• Kedvcsináló
• 2023.08.17. 13:20:00

Lords of Hellas másképp: mit keres egy anyuka a robotistenek földjén? [diceanddecks.hu]

A gamer világról alkotott sztereotípiáim alapján korábban úgy gondoltam, hogy szörnyölős játékokkal kizárólag a gamerek, és azon belül is a pasik, vagy maximum a fiús csajok játszanak. Ma már tudom, hogy a szörnyek hajkurászása nem csak a hímek privilégiuma, sőt, még csak gamernek sem kell lenni ahhoz, hogy egyszerű, mezei, hétköznapi nőként élvezni tudj egy ilyen típusú játékot.

Ha eddig te is azt gondoltad, hogy egy ilyen misztikus világba hétköznapi halandó hölgy be nem teheti a lábát, és amúgy is, mit keresnél te a robotistenek földjén, feltétlen olvass tovább!

Gamer férjet fogni számomra egyet jelentett megismerkedni a számítógépes, majd a társasjátékok világával. De az ismerkedés vajon engem is gamerré tett? Dehogy! Ugyanakkor rájöttem, hogy játszani, és a játékok által kiszakadni a mókuskerékből feleségként, háziasszonyként és anyaként is lehet, sőt talán kell is.

Aztán arra is rájöttem, hogy bizonyos játékokban egyenesen jobb vagyok, mint a gamer férjem. Ha pedig játszom is és szeretem is, sőt még jó is vagyok benne, miért ne írhatnék ezekről a játékokról úgy, ahogy a gamerek nem tudnak, vagy nem akarnak? Egy teljesen laikus feleség, háziasszony és anyuka szemével, aki játszott már annyit, hogy megalapozott, és határozottan szubjektív véleménye legyen az általa ismert társasjátékokról.

Érkezzen tehát a Lords of Hellas egy kicsit másképp, lessétek meg, hogy mit keres egy anyuka a robotistenek földjén!

Jól olvastátok, robotistenek. A háttérsztorit elolvashatjátok a srácok cikkében, ami az egyedi sci-fi témák társasjátékokban való megjelenését boncolgatja, így ebbe én már nem mennék bele. Amúgy is felesleges lenne, mert én általában nem is igen foglalkozok a háttérsztorival. Az általam ismert és játszott játékok nagy részénél számomra annyira nem is jön át a hangulat, így nem is maga a téma, sokkal inkább a játékmenet, az adok-kapok, az interakciók szoktak magukkal ragadni. Persze nem minden esetben. Hiszen egy Mansions of Madness, egy Eldritch Horror vagy egy Cthulhu – nálunk csak „Kutyulu” – pont a sztorik miatt élvezetes, no de az egy teljesen más téma.

A Lords of Hellasnál maradva, a játék lényege lesarkítva annyi, hogy templomok építése vagy szörnyek legyőzése által kell megnyerni a játékot (3 fő felett tovább győzelmi lehetőség is van). Gyakorlatilag egy térképen mozgunk, a hősünket és a seregünket irányítjuk, a papjainkat elküldjük imádkozni az istenekhez, akik ezért mindenféle kegyeket, vagyis segítségeket osztanak. Hogy mennyi interakció van a játékosok között, azt nagyjából az dönti el, hogy ki melyik stratégia által akar győzedelmeskedni. Ha például minden játékos templomokat akar építeni – 7 templom felépítése kell a győzelemhez -, akkor előbb-utóbb összetalálkoznak a csatamezőn, mert templomot építeni csak a kijelölt városokban lehet. Miközben, ha az egyik játékos templomot épít, a másik pedig szörnyet öl, akkor kevésbé akadnak össze a térképen, akár csata nélkül is végig lehet játszani a játékot. Ez viszont semmit nem von le a játék értékéből!

[Cikk folytatása]

Lords of Hellas másképp: mit keres egy anyuka a robotistenek földjén?

A gamer világról alkotott sztereotípiáim alapján korábban úgy gondoltam, hogy szörnyölős játékokkal kizárólag a gamerek, és azon belül is a pasik, vagy maximum a fiús csajok játszanak. Ma már tudom, hogy a szörnyek hajkurászása nem csak a hímek privilégiuma, sőt, még csak gamernek sem kell lenni ahhoz, hogy egyszerű, mezei, hétköznapi nőként élvezni tudj egy ilyen típusú játékot.