehajtják a rituáléjukat, és pontozunk. A legkisebb még elérhető pontozókártyát fogjuk használni. A lap alsó fele határozza meg az átkozott területtípust: ha a csoport ilyen területen áll, az összes tagját visszatesszük a dobozba, kikerülnek a játékból, és nem jár értük pont, folytatódhat a játék. Ha nem átkozott területen állnak, megvizsgáljuk, minden színből van-e figura az elszigetelt mezőn. Ha van, akkor le kell venni azokat, amikből csak egy szerepel. A megmaradt színeknek annyi pont jár, ahány figura maradt összesen a mezőn - tehát minden megmaradt szín ugyanannyit lép a pontozósávon. A kártya felső része mutatja az áldott területtípust: ha a rituálé ilyen területen zajlott, akkor a kártyán szereplő számmal megnöveljük a kapott pontszámokat. A pontozást kiváltó játékos megkapja a kártyát, ami a játék végén egy plusz pontot fog érni számára.

A játék akkor ér véget, amikor már nem lehet szabályosan lépni egy figurával sem, vagy ha lezajlott a 12. pontozás. A játékosok felfedik a titkos színüket, majd lépnek a saját színük korongjával még a megszerzett pontozási kártyák alapján, és kihirdetik a győztest.

A történet szerint a képzeletbeli Fae világban élnek a titokzatos szellemek és a Baruitha klán. A klán bátor druidái összegyűlnek, hogy szent rituáléikkal tiszteletüket tegyék a rejtélyes lények előtt, a játékosok pedig egy-egy szellem szerepébe bújva próbálják irányítani a druidákat. Bár megkapjuk ezt az izgalmas háttérsztorit, játék közben a Fae egyértelműen absztrakt érzetet kelt. Aki az Azulnak megbocsátotta, hogy történet nélkül pakolgatjuk ide-oda a csempéket, az a Fae-nek is meg fogja bocsátani, hogy a figurák tologatása közben nem érezzük magunkat szellemnek. Bőven kárpótol a gyönyörű asztalkép és az izgalmas és egyedi játékmenet.

Titkos szerepes játékokra gondolva talán a legtöbbünknek olyan partijátékok ugranak be, mint a Légy résen!, a Bang! vagy a Kaméleon, ahol igyekszünk nem kakukktojásnak tűnni, másra terelni a gyanút, és titokban tartva célunkat győzedelmeskedni. A Fae-ben nem egymás átverésén és megvezetésén lesz a hangsúly, csupán próbáljuk nem túl egyértelműen menedzselni a saját színünket. Általában a játék közepe felé már sejtjük, ki kicsoda, és ha egyik ellenfelünk túl jól áll, megpróbáljuk hátráltatni, de a parti nagy részét arra koncentrálva töltjük, hogy magunkat húzzuk előre, nem pedig másokat hátra.

Ismét egy egyszerű szabályrendszerű, de gondolkodós játékkal van dolgunk, ami a kedvenc párosításom: a szabályok megtanulása és betartása gyerekjáték, koncentrálhatunk egyből a legjobb stratégia kialakítására. A játék során sokszor kell újragondolnunk egy-egy tervünket, ellenfeleink sokszor tesznek keresztbe nekünk, mivel mindenki szabadon mozgathatja ugyanazokat a bábukat. A folyamatos tervezgetés miatt olyan érzésem van, mintha nem lenne holtidő a játék során. Bár szükségünk lesz a térlátásunkra, az előre tervezésre, és a folyamatos újratervezésre is, és mint mindent, ezt a játékot is túl lehet gondolni öt percet agyalva egy-egy lépésen, mégse sorolnám agyégetős kategóriába. Amikor egy negyed órás laza fillernél többre vágysz, de egy egy órás stratégiai játék már túl sok lenne, remek választás a Fae! Aki pedig élvezi az Azul csempéinek, a Kütyük golyóinak vagy a Splendor zsetonjainak a fogdosását, az a Fae druidáit is imádni fogja pakolgatni! A csodaszép grafika meg csak hab a tortán az egyedi játékmenet mellé.