• Ismertető
• 2019.07.20. 13:36:00

Szabadulópakli-sorozat – Zsebre vágható szabadulószoba?

A Szabadulópakli-sorozat közös vonása, hogy hatvan kártyán kibontakozó izgalmas történettel ejti foglyul a játékosokat. A kaland résztvevői az extra méretű lapokon felbukkanó fejtörőket együttes erővel megoldva juthatnak ki szorult helyzetükből. Három paklit is leteszteltünk, hogy kiderítsük, valóban képes-e a szabadulószobák izgalmát nyújtani egy csomagnyi Deckscape. Aggodalomra semmi ok, ismertetőnk SPOILERMENTES.

A Martino Chiacchiera és Silvano Sorrentino által jegyzett trilógia tanulmányozását az Időpróbával kezdtük. Egy verőfényes júliusi napon a tesómmal ketten siettünk Dr. Thyme segítségére. Mielőtt a habókos öreg elmagyarázhatta volna nekünk, min dolgozik éppen, véletlenül megnyomott egy gombot, majd hirtelen elnyelte a föld, mi meg egy zárt laboratóriumban találtuk magunkat.

A fehér köpenyes professzort látva nekem rögtön beugrott a Vissza a jövőből ismert Doki. A tizennégy évvel fiatalabb húgomnak viszont fogalma sem volt miről hablatyolok és kíméletlenül visszarángatott a jelenbe. Bájosan felhívta a figyelmemet, hogy nincs időnk egy múltszázadi filmen merengeni, mert 1 óránk van kijutni a fogságból.

Örök álmodozóként bátorkodtam megemlíteni, hogy ez csupán irányadó, nem dől össze a világ, ha nem sikerül pontosan 60 perc alatt megoldanunk a rejtélyt. A kis teljesítményorientált erre jelentőségteljesen forgatta a szemét, majd közölte, hogy akkor versenyezzünk, melyikünk tudja rövidebb idő alatt abszolválni a kihívást.

Viszonylag gyorsan rendeztem az arcizmaimat és a tőlem telhető legnyugodtabb hangomon kezdtem ecsetelni, hogy ez egy kooperatív játék, ahol pont az a lényeg, hogy együtt küzdjünk. A szemfüles nem hagyta magát meggyőzni, rezzenéstelen arccal tolta elém a dobozt, rábökve az 1-6-ig ikonra, bizonygatva, hogy neki is igaza van, mert akár egyedül is próbára tehetnénk magunkat.

Végül megállapodtunk, hogy összedolgozunk és próbáljuk tartani az 1 órás időkeretet. Mindketten megkönnyebbültünk, hogy nincs szabálykönyv, amit kezdés előtt tüzetesen át kellene böngésznünk. (Tapasztalatból tudom, hogy egy jogásznak készülő tesóval átfutni egy szabályzatot nem rövid menet. ) Bőven elég, ha követjük a sorszámozott kártyák utasításait. Figyelem! A Szabadulópaklikat SZIGORÚAN TILOS megkeverni. Ha egy trehány ismerősötöktől esetleg összekuszált csomagot kapnátok kipróbálásra, kérjetek meg valakit, aki nem vesz részt az agytornán, hogy rendezze sorba őket.

Hihetetlen, de előzőleg egyetértettünk abban, hogy a játék által javasolt csendes helyül a fedett teraszt válasszuk. Közösen határoztunk arról is, hogy a dalmatánk zavaró tényezőnek számít, ezért lezártuk. Sértettségének ugatva adott hangot, de pár jutalomfalat után elcsendesedett.

A kártyákon kívül a jegyzeteléshez szükséges papír és toll, valamint időmérőként egy mobil volt még az asztalon. Na jó, a hőség miatt védőital és némi nasi is akadt azért az apró doboz mellett. Az idilli környezet és az összhang megteremtése után végül 12 óra 28 perckor startoltunk.

Átadtam a fiatalabbnak az olvasás jogát, aki turbó sebességre kapcsolva kezdte hadarni a szövegeket, nehogy emiatt veszítsünk a drága időnkből. Nagy szerencse, hogy a feladványok szép nagy lapokon kaptak helyet, mert így képes voltam nyomon követni mi történik. Mire értelmeztem a látottakat, és kinyitottam volna a számat, hogy közkinccsé tegyem, mire jutottam, addigra szorgoska már meg is oldotta a feladatot. Ha ez nem lett volna elég, büszkén lobogtatta is hozzá a hátlapot, amin az általa villámsebesen megfejtett helyes megoldás volt látható. Mentségemre szóljon, hogy egy fárasztó hét állt mögöttem, ő meg egy kemény vizsgaidőszakon edzette élesre az elméjét, majd a Volt Fesztiválon engedte ki a stressz nagy részét.

Éppen azon tűnődtem, hogy ha ilyen tempóban halad, fél óra alatt lenyomja egyedül az egészet, amikor megakadt. Mivel én sem jöttem rá, mi a jó válasz, javasoltam, hogy forduljunk bizalommal a Segítségkártyákhoz. Ezeken a SZIGORÚAN TITKOS lapokon néhány hasznos tippet találtunk a feladványok megfejtéséhez. Az egyik útmutatónak sikerült ráállítani bennünket a helyes vágányra, így tovább tudtunk utazni az időben. 

Top Secret „barátaink” többször nyújtottak segítő jobbot számunkra, akadtak azonban olyan helyzetek, amikor a mentőöv sem óvott meg bennünket attól, hogy büntetőpontokat szerezzünk. Minden rossz válaszért X járt, ami öt perc időtúllépést jelölt.

Az X-ek gyűjtögetése mellett szerencsére segédeszközre is szert tettünk egyes feladatok elvégzésekor. Ezeket a tárgyakat jól látható helyre helyeztük az asztalon, mert nem tudhattuk előre, mikor lesz rájuk szükségünk. Előfordult olyan eset is, amikor egy hiányzó kellék nélkül próbáltunk túljutni egy kártyán, ilyenkor a rossz válaszunk dupla X-et ért.

A kétszeres büntetés ébresztett rá bennünket igazán arra, hogy együtt könnyebben boldogulunk. A közös ötletelés nagyobb sikerélményt jelentett számunkra és felszabadultan pacsiztunk össze egy-egy rázósabb feladvány után.

A másfél órás időutazás végén négy X-el, de annál jóval több élménnyel lettünk gazdagabbak. A Szabadulópaklinak köszönhetően olyan tulajdonságokat fedeztünk fel egymásban, ami tizennégy év után is újdonságként hatott számunkra. Eltérő gondolkodásmódunk számtalanszor húzott ki bennünket szorult helyzetünkből. Tény, hogy egyszer, de ennél sokkal fontosabb, hogy együtt élhettük át ezt a kalandot.

Ha először próbálnátok ki szabadulószobás játékot, vagy nem álltok gyakorlott kódfejtők hírében azt javaslom, hogy az Időpróbával kezdjétek. A Szabadulópaklik közül számunkra ez bizonyult a legkönnyebb kihívásnak.

Egy viharos júliusi estén a Scotland Yard nyomozóiként vágtunk neki a London végórái fedőnevű szupertitkos küldetésnek. Jól elrejtett időzített bombáktól kellett megmentenünk a brit fővárost mielőtt éjfélt ütött volna az óra. Négyen, mint Charlie és angyalai vettük fel a ketyegő szerkezetek ellen a harcot. Három elszánt nő és egy alfahím, pardon alfajátékos fogott össze azért, hogy Angliát megóvja a szőrnyű pusztítástól.

Ahogy az várható volt, erélyes hímünk másodpercek alatt átvette a vezető szerepet és rendületlenül osztotta az észt. Bölcsen hagytuk, hogy az egója az első pár körben kitombolja magát és mosolyogtunk, amikor olyan megoldásokért is dicséretet várt, amit nem neki köszönhettünk. Hiába próbált azonban rábeszélni bennünket a rossz válaszra, nem hagytuk magunkat félrevezetni. Ha egyetértettünk abban, hogy téves a logikája együttes erővel győztük meg az igazunkról.

Összeszokott társaságként jól ismerjük egymás erényeit és gyengeségeit. Nem akkor ültük le először játszani, bár kooperatívan nem küzdöttünk még ilyen felállásban. Volt köztünk olyan, aki azon a napon ismerkedett meg az együttműködésen alapuló társas műfajával. 

A kezdeti lendület után rohamosan gyűltek az X-ek a papíron és ezzel párhuzamosan fogyott a lelkesedésünk. Egy idő után már a Segítségkártyák sem jelentettek gyógyírt számunkra. Csalódottságunkat jól példázza, hogy alfánk is elnémult és tanácstalanul tekingetett körbe. Hiába, a női megérzés mindhármunknál csődöt mondott.

A hibás válaszok többsége után elmaradt a „Hát persze!”, „Ezt észre kellett volna vennünk!” felkiáltás. Gyakran harsant viszont fel az „Ezt nem hiszem el!”, vagy az „Ez most komoly?!”

Bevallom, a legsötétebb pillanatokban az is felvetődött, hogy feladjuk a harcot. Végül ezt a lehetőséget elvetettük. Vállvetve átvergődtünk a feladványokon, de nem igazán élveztük.  

Senkinek nem akarom elvenni a kedvét a London végóráinak kipróbálásától. Csapatunk nehezen birkózott meg vele, de mi nem is vagyunk profi szabadulóművészek. Egy edzettebb társaság számára kiváló választás lehet ez a Szabadulópakli is.

Azt azért sajnálom, hogy a dobozon nem tüntetik fel valamilyen formában a nehézségi szinteket. Ha tudtuk volna, hogy ez egy húzósabb menet lesz, talán más összetételben veselkedünk neki. Az azonban egészen biztos, hogy ha lett volna infóm arról, mire vállalkozunk, akkor a kooperatív világban abszolút kezdőnek számító tagunknak nem ezt a részt mutatom meg. A partit követően újoncunknak sajnos teljesen elment a kedve az együtt gondolkodástól. Idővel biztos elmúlik majd a fájó emlék, de jobb lett volna megkímélnünk ettől.

A jó öreg BGG fellapozása nagy valószínűséggel megóvott volna bennünket ettől a kudarctól, de dörgött és villámlott, a netünk pedig percenként adta meg magát. Mielőtt kiválaszthattuk volna, melyik kártyacsomag kerüljön terítékre, kénytelenek voltunk a modem és router védelme érdekében offline üzemmódra váltani. A mobilokat pedig a teljes összpontosításra tekintettel előzetesen karanténba zártuk. Isten óvja a királynőt az ilyen felkészületlen nyomozóktól!

Könnyebb lenne arra fogni a sikertelenséget, hogy azért nem láttuk tisztán Alberto Bontempi remek grafikáit, mert a gyertyák csonkig égtek. Ne szépítsük, az E.ON végig velünk volt, az erő viszont nem. 

Újra összeállt az a nagysikerű banda, amelyik februárban A szanatórium rejtélyét is megoldotta. Ezúttal visszavonult tolvajokként készültünk utolsó nagy dobásunkra Olaszországban. Egymilliárd eurónyi zseton megfújása a világ első kaszinójából azonban a tapasztalt gonosztevők számára is sok veszélyt rejtegetett. 

Passepartout, Robbantó, Houdini, Kaméleon, Tűzfal és Lángész speciális képességekkel rendelkeztek. Volt köztük betörőzseni, bombaszakértő, mentalista, kódfejtő, térképész és a megtévesztés mesteréről se feledkezzünk el. Ráadásul birtokukba jutott egy tíz pontból álló terv is a rablás zökkenőmentes kivitelezéséhez.

Mivel hárman vállaltuk A velencei meló elvégzését, igazságosan el tudtuk osztani egymás között a szereplőket. Hogy pontosan ki mivel tudott hozzájárulni ahhoz, hogy a küldetés sikerrel végződjön, titokban kellett tartanunk. Csak akkor oszthattunk meg ezzel kapcsolatban információkat egymással, ha bizonyos feladványok lehetővé tették azt számunkra.

Lendületesen haladtunk emeletről emeletre a bűn barlangjában, hogy elérjünk az áhított zsákmányig. Akadt dolgunk cinkelt kártyákkal, álltunk a rulett asztal körül, dobtunk kockákkal és a félkarú rabló is fejtörést okozott nekünk. 

A magasabb szintekre jutás már a lift meghekkelését, vagy éppen számítógépes kódok feltörését várta el specialistáinktól, de számunkra nem létezett lehetetlen. Nem tagadom, gyűjtöttünk X-et, de két kivételtől eltekintve jogosnak éreztük a büntetést. Túlléptük az 1 órás időkeretet is, de nem bántuk, mert nagyszerűen szórakoztunk.

Ez a történet fogott meg bennünket a kezdetektől a leginkább, a rejtvények pedig végig izgalmasak voltak számukra. A Velencei meló nehézségi fokát tekintve összetettebb, mint az időpróba, de nem vár el olyan jellegű rutint, mint ami a London végóráihoz szükséges. Ha már tudjátok, mi fán teremnek a szabadulószobás társasok, de nem tartjátok magatokat megrögzött Houdiniknek, akkor ez a ti Szabadulópaklitok.

Míg az Escape the Room-ok esetében megoldótárcsák és kézzel fogható feladványok, az Unlock! szériában pedig telefonos appok ejtik rabul a játékosokat, addig a Deckscape-sorozat egy csomagnyi kártyával bűvészkedve teremt szabadulószobás hangulatot az asztal körül. Mindhárom történet elég lebilincselő ahhoz, hogy pillanatok alatt megbabonázza a résztvevőket. A feladatok változatosak és eltérő nehézségűek, így nem kell attól tartanotok, hogy egy pakli után ráuntok majd a műfajra. Ha pedig függővé válnátok, akkor sem kell túl nagy árat fizetnetek az újabb adag élményért.  

Kaland a zsebbe! Új felvonás – Spoilermentes Szabadulópakli bemutató

Ismertető, 2020.10.15. 13:00:00

Idén a Szabadulószoba játékokhoz 3 új tag érkezett: az Eldorádó legendája, A függöny mögött és a Szfinx átka. Spoilermentes bemutatónkban elolvashatod tapasztalatainkat.

Tovább a cikkre