Oath: A birodalom és a száműzetés krónikái társasjáték

Kommentek

• qgtanton

  2023-09-22 07:02:43
  

  Itt nagyon úgy tűnt, hogy az ereklyék száma miatt a szövetséges győzelmi esélyei komolyak. Egészen addig tartott minden, amíg a könyvet gyűjtő nemeshölgy meg nem szerezte a Legsötétebb titok zászlót, és négy könyvet rá nem rakott. Öt szabadon pakolható könyve senkinek sem volt. Az új körben én befoglaltam időlegesen egy területet a központi zónában, amivel az Oathkeeper kártya az enyém lett, de kevés seregem maradt a megtartásához, amit szinte azonnal vissza is vett a kancellár.

  A kancellári dobás pillanatában a kancellár a hatos dobás győzelmi feltételének teljesítése helyett 2-est dobott. 6-os dobásnál a szövetséges nyerte volna a játékot.

  A szövetséges próbált könyvet szerezni, sikerült is 5-re növelni a számát a készletében, de a megfelelő jelölésű szövetséges miatt a zászló védett pozícióban is volt, elvenni nem tudta a száműzött nemeshölgytől, aki gyorsan meg is nyerte a játékot.

  A játékot ajánlom annak, akit nem zavar az, hogy konfrontatívan egymás ellen játszanak a játékosok, és sokszor a nevető harmadik /sokadik nyeri majd a játékot. Azt azonban én nem mondanám, hogy a gyűjteményem része lesz ez a játék, mert annyira két játék után sem győzött meg, hogy sokszor asztalra tegyem. A motorépítés a véletlen miatt nagyon bizonytalan, és kiszámíthatatlan. A célok közül is a szerencse adja a nyerés lehetőségét.

  A hódítás egyedül kiszámítható, de nagy sereggel a területek védelmi igénye miatt két hódítás után senki sem fog rendelkezni, tehát a megfelelő pillanatban kell ellőni az esélyt vele.

  Valahogy a sok bizonytalanság miatt lehet feszült érzésű a játék az Oath-szal, mert bármit is szeretnél, ha nincs hozzá lapod, esélytelen leszel. Jó játék, de valahogy valami hiányzik nekem belőle, hogy igazán "jó játék" legyen belőle. Leülnék még vele játszani, mert jó társasággal ad élményt, de tudatosan tervezni a megnyerését szerintem nem lehet.

• qgtanton

  2023-09-22 06:48:40
  

  Két játékom van már benne. A játék szabályai bonyolultak, de egymásra épülők szerintem. Jelentős szerencse faktor van abban, hogy eleve milyen lapok bekeverésére kerül sor a főpakliba, illetve, hogy abból milyeneket húzol ki. Nagyon nem mindegy az sem, hogy hol kezded a játékot és ez milyen lehetőséget biztosít számodra. Innentől van igazság abban, amit írsz, hogy lehet unalmas, nyomasztó a játék, ha olyan lapokat húzol, ami nem kedvez a számodra, vagy a háborút segítő tanácsadókat /lakosokat választottál.

  A játék motorépítéséhez tartozik, hogy tudsz-e/ akarsz-e erőforrástermelő lapot lerakni tanácsadóként, vagy az adott területre lakosként. És ezzel már lehet, hogy el is dőlt a játék. Ha nincs gazdaságod, a két zászlóért nem lehet sikeres a harcba szállásod.

  Gyakorlatban én azon a véleményen vagyok, hogy szerencsefüggő a játék, ahol kell a közvetlen harc, a területfoglalás is, de a zászlók is nélkülözhetetlenek.

  Nálunk egy játékos elég hamar sikeresen megszorongatta a kancellárt, el is vette tőle az Oathkeeper kártyát, ami plusz védelmet biztosított a számára. Amit egy körben vissza sem tudott venni, mert egy másik száműzött is tőle vett el területet. Két játékosnak indult be valamennyire az erőforrástermelő motorja, mert mindketten egy-egy titkot tudtak szerezni körönként. Egyikük a kancellár volt, aki tanácsadónak választott egy olyat, amelyik korlátozta a tanácsadók számát kettőre, de adta a könyvet fordulónként. A másik pedig egy távoli vidéken elhelyezkedő nemeshölgy volt, aki csendben gyűjtögette szintén tanácsadójával egy pénzért és egy könyvért az újabb könyvét.

  Én területet foglaltam a távoli vidékeken, illetve a Usurperré fellépő hódító majdnem meg is nyerte a játékot azzal, hogy meg tudta tartani a területeit. A kancellár erre egy szövetségest keresett és fogadott be a királyságba, neki azonnal oda is adta a négy kincstári ereklyét, mire ajánlatát elfogadta. A szövetség és az ereklyék hatására több terület a kancellár és szövetségese irányítása alá került.

• porcine

  2023-06-26 15:42:09
  

  Nekem semmi bajom azzal, ha bárki kritizál egy játékot, csak kíváncsi voltam rá, hogy neked mi nem tetszett benne. Pici hiányérzetem maradt még, miután a válaszodat olvastam. Wehrle munkái nem a könnyedebb vonalat képviselik, ezt elismerem. Elég csak a Pax Pamir-ra, vagy a John Company SE-re gondolni. (A ROOT-ot nem említem, mert nem próbáltam.) És ettől az Oath sem tér el. De az "összevisszaság", vagy a "felesleges túlbonyolítottság" nem illenek rá. Komplex, az igaz, azonban szép hálózatot alkotnak a szabályok. A felvezető játékban hamar elengedi a szabálykönyv a játékos kezét, és itt megjelenik egy nagy adag bizonytalanság a célokat és a játékmenetet illetően, de mi hamar beleràzódtunk, utána pedig egy izgalmas, csatázós, tervezgetős, kitűnő játékot játszottunk. A harc valóban kockadobással dől el, de erre alaposan fel lehet készülni.

  Igaza van thufirhawat333-nak, valóban nem való mindenkinek. Ti nem passzoltatok össze vele, ami nem a játék hibája, és nem is a tiétek. Egyszerűen csak nem nektek való.

  Én azonban bátran ajánlom a komplexebb játékok kedvelőinek, mindössze egy játék után is. (Persze a kockázatok elkerülése végett érdemes utánaolvasni, vagy megkérdezni egy ismerőst, aki már kipróbálta.;)

• c.gergo

  2023-06-26 07:22:53
  

  Ahogyan titkot szerzel, ahogyan pénzt. Összevissza van variálva minden. Feleselegesen túlbonyolitott. Még felidéznem is nehéz pedig tegnap játszottunk. Aztán sima kockadobással döl el a harc. De látom a kommentemre jött minuszokat, emiatt is írtam h számomra.

• porcine

  2023-06-26 05:28:26
  

  Egy kicsit bővebben kifejtenéd, hogy mi volt benne a vicc kategória? Miért volt lapos és unalmas? Köszönöm!

• c.gergo

  2023-06-25 19:27:45
  

  Hát igaza van az előttem szólónak, nagyon nem való mindenkinek. Számomra végtelenül lapos, érdektelen és unalmas volt. Azért nyertem mert csak azért nem vették el a legsötétebb titkok lapkát tőlem, hogy mihamarabb vége legyen. A komponens minőség tényleg osztályon felüli, de a játékmenet.... Hát számomra vicc kategória volt.

• thufirhawat333

  2022-10-07 16:15:39
  

  Oath - a nem legacy játék, ami sokkal legacybb játék, mint a legtöbb legacy játék.
  Minden bizonnyal a gyűjteményem legszebb darabja. Még a retail verzió is neoprén playmat és fém érmék társaságában érkezik. Nincs olyan részletesen kidolgozott műanyag mini, amelyre lecserélném a fa figurák bármelyikét. Kyle Ferrin ismét remekelt a grafikákkal, már csak a lapokon található képek is saját történetet mesélnek el.
  És ez az Oath erőssége. Történetet mesél el. A Te történetedet, s nem olyan esetlenül, mint a lapozgatós könyvekre hajazó fél-RPG-k. Nincs lore, nincs színesítő szöveg a kártyákon, mert felesleges. Ti vagytok a történet.
  Esetünkben adott volt egy vasmarokkal uralkodó despota, aki idővel felismerte, hogy képtelen lesz tartani a földjeit (s vele együtt a népnek tett ígéretét), ezért jobb belátása ellenére állampolgárságot ajánlott egy kimondatt kétszínű, orgyilkosokkal és árulással operáló száműzöttnek. Innentől persze teljes bizalmatlanság légköre szállt az egykor fényes birodalomra, mindenki gyanús lett mindenkinek, miközben a maradék önjelölt szabadságharcos arra kötett kényszerszövetséget, hogy a hirtelen összeállt fenyegetéssel szemben egyáltalán túléljenek. Hátbaszúrás követett persze hátbaszúrást, s végül a száműzöttből lett állampolgár nyerte el az uralkodói tisztséget - hogy aztán a következő játékalkalommal a saját fegyvere által vesszen el.
  Mert a játék emlékezik. Az előző játék győztese az új játék uralkodója, természetesen viszi magával a tanácsadóit és az eszközeit is tovább (átalakítva a játékmenet gerincét adó paklit új kártyák hozzáadásával és néhány, a vesztesekhez tartozó kártya kivonásával), esetünkben intrikával és ármánykodással töltve fel a paklit, és a sötét fellegek egyre csak gyűlnek és gyűlnek a birodalom körül, lassan már a sarki kereskedőben is besúgót látsz...
  Egyedülálló élmény ez a játék.
  Nem való mindenkinek. Nagyon nem. De akiknek igen, ők a kedvenceik között fogják számon tartani.