• Vélemény
• 2021.04.20. 13:00:00

Kipróbáltuk: Kairo [ Jatekrahivlak.blog ]

A Kairo (a finn Kimmo Sorsamo munkája) az első játékaink között volt. Mondjuk a tizenötödik. Nagyjából. A megvásárlásakor is éreztük, hogy nem egy egész estés programot jelent majd, de a játékmenet izgalmasnak tűnt, és akkoriban minden annyira új volt, hogy csak ámultunk. A téma lehetett az egyik legvonzóbb ebben a játékban. Különösebben nem kedveltem utazásaim során az arab világot, de valahogy a bazárok romantikája mindig könnyen levett a lábamról.

"A Kairo központjában természetesen egy bazár és annak “benépesítése” áll."

Mindezt részben meglehetősen tematikusan, másrészt pedig teljesen absztrakt módon tárja elénk. A tábla egy falakkal zárt, parcellákra osztott kövezett udvart mutat, amelyre a játékosok különböző karakterű (színű) standokat állítanak, majd bővítik azokat további elemekkel, és igyekeznek minél több vevőt odacsábítani. Jellemző, hogy az egyik kioszk típus egy kávézó, amit kifejezetten csak a bazár kifőzdéknek fenntartott szekciójába lehet építeni, míg a pazar szőnyegeket, színes fűszereket, gyümölcsöket, réz- és porcelántárgyakat kínáló árudákat szinte bárhová a piac területén.

[Cikk folytatása]

Kairo

A Kairo (a finn Kimmo Sorsamo munkája) az első játékaink között volt. Mondjuk a tizenötödik. Nagyjából. A megvásárlásakor is éreztük, hogy nem egy egész estés programot jelent majd, de a játékmenet izgalmasnak tűnt, és akkoriban minden annyira új volt, hogy csak ámultunk. A téma lehetett az egyik legvonzóbb ebben a játékban.