Saltlands társasjáték

Még az egész hobbi elején jártam, amikor olvastam a Saltlands játékról. Akárcsak az új Mad Max, ez is szerelem volt első látásra. Ami tavaly beteljesedett.

Abszolút megértem Herdd-et, amikor úgy érezte, hogy az Anachrony-t kellett volna választania (nekem is ott van a polcomon, teljes joggal). Megértem, de az én szívem mást diktál. A Saltlands olyan, mint egy igazi első alkotás, annak minden előnyével és hátrányával. Vannak hibái (pl.: szabályköny). Van, ahol bukdácsol (pl.: harcrendszer). Azonban az a szív és motor, ami zakatol benne, az nekem maga a nagybetűs élmény. A szél és a vele való közlekedés zseniális. Az ikonrendszere könnyen érthető és egyedi. A karakterek képességei különlegesek. Az anyagminőség szuper.

És a hangulat. Elképesztő . A grafika és az egész arculata olyan, mint a borító. Vad és magával ragadó.

Nagyon odatették magukat a magyar srácok, le a kalappal. Ha a Nemesis a jogdíj nélküli Alien, akkor nekem a Saltlands a jogdíj nélküli Mad Max.

Ez volt az első ks amibe beszáltam. Emlékszem az anachrony ellenében döntöttem, utólag világos, hogy rosszul. A saltlandnak nagyon tetszett a világa és a hangulata is amit az az igen egyedi grafika súgalt, de maga a játék csalódást okozott. Végig azt éreztem innen éppen az hiányzik amit vártam volna tőle. Egyszerűen kevés az amit a játék motor nyújt, menekülni a raiderek elől összeszedni a cuccokat stb. Egyszerűen nem volt elég ahhoz, hogy stimulálja az idegrendszerem, hogy átérezzem az egésznek az izgalmát. Maga a mechanika amúgy sem volt egy kuriózum a grafika vitt el mindent. A végén meg hátradőltem és azt gondoltam: "Ezt a pazarlást"