• Ismertető
• 2019.02.19. 14:55:00

Tokaido - Sétálni, sétálni...

A Tokaido egy társasjáték formában előadott tisztelgés a keleti kultúra előtt. Aki legalább annyira odavan az ázsiai motívumokért, mint Bauza, annak már a meseszép dizájn miatt is érdemes tennie vele egy próbát. Aki viszont akcióra vágyik, annak érdemes másfelé keresgélnie, mert ezt a játékot bizony meditációra tervezték.

Antoine Bauza többször is elmondta, hogy menyire vonzódik a távol-keleti kultúrához. Célja, hogy a játékaival egyfajta "zen" érzést tudjon átadni, ahol a játékosok nem a győzelemért versengenek, hanem csak magáért az élményért játszanak. Valószínűleg a Tokaidóval sikerült ehhez a legközelebb kerülnie.

Amikor évekkel ezelőtt találkoztam vele, még bőven a dungeon crawlerek és cthulhus játékok bűvkörében éltem. Nem is igazán értettem, hogy ennyi izgalmas játék mellett miért akarna valaki inkább egy olyannal játszani, amiben a cél az, hogy a játékosok kiránduljanak egyet Japánban.

Most, hogy megjelent a magyar kiadás, úgy döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt. Elhatároztam, hogy megteremtem hozzá az ideális hangulatot. Meggyújtottunk egy füstölőt, beraktunk valami kellemes meditációs zenét és újra elindultunk Edo felé.

Azt el kell ismerni, hogy a játék szép. De aki a Naïade név láttán a grafikus korábbi harsány munkáira (mint az Évszakok vagy a Dice Forge) számít, csalódni fog. A Tokaido kifejezetten minimalista, fehér színt előtérbe helyező dizájnnal jelzi, hogy itt egy sokkal békésebb játékkal van dolgunk.

A cél, hogy Japán egyik legfontosabb útján, a Tokaidón eljussunk Kiotóból Edóba (vagyis Tokióba), de nem a leggyorsabb, hanem a legtartalmasabb módon. Mivel ez az út a valóságban ötszáz kilométer hosszú, a gyalogszerrel közlekedőknek valószínűleg szintén nem a gyorsaság volt a legfontosabb szempontjuk.

A játékosok figurái libasorban állnak az úton és mindig a leghátsó léphet előre. Bármennyit haladhat a bábujával, majd végre kell hajtania az aktuális mező utasításait. Helyszíntől függően:

• gyűjthet pénzt
• a pénzből adakozhat a szentélynek
• vehet valami szuvenírt a boltban
• megkóstolhat egy fogást a helyi étteremben
• megmártózhat egy meleg vizű tóban
• megcsodálhatja a tájat (összerakhat egy festményt)
• találkozhat egy másik utazóval

Ezek mindegyike pontot ér, amiből természetesen a legtöbbet birtokló játékos lesz a végén a nyertes. Általában igaz, hogy ha sikerül többször egy ugyanolyan típusú mezőre lépni, akkor rendre több pontot lehet bezsákolni (például minél többször csodáljuk meg ugyanazt a tájat, annál több pontot kapunk).

A játékban az egyetlen nyersanyag a pénz, aminek a gondos beosztása a győzelem egyik kulcsa. Akárcsak az életben, költeni a pénzt rengeteg lehetőségünk lesz, visszafelé viszont kifejezetten lassan csordogál. Figyelni kell, hogy a szuvenírek vásárlása mellett még táplálkozni is tudjunk és az sem baj, ha a szentély perselyében is rendszeresen landol pár lyukas érme - a játék természetesen a legbőkezűbb játékost jutalmazza a legjobban.

A taktikai elemet azonban nem a gazdálkodás, hanem a kiszorítósdi hozza el a játékba. Minden mezőn egyszerre maximum három (két játékos esetén kettő) figura állhat, hátrafelé lépni pedig nem lehet. A kirándulóknak vigyázniuk kell, hogy előre botorkálás közben nehogy olyan mezőt hagyjanak nyitva, ami sok pontot hoz valakinek, mert egy-egy szerencsésen elkapott hellyel nagyon el lehet húzni.

Sajnos a győztes – vagy inkább optimálisnak tekinthető – stratégia gyorsan előjön: minden mezőre rá kell lépni, lehetőleg a többiek előtt, hogy minél több csatornán tudjanak befolyni a pontok. Ez azt eredményezi, hogy a figurák bakugrásban fognak előre haladni, minimális döntési lehetőséggel. Sokszor fordult elő, hogy automatizálta magát a játék és csak pakoltuk előre a bábukat, nagyjából ugyanazon séma szerint.

Azzal, hogy a legjövedelmezőbb stratégia egyben a leglassabb, Bauzának sikerült jól ráhúznia a tematikát a játékmenetre.

A fentiekből gondolom leesik, hogy a Tokaido igazán rétegjáték. Amikor a játékosoknak a boltban azt kell eldönteniük, hogy sárkányokat lovagoljanak meg vagy zombikat öljenek (esetleg a kettőt egyszerre), kevesen fognak értékelni egy olyan játékot, ami finoman szólva is csak cammog előre.

Nem a stratégák játéka ez. Mi elsőre belepakoltunk minden olyan opcionális elemet, ami nehézséget hivatott fokozni – adhatunk a játékosokan egyedi képességeket, csökkenthetjük az éttermek kínálatát - de még így sem agyaltunk rajta túl sokat.

A Tokaido egy játék formában prezentált flow élmény, Bauza tisztelgése az általa oly’ nagyra becsült keleti kultúra előtt. Itt nem a stratégia vagy a győztes kihirdetése a legfontosabb, hanem az, hogy elmerüljünk a játékban. Ahogy a neve is mutatja, a Tokaido nem az úti célról, hanem magáról az útról szól.