Veszprémi Tescoban Harry Potter Roxforti csata 18 000 Ft helyett 4 700 Ft. (75%-os kedvezmény)

Mivel engem nem érdekelt, nem néztem meg jobban, hogy az alapjátékról vagy valamelyik kiegészítőjéről van szó, arra emlékszem, hogy sötét a doboza. A játék a Tesco jobb hátsó sarkában, eléggé eldugott helyen, a leértékelt áruk között található.

Ajkai Müllerben magyar Dorfromantik 7995 Ft (50%-os leárazás). Egy darab még biztosan volt, amikor ott jártam. (Nem tudom, hogy csak helyi leárazásról van szó, vagy pedig országos akcióról.)

Szerintem is az lehet a több korong hátránya, hogy nagyon sok csempe kerülne középre, ami aztán mindenkinek átok. Így a körök vége felé nem építenek a játékosok, hanem a minél kisebb büntetésre hajtanak. Ez azért eléggé szembe megy az Azul szellemiségével (számomra legalábbis mindenképpen).

Éppen ezért szerintem úgy kellene megnövelni a korongok számát, hogy két kört alkotunk belőlük és a soron lévő játékos választhat, hogy melyik kör korongjáról vagy melyik kör közepéről vesz el csempéket. Így az alkotó-építő játékélmény jobban érvényesülhet.

Szintén hatalmas Azul rajongó vagyok :)

A Kristálymozaikot alapvetően a csúszásgátló miatt vettük meg. Összesen egyszer használtuk, aztán már nem volt rá szükség, a nagyszülők kezei is ráálltak a csempemozgatásra. Az új táblák viszont nagyon jól megkavarják a szokásos játékmenetet, a duplázós mezők időzítése például teljesen más taktikát igényel. Amióta megvan ez a kiegészítő, az alapjátékkal nagyon ritkán játszunk.

Ugyanez a helyzet a Színpompás pavilonnal: a többféle pontszerzési lehetőség annyit gazdagított az élményen, hogy az alapjáték Királyi pavilon csak elvétve kerül az asztalunkra.

Nekünk nagyon bejött mindkét kiegészítő, örülnék, ha a szintén nagy kedvenc Sintra üvegcsodáihoz is jönne egy, bár erre minimális esélyt látok.

A Nova Luna szerintem is 2 fővel teljesedik ki. Próbáltuk 3 ill. 4 fővel is, de így nem volt meg a tervezhetőség, ami a játék egyik nagy élményét adja: kiszámolom, hogy ha elveszem ezt a lapkát, akkor vélhetően mikor jövök újra én és melyik lapkák közül választhatok. 3-4 fő esetén szimplább lesz a játék: az aktuális 3 kártyából próbálom kiválasztani a legjobbat, de tovább tervezni nincs sok értelme.

Quadropolis - egy nagyon jól kiegyensúlyozott, gondolkodós és mégis pörgős, könnyed játék. Egyaránt jól működik 2, 3 és 4 személlyel is.

Tesco: 50% kedvezmény egyes társasokra a készlet erejéig (eddig 30% volt a jellemző).

Pl. My City 5500, Quadropolis ~6000, My Town ~4500, Kokopelli ~5500.

Azt gondolom, hogy ez a játék annál "élesebb", minél többen játsszuk.

Velünk még 4 főnél is előfordult, hogy hárman ádáz küzdelmet folytattak egymással, mert a küldetéseik közeli területekre szóltak, a negyedik pedig egyedül építkezett a térkép másik részén és könnyedén megnyerte a játékot. Öt fő már jól megtölti a térképet, itt már mindenki küzd mindenkivel, nincs "surranópálya".

Több helyen olvastam, hogy az Azul kiegészítők nem adnak számottevő pluszt az alapjátékokhoz, ha valami miatt érdemes őket beszerezni, az a műanyag keret, ami megfogja a csempéket.

Egyáltalán nem értek egyet.

A Színpompás pavilon két játékmódja nagyot dob a Királyi pavilon alapjátékhoz képest: behozza a szökőkutat mint új tereptárgyat és az új bónuszelemet: 12 ill. 15 pont jár azért, ha minden tereptárgyat egyszer teljesítünk.

Ez utóbbi azért fontos, mert így még színesebb lett a játék, még többféle stratégia versenyezhet a győzelemért: az előbb említett megoldás mellett törekedhetünk arra, hogy lefedjük az összes 1,2,3,4 mezőt, vagy minél több teljes csillagot teljesíthetünk ill. ezeket kombinálhatjuk is, ha eléggé ügyesek vagyunk.

A kiegészítővel még gazdagabb lett az amúgy is szuper alapjáték. Mi nagyon szeretjük (akárcsak a Kristálymozaikot).

Egyedül az akril kereteket tartom feleslegesnek :)

Hasonló cipőben járunk, csak én előrébb ☺️. Ott tartunk, hogy mindhárom Azullal napi rendszerességgel játszanak a szüleim, sőt a kedvencük az első Azul kiegészítője, a Kristálymozaik.

Néha én is beszállok a játékba (nagy kedvencem a sorozat), és örömmel látom, hogy nagyon jó hatással van rájuk: hamar átlátják az egyes szituációkat, gyorsan hoznak jó döntéseket.

Úgyhogy: Azult minden háztartásba a mentális egészségért!

Karácsonyra megérkezett ez a kártyjáték, hamar megkedveltük.

Nagyon élvezetes, ahogy folyamatosan, minden lerakott kártyával szűkülnek a lehetőségeink. Eleinte könnyen választhatunk lapot, később egyre többet kell gondolkodni, melyik kártya lenne a jó megoldás. Ráadásul a lehetőségek szűkülése párhuzamos: egyrészt a kézben forgó, egyre kevesebb lap, másik az egyre több lerakott kártya miatt.

És mindemellett minden fordulóban más színű lap ér a legtöbbet, ami újabb szempontot jelent.

Konklúzió:

egy nagyon szórakoztató, könnyed családi játékot ismerhettünk meg, ami többször elő fog kerülni nálunk. Könnyű játszani, de nem könnyű igazán jól játszani, minden döntésnél több szempontot kell szem előtt tartani.

20 percnél nem tartott tovább egy parti, pörög a játék. 3 éa 4 fővel próbáltuk, mindkét létszámmal jól működik.

Leginkább a Qwixx-hez tudnám hasonlítani, ami nem véletlen, a szerző mindkét esetben Steffen Benndorf.

(Emellett még talán a Ganz schön clever ugrott be.)

Ja igen, és szépek, igényesek a kártyalapok.

A hétvégén 2 személyes ill. kettesben is jól működő játékok kerültek elő: Hanamikoji (talán a legokosabb játék, amit ismerek), Mandala és a Nova Luna. Utóbbi 2-4 személyes játék, de szerintem kettesben működik a legjobban, így nyújt leginkább lehetőséget a tervezésre, stratégia felépítésére. Számunkra egyszerűen megunhatatlan.

A hétvégén újra előkerült ez a játék, négyen ültük körül, nagyon jól szórakoztunk és a végén igencsak szoros eredmény született.

Ismét megállapíthattuk, hogy egy nagyon kellemes társasról van szó, amit időről - időre érdemes levenni a polcról.

Amúgy Ti a városfalakat mindhárom pontozásnál számolni szoktátok vagy csak a végén? A szabálykönyv ugyanis (nekem) nem egyértelmű ebben a kérdésben. Mi korábban minden pontozásnál fiegyelembe vettük, most viszont csak a végén és így reálisabbnak tűnt.

Mi pont ilyen "Ez már nem nekem való!" típusú nagyszülőket rántottunk bele az Azul világába.

Azt viszont már látjuk, hogy nem csak a mi kedünkért hajlandóak játszani.Mióta ráéreztek az ízére, napi szinten 1-2 órát játszanak kettesben (papa + mama).

A következő lépésben a Sintra üvegcsodáit próbálom megszerettetni velük, szerintem ez már nem lesz olyan nehéz. Ezután jöhet az én nagy kedvencem, a Királyi pavilon meghódítása :)

Nálunk első körben a Vigyázz(6) és a L.Á.M.A., tehát két kártyajáték tetszett meg a nagyszülőknek, ezek csábították el őket a mindennapi römipartiktól. Ezek után próbálkoztunk mindenféle társassal, de a 71 éves papánál mind merev elutasításra talált.

Aztán egyszercsak (sok türelemmel és taktikázással) sikerült elérnünk a papánál, hogy próbálja ki az AZUL-t. És megtörtént: a játék, amely meghódította a világot, ezúttal is győzött! Egy csapásra papa kedvence lett, elmondása szerint ilyen jó játékkal még nem találkozott...

Mindez újra megerősített abban, amit eddig is tudtam: az AZUL varázslatos játék...

A kifejezetten 2 játékos társasok közül a Mandala és a Hanamikoji az aktuális kedvencünk.

Szintén nagyon szeretünk kettesben Nova Lunázni. Ebben a játékban az az érdekes, hogy - legalábbis nekem - teljesen más a játékélmény 2 fővel, mint 3-4 játékossal. Mindegyik esetben szuper a játék, de egy-egy ellen tervezhetőbbek a lépések.

2-3 éve vettem meg karácsonyi ajándéknak a társasjátékot. Előtte nem hallottam róla, a Spiel des Jahres embléma miatt döntöttem mellette. Sokáig eszünkbe sem jutott kipróbálni.

Idén nyáron akadt meg a polcunkon fekvő Kuruzslókon a szemem és elkezdtem nyúzni a családot, hogy próbáljuk már ki. Hetekig szinte szitokszó volt a társas neve, mindenki ellenkezett (főleg a sok kis alkatrész és a viszonylag hosszú játékleírás miatt). Én időközben már megnéztem a netes ismertető videókat és láttam benne a potenciális favoritot.

Végül úgy vettem rá a családot, hogy "Csak egyszer próbáljuk ki, ha nem tetszik, többet nem forszírozom".

A történet vége hepiend: a kipróbálás meghozta a család kedvét, a játék az egyik kedvencünkké vált, heti rendszerességgel elő is vesszük.

Szerintem a játék titka, hogy nem szabad az első 1-2 parti után abbahagyni, mert ennyi mindenképpen kell, hogy egymásra hangolódjanak a játékosok és összhangba kerüljön a belső időérzékelésük.

A játék legfőbb élménye ez: megtapasztalni ezt az összehangolódást.

Mi legutóbb négyen játszottunk. Szerencsére túllendültünk az első néhány parti kudarcán, majd egyre jobban éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Végül eljutottunk a 11. szintig, olykor szinte megoldhatatlannak tűnő szituációkat is teljesítve.

Persze ehhez mindenkinek le kell győznie az ellenérzéseit a játékkal szemben.

Mi a Splendorban újítottunk:

- 30 pont a cél a 15 helyett (ezt már írták valahol előttem). A 15 pont túl hamar megvan, 30 pontnál sokkal jobb az íve a játéknak, ki tudnak teljeseni a stratégiák.

- soronként 6 lapot teszünk le a 4 helyett és csak akkor töltjük fel új lapokkal az adott sort, ha csak 3 lap maradt. Így egyrészt csökken a szerencsefaktor (egyszerre 3 új lap jelenik meg az asztalon), másrészt újabb taktikai elemmel gazdagodtunk: megfontolandó, hogy felvegyem-e a kiszemelt lapot, ha ezzel esetleg a soron következőnek kedvezek (ti. 3 új lapból is választhat).

Ezek a módosítások nagyon bejöttek a családban, még élvezetesebb lett ez az amúgy is remek játék.