• Kedvcsináló
• 2022. aug 7. 10:43
• 7  
• Link másolása
  Megosztás

Stroganov [jatekrahivlak.blog]

Ismét egy játék, amin sikerült felbosszantanom magam. És mivel nagyon szerettem volna szeretni, egyben mély csalódásként is éltem meg az első találkozást.

A Stroganov természetesen vérprofi munka. Andreas Steding egy sokszor bizonyított szerző. És az ötletek, összefüggések most is rendben vannak (bár egyes funkcióknál nem éreztem, hogy egyáltalán van-e jelentősége a balansznak), az ismert mechanizmusokat jól alkalmazza, és vannak, amiket újszerűen tálal – talán igazán újat nem hozott létre, de ez nem is feltétlenül elvárás. Viszont ő is beleesett abba a hibába, hogy ingoványra akart várat építeni: a véletlenre egy stratégiai játékot. Nos, ez természetesen neki sem sikerülhetett. A játék nem egyszerű. És bár nem is rettenetesen bonyolult, olyan szinten kiszámíthatatlan, hogy az optimális megoldások keresgélésével tengernyi időt lehet eltölteni – mire rájövünk, hogy sokszor olyan éppen nincs is a táblán.

Na de kezdjük elölről: a tematikai felütés üdítő, frissnek hat, ráadásul az illusztrációk szépek, az összes komponens igyekszik hátteret szolgáltatni a cári Oroszországban játszódó történetnek. Ami nem szól többről, minthogy a kiválasztott család (t.i. a Sztroganov) tagjai folyamatosan nyomulnak előre Szibéria belseje felé, és közben lőnek mindenre, ami mozog, és az állatbőrökkel szinte mindent el tudnak intézni. A hőstetteiket meg dalokban örökítik meg, és ezek a dalok is valahogy… izé… pontot hoznak a játék végén. Az alapötlet kiváló (mert ritka, érdekesnek tűnő narratívát dob be), de természetesen hamar megmutatkozik, hogy megint egy utólag kitalált fedősztorit kapunk, ugyanis később semmi, de tényleg semmi nem indokolja sem a bőröket, sem Szibériát, pláne nem a Sztroganov családot.

[Cikk folytatása]