• Kedvcsináló
• 2023.03.01. 15:28:00

A társasjátékban néha az a legjobb, hogy irtózatosan kitolhatunk a másikkal [telex.hu]

A társasjátékra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint békés, nyugodt elfoglaltság, amit a család együtt művel egy téli estén, miközben a kandallóban lobog a tűz, és a háttérben Bach csemballóversenyei szólnak. Valóban sok olyan játék van, ami megfelel ennek a képnek, a legjobban talán a feelgood játékok királya, a korábban is bemutatott Juharvölgy krónikái.

Nem minden játék békés elfoglaltság. Ilyet csak az gondol, aki még nem borított rá a többiekre egy Ki nevet a végén? táblát, nem volt meggyőződve arról egy családi monopolyzás után, hogy őt örökbe fogadták, és nem szakadt még meg évtizedes barátsága egy jól sikerült Diplomacy-parti következtében. A most bemutatott két játék sem a békés kikapcsolódást kínálja, bár nagyon másféleképpen stresszesek.

Első pillantásra a Virtú egy tipikus német társasnak tűnik: van egy kisebb közös tábla, ahol mindenféle figurákat rakosgatunk, és mindenkinek van egy saját táblája, ahol az akciókat jelentő kártyáit rendezheti, amiket egy közös készletből lehet megvásárolni. A szelíd külső azonban egy olyan rendszert takar, ahol elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb kitoljunk a többiekkel, minél aljasabban, annál jobb. Persze ha figyelembe vesszük, hogy a játék az itáliai reneszánsz idején játszódik, és ott kell a saját államunkkal minél nagyobb befolyásra szert tenni, akkor már nem meglepő, hogy a művészetek pártolása és a békés kereskedelem mellett az orvgyilkosoknak és a kémeknek is fontos szerep jut.

A központi táblán Itália látható, itt küzd egymással Milánó, Velence, Firenze, Nápoly és a Pápai Állam. Kezdetben a városok többsége semleges, és ha valaki nyolc várost elfoglal, a játék véget ér. A lényeg azonban nem feltétlenül a térképen történik, hanem a palotában, ami mindenkinek a saját táblája. Ezen a táblán lépünk minden körben egyet az akciójelölővel, és végrehajthatjuk azt az akciót (kereskedés, hadviselés, diplomácia, kormányzás, művészetpártolás, cselszövés), ami éppen sorra kerül. Az udvartartásunk kezdetben három kártyalap, ezeket lerakhatjuk valamelyik akcióhelyre, amivel megváltoztathatjuk, hogy ott éppen mit lehet csinálni, de lerakhatjuk a palota mellé is udvaroncnak, akkor az erőforrásaikat tudjuk használni. Az egyes akciók végrehajtásához ugyanis a különféle ikonok által jelzett erőforrásokat kell felhasználnunk, ha egy város vagy egy udvaronc erőforrásait használjuk fel, az kimerül, és nem használhatjuk fel újra, amíg fel nem frissítjük. A felfrissítést a kormányzás akcióval tehetjük meg, amihez azért szintén kellenek erőforrások. Minden kör végén vehetünk (pénzért és erőforrásokért) újabb lapokat, amik csatlakoznak a palotához, arra is lehetőségünk van, hogy átrendezzük a tanácsosokat és udvaroncokat, így elég jól tudjuk irányítani, hogy milyen akcióink lesznek. Az átrendezésnek azonban kötött szabályai vannak, így gyakran csak több kör alatt tudjuk elérni, amit szeretnénk.

[Cikk folytatása]

A társasjátékban néha az a legjobb, hogy irtózatosan kitolhatunk a másikkal

A társasjátékra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint békés, nyugodt elfoglaltság, amit a család együtt művel egy téli estén, miközben a kandallóban lobog a tűz, és a háttérben Bach csemballóversenyei szólnak. Valóban sok olyan játék van, ami megfelel ennek a képnek, a legjobban talán a feelgood játékok királya, a korábban is bemutatott Juharvölgy krónikái, de nem minden játék békés elfoglaltság.