Sajnálom, hogy belefutottál egy ilyen játékosba. BGA-n még nem találkoztam ennyire agresszív megnyilvánulással. Olyan már volt, hogy a szerencsémre fogta vagy duzzogott, hogy mellé klikkelt, nem vette észre, satöbbi. Én ilyenekre annyit szoktam írni, hogy "Sajnálom, majd legközelebb!" Ha nagyon nekem esne szerintem akkor is ennyit írnék.

Az Erdőt konkrétan azért nem játszom, mert pár játék után én is megtaláltam a szarvas-farkas-fa kombinációt, és onnantól kezdve nem izgalmas, pláne, ha senki nem akar benne akadályozni.

Társasjátékos klubban, élőben volt olyan élményem, hogy az Azul: A királyné kertjével játszottunk hárman. Mindannyian először. Eléggé az elején ráéreztem, lubickoltam a lehetőségekben, nagyon jól elkaptam a flowját. 2x annyi pontom volt, mint a másodiknak. Közte és a harmadik között nem volt nagy különbség. Aki utolsó lett az kezdett el duzzogni, hogy szerencsém volt, minden összejött, bezzeg neki tuti stratégiája volt, de csak nem jött az a csempe és ezért nem nyert. Az érvelését nem tartottam matematikailag megalapozottnak, viszont azt elérte, hogy a végén már szégyelltem magam amiért nyerni merészeltem, de csak annyit válaszoltam, hogy "Lehet, hogy szerencsém is volt."

Nem lépem át egyből, de 1, maximum 2 napnál tovább nem várok rá. Ha nem egyszer fordul elő, akkor rákérdezek, hogy gond van-e, megszakítsuk a játékot bünti nélkül? Erre ha nem kapok választ a következő lépéséig és utána megint eltűnik, akkor megszakítom.

Nagyjából teljesen egyetértek azzal, amit leírtál kvarclovag. Egyetlen téma van, amit kicsit másként látok, az a játékélmény, hangulat. Az én megélésem az, hogy maguknak a játékoknak is van egy hangulatuk, egy kémiájuk függetlenül attól, hogy kivel játszom őket. Emellett ott van a társaság élménye is, ami jelen van BGA-n is még ha nem is olyan erősen, mint asztal mellett.

Van a játékoknak egy flowja, hangulata. A Nova Luna, 7 csoda Párbaj, a Splendor, Century: Fűszerút, az Egy szép új világ, a Patchwork olyan játékok, amiket bármikor szívesen játszok, mert maga az élmény, amit kapok, az sodró, gondolkodtató, de nem ad annyi döntési lehetőséget, hogy túltekerje az analízis-paralízisre hajlamos agyam. XD

Vannak olyan játékok, amiknél az élményem nagyban függ attól, hogy kivel játszom. Számomra ilyen az Azul például. Többször belefutottam BGA-n olyanba, aki csak azt nézte, hogy velem kiszúrjon, nekem ne sikerüljön, amit akarok. Nem mérlegelt, hogy megéri-e neki, arra ment, hogy nekem ne sikerüljön. Volt aki annyira erre koncentrált, hogy az utolsó két fordulóban mindkétszer úgy alakítottam (és ő nem vette észre időben), hogy a padlósora megtelt csempékkel és nagyon sok pontot veszített. Egy ilyen játéknál azt érzem, hogy "Minek?" Nekem nem élmény az egymással kiszúrásra játszós stílus, de ha az ellenfelem ész nélkül csőlátással próbál gáncsolni, akkor válaszolok rá. Hiába nyertem, nem élveztem. Emiatt többször is hetekre, hónapokra elment a kedvem az Azultól, amit alapból egy nagyon jó játéknak tartok, azonos szinten lévő ellenféllel, ketten, párbaj jelleggel.

Aztán van olyan játék is, aminek annyira nem jön be az élmény, amit ad, hogy teljesen mindegy kivel játszom, mert nem tudom szeretni és csak azért játszom a társaságban, mert vannak olyanok, akik szeretik és én meg őket szeretem. :) Ilyen például az Uno.

A Temuval kapcsolatban nincs tapasztalatom, Aliexpresszel sajnos van. Kártyákat rendeletem. Volt, amelyiknek a színei, kártya vastagsága rendben volt, de a képek meg voltak vágva és volt, amelyiknek a színei tompák voltak, kicsit homályosak és a kártyák hátlapjai sem voltak teljesen ugyanolyan árnyalatúak, pedig egy eladótól jöttek, akinek sok és jó értékelése volt.

Nemcsak a minőség miatt bánom, hogy onnan vásároltam, hanem mert sajnos nem gondoltam bele előre, hogy miért olyan olcsó és amióta szembesültem azzal, hogy iparággá nőtte ki magát mások művészeti alkotásainak és szellemi termékeinek ellopása és értékesítése azóta nagyon tudatosan nem veszek ilyeneket, mert ahogy te is írtad, ezzel a művészt, alkotót károsítom meg, hiszen abból a pénzből, amit a hamisítványért fizetek egy fillért sem kap a szerző. Emellett számomra nagyon fontos a komponensminőség is. Inkább legyen kevesebb, de szép és minőségi játékom, minthogy mindent is megszerezzek és ha nincs pénzem az eredetire, hát jó a másolat is, csak meglegyen.

Amit még szomorúbbnak tartok, hogy vannak olyan termékcsoportok (egyszerű játékkártyák pl, de tarot paklival is találkoztam már), ahol magyar boltban vagy börzéken is árulnak úgy ilyeneket az eredeti ára alatt valamivel, hogy semmilyen módon nem jelzik, hogy ez nem eredeti. (Konkrétan tarot paklit vettem így webshopból, amit mikor megérkezett furcsán igénytelennek tűnt a képhez képest, de nem is gyanítottam, hogy hamis, csak hónapokkal később derült ki, hogy az.) Kínai boltokban látni olyan licencelt designú kártyajátékokat (Marveles, Disney-s, Mancs őrjáratos, stb. francia kártya, uno, fekete péter, memóriakártya, stb.), ahol pl. nincs a csomagoláson vonalkód és nincs feltüntetve a kiadó sem. Ezek gyanúsak.

A 7 Csoda Párbajban a költségek számolása szerintem nem bonyolult. Kényelmes, hogy a BGA kiírja, de kiszámolni sem tart sokáig. Mondom úgy, hogy a 7WD-al először BGA-n játszottam emlékeim szerint pont a te ajánlásod alapján. Kb. 25 játék után lett meg fizikailag is. Az első két játéknál nézegettük, számolgattuk, hogy akkor ez a lap mennyibe kerül nekem és mennyibe az ellendelemnek. Meg ugye ketten játszunk és ketten számolunk, ha nem ugyanaz a költség jön ki, akkor együtt újraszámoljuk, amit tovább tart itt leírni, mint ténylegesen kiszámolni. A 7WD-ban is nagyon szeretem, hogy egyszerű a mechanikája, nagyon tematikusak a különböző laptípusok és nagyon szépen összeáll egy kellemesen gondolkodós, taktikus, latolgatós, egymásra felelgetős játék. Önmagában is imádom, de próbáltam a két kiegészítőjével is. A Pantheon tetszik, de kb. 50 játék után nem érzem azt, hogy kijátszottam volna az alapot, az Agora viszont nem tetszett a hátbaszúrós, összeesküvős hangulat miatt.
Fú, este elővesszük szerintem. :)

Az Azullal a kezdetek óta vannak hullámvölgyeim. Alapból szeretem, de nagyon nem mindegy, hogy kivel játszom. Számomra ez nem meditatív csempe pakolgatás, hanem párbaj. (Az első arcra esésem az volt, hogy megettem a békés építkezős marketing szöveget és hát nem... ketten semmiféleképpen sem. Hárman-négyen talán.) Én rászámolok és előre tervezek. Ha ketten játszunk és az ellenfelem csak pakolászni akar, akkor egyikünk sem élvezi a végére. Ő nagyon kikap, én meg nagyon nem vagyok boldog egy könnyű győzelemmel. Ha mindketten úgy ülünk le, hogy akkor ez párbaj, akkor viszont nagyon izgalmas tud lenni. Ugyanez áll a Nova Lunára, annyi plusszal, hogy az szintezhető. Ha a 7 éves lányommal játszom, akkor inkább a Nova Luna, mert ott tudok úgy előnyt adni neki, hogy legyen esélye és nekem is élvezetes legyen a játék (pl. neki 15 korongot kell leraknia a győzelemhez, nekem 20-at.)

Kedves Tozsi!
Köszönöm az ajánlásokat! A Three Sisters-szel szemezek egy ideje, a tesóméknak meg is van, így idő kérdése és kipróbálhatom. :) A Ganz Schön Clevert is szeretem (egyedül is), így a Three Sisters is jó eséllyel tetszeni fog.

A Lombkoronáról valahogy az volt a fejemben, hogy az kétfős játék, pedig most megnéztem és hivatalosan is játszható egyedül. Sőt, ahogy látom az automa is pontokat gyűjt, így nem saját magammal versenyzek, ami hoz taktikai döntési helyzeteket. Elsőre tetszik, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet! :) Megnézek még pár reviewt, de szerintem menni fog a kívánságlistámra. :)

Amennyiben játszod szólóban mi a véleményed az újrajátszhatóságáról? Mennyire jönnek változatos döntési helyzetek? Azaz kiismerhető-e az automa vagy a választható paklik változatos tartalma miatt nincs egy nyerő stratégia vele szemben, amit ha megtalálok, akkor megoldottam a játékot és elveszíti az érdekességét?

Más és más a kedvenc játékom egyedül, kettesben és többen, de azért vannak olyan szempontok, ami mindenhol fontos. Minden játékomnál fontos, hogy tetszen a látványvilága, a szabályrendszere egyszerű, letisztult legyen, viszonylag kevés komponenssel dolgozzon, ugyanakkor legyen mélysége, legyen benne felfedezni való, meg lehessen tanulni jól játszani.

A kedvenc szóló játékaim szépek, a természet témájúak, meditatívak és mérsékelten gondolkodósak. Gyönyörködöm az alkatrészekben, taktikázom, számolgatok és teljesen elmerülök a játék flowjában. Számomra ilyen a Fűszerkert, a Virágvarázs, a Liget és a Kartográfusok is, illetve azt hiszem a Sunset over Water is ilyen lesz, bár még csak 5-6 játékom van benne.

Kettesben nagyon szeretem az egymásra felelgetős játékokat, amikor tényleg a másikkal játszom és nem mellette, vagy vele párhuzamosan. Ilyen a 7 Csoda Párbaj (szintén gyönyörő játék), a Partchwork, az Azul és a Nova Luna is. Itt is szempont, hogy szép legyen, de a jó mechanika fontosabb, mint a szépség.

Több fővel szeretem a mechanizmus építős, szettgyűjtögetős játékokat. A szépség itt számít a legkevésbé. Szeretem a kooperatív játékokat (Tiltott sivatag, Zombie Kidz), az együtt levés élményét (The Mind, Hanabi), illetve a barátságos versengést (Century, Splendor, Kockanári, Kingdomino).

Nekem is működik a BGA, egyéni regiszrációval és sima fiókkal. Próbálj meg másik platformon belépni. Ha appot használtál böngészővel, ha böngészőt, akkor az appal. Hátha. Kitartást, meg fog oldódni! :)

Pont ezek miatt a hektikus megjelenések miatt drukkolok nagyon, hogy ez a játék elérhető legyen itthon. :) Az angollal nincs bajom, a Sunset over Water sem jelent meg magyarul, ami abszolút nem zavar. A Fűszerkertből is az engol kiadás van meg, mert azt tudtam beszerezni.

Sosem Kickstartereztem, külföldről sem szeretek rendelni, de nézegetem a kampányt és megnéztem a kiadó webshopját is és mind a játékok, mind a szállítás olcsóbb lenne KS-en. Bár a szállítási költség majdnem annyi még így is, mint a járék és erre még rájön az ÁFA és a vámkezelés díja. Tehát ha csak egy doboz játékot szeretnék az 25$+20$ szállítás + 27% áfa + vámkezelési díj (1.100 Ft) az mostani árfolyamon számolva 21.700 Ft egy kisdobozos játékért és várhatok jövő tavaszig, hogy megkapjam. Egyedül nagyon nem éri meg, szóval marad a reménykedés, hogy elérhető lesz itthon is akár angolul, akár magyarul. :)

A Sunrise at the Studionak nem jelenik meg borítóképe az oldalon (a BGG-n van.) https://tarsasjatekok.com/forum/jatekok/tarsasjatekok/velemenyek-sunrise-at-the-studio

Szeretem a Pencil First Games játékait (kedvenc szóló játékaim között dobogós a Virágvarázs :) ), így nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy érkezik egy újabb gyönyörűség. Jelenleg fut a kampánya a Kickstarteren és nagyon remélem, hogy valamelyik hazai kiadó lát majd benne fantáziát és magyarul is érkezni fog vagy legalább angolul elérhető lesz itthon is.

kvarclovag ajánlásai mellett ajánlom a következőket:

• Nova Luna
• Patchwork
• Codex Naturalis (erre elég lassú ellenfelet találni)
• Jaipur
• CuBirds (Kockanári) - cuki, elég random, de azért lehet benne valamennyire taktikázni, ezzel és a következővel akkor játszom, ha gyors, könnyed, nem számolós játékot keresek épp.
• Abandon All Artichokes (Elvetemült veteményes) - cuki, gyors, random.

A Kingdominora és kvarclovag ajánlása után a 7 Csoda Párbajra is eléggé ráfüggtem. :) Fú, a kingdominot nem tudom abbahagyni, pedig nem vagyok benne túl jó.

Ohh, igen, a levelező opció csábító szirén éneke a munkahelyen is utolér. XD Ismerem az érzést. Nehéz ellenállni... bár, ha éppen van szabad 10 percem, akkor miért is ne lépném le a levelezős játékaimban a következő lépéseimet? (Mondjuk mert nem tudok rendesen odafigyelni és elszúrom? :/ )

BGA-n a levelező játék azért is jó, mert van időm végiggondolni a dolgokat, senki sem sürget. Élőben már maga az, hogy ott az óra és visszaszámol stresszel. Elviszi a koncentrációmat a játékról. Tény, hogy levelezőnél is az a legjobb, ha egyszerre vagyunk fent és jópár kört le tudunk játszani, mert akkor nem ki-beugrálok a játékba, hanem bekerülök a flow-ba, ami már az asztali játék halvány emlékképét is hordozza így. Halványan, mert a közös térben, közös élményt, a beszélgetést, az összenézéseket és nevetéseket nem tudja, de hát valamit valamiért.

Egyetértek azzal a mit mondasz, ugyanakkor ez emberfüggő. Hozzáállás függű. Úgy értem, hogy nyilvánvalóan az újrajátszhatóság egyrészt függ a játéktól. Elég okos-e? Ad-e teret a taktikázáshoz, tervezéshez? Másrészt függ a játékostól, amire te is utaltál. Mennyire akarom megismerni a játékot? Mennyire akarok elmerülni benne és megérteni az összfeüggéseket? Az Azulban is csinálhatod újra és újra ugyanazt újra és újra hasonló eredménnyel, ha nem lépsz egyet hátra és nem teszed fel a kérdést, hogy oké, mit nem vettem észre? Milyen lehetőségeim vannak még?

A legtöbbet olyanoktól tanultam, akik belekalapáltak a földbe. Elkezdtünk játszani. Csináltam, ahogy gondoltam. Az ellenfél meg csinált valami nagyon furcsát. (Pl. ha az Azulnál maradunk, akkor a padlóra dobta azt a két csempét, ami neki nem is kellett, de nekem nagyon.) Na erre felszalad a szemöldököm és átmegyek analizáló üzemmódba. Elsőre fogalmam sincs, hogy mit miért csinál, kb. oda rángat, ahova akar. 2-3 ilyen váratlan és fájdalmas húzás után nyilvánvaló, hogy felmossa velem a padlót. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hagyom magam, ugyanakkor tudok azzal élni, hogy valaki nálam jobb. És élek a lehetőséggel, hogy tanuljak tőle. Hogy megfigyeljem, hogy mit is csinál. Hogy elemezzem. Hogy a játékával más megvilágításba helyezze a játékot és új lehetőségeket nyisson ki számomra. Tanulok. :) És legközelebb jobb leszek. :) Ha érzem a kihívást - ahogy utaltál rá - akkor újra és újra szeretnék megmérettetni. Igen, szeretem, ha van kihívás. Abszolút motivál. Nova Lunában pl. a 14. helyről repültem vissza 100 fölé. Most 100-on belül vagyok megint valahol és kapaszkodom. :) És nem tudom megunni.

Abszolút egyetértek azokkal, amiket írtál Dzsuzsi, én is így látom. A Mit játszunk vlog volt az első, amibe belefutottam, amikor a gyerekeknek akartam társast venni és ötleteket kerestem. A "7 remek gyerekjáték nemcsak gyerekeknek" videó egy olyan kiindulópont volt, amiért még most is hálás vagyok. Utána megnéztem egy rakás videót, ajánlót, olvastam ismertetőket, fórumokat, megismertem a BGG oldalást és még rengeteg mást is. Egy világ nyílt ki előttem. Viszont ha a szabályokra vagyok kíváncsi, akkor d3meeples vagy Draft. Illetve mivel sokat játszom szólóban, ezért Robert SoloPlay videóit is szeretem. Külföldiek közül a Dice Tower nálam is alap, illetve a Before you play és Boardgame Dave videói is jók. Boradgame Dave-nek is vannak szóló bemutatói például.

Minél nagyobb befektetést kér egy játék annál inkább utánanézek és ha tehetem, akkor természetesen ki is próbálom. Ha élőben nem sikerül, akkor BoardGame Arenán. Volt már olyan játék, ami videó alapján nagyon bejött, BGA-n próbáltam és azt mondtam, hogy na ez mégse az én világom, hiába tetszik a téma, a grafika és gondoltam úgy, hogy a mechanika is feküdni fog, nem jött be. Aztán olyan is volt, amit elkezdtem BGA-n játszani és annyira imádom, hogy meg is vettem agy legalább felkerült a kívánságlistámra. Ilyen pl. a Kingdomino. Nem tetszik a grafikája, videók alapján kis bugyutának, szerencsejátéknak gondoltam, aztán elkezdtem játszani BGA-n és annak ellenére, hogy nem vagyok benne jó, imádom.

Összefoglalva jó, hogy vannak vlogok, blogok, ahonnan lehet tájékozódni, értesülni az ötletekről vagy olyan játékokról, amik eseleg simán elmennének a radar alatt, mert a címe, grafikája nem fog meg. Jó több forrásból tájékozódni, szabályértelmezésben nagyon sokat segítenek a videók, de a személyes tapasztalat az, ami alapján végső soron el tudom dönteni, hogy szeretem vagy nem az adott játékot.

Hétvégén végre sikerült egy jót játszani. Terítékre került a Karak, Az elveszett kincsek tengere és a Kartográfusok.

A Karakot igazság szerint a gyerekek kapták, akik ugyan most nem voltak otthon, de felnőtt társasággal is remek szórakozást nyújtott Felnőttekkel játszva egyrészt pörgősebb, másrészt egyszerre konfrontatívabb és békésebb is. A gyerekekekkel azért nagyon vigyázunk, hogy ne törjünk direkt borsot az orruk alá. Ott az is elég rosszul érinti őket, ha egy jó fegyvert sikerül összeszedni vagy ha szerencsésen húzogatom a kulcsokat és ládákat. Sőt, gyerekekkel még a kooperatív verzió is tud kínlódós lenni emiatt.

Node most, ketten, felnőttek nem fogtuk vissza magunkat. A tolvajjal rendre otthagytam a nem túl értékes jutalmakat adó szörnyeket akadálynak a boszorkánymesternek, ő meg a lehető legrosszabb pillanatban döntött úgy, hogy akkor most cseréljünk helyet. Hatalmasakat nevettünk! Nem volt feszülés, sértődés, csak játék, móka és kacagás. Muhahaaa! Könnyed, csipkelődős, élvezetes játék nem csak gyerekeknek. :) Már ha nem probléma, hogy itt azért nem ég ki az agyad a gondolkodástól.

Az elveszett kincsek tengerében tovább folytattuk a csipkelődést. Izgalmas, változatos, gyakorlatilag a pontszámolásig nem lehet tudni, hogy ki fog nyerni annyira gyorsan változik a helyzet. A jellemkártyákkal fűszerezve, a variánsokkal csavarva pedig igencsak taktikázóssá tud válni. Persze hiába a taktika, ha nem úgy jönnek a lapok. A karakterek és a képességek zseniálisak, nekem nagyon tetszik a grafika is, illik a hangulathoz. 🙂

Azért, hogy ne kenhessünk mindent a szerencsére játszottunk egy Kartográfusokat is. Nekem nagy kedvencem ez a játék, itt azért bőven lehet taktikázni, mérlegelni, esetenként kockáztatni. És igen, itt is van csipkelődés. :) Kellemes, okos játék. Társasággal is és egyedül is szeretem és ajánlom.

Szívesen veszek ajánlásokat is erre a témára. Jöhetnek komolyabb, gondolkozósabb, de egy óránál azért nem hosszabb játékok. :)

Kedves kvarclovag! Az ajánlásodra kipróbáltam a 7 csoda párbajt online és fúúú, meg tyű, meg aztaaa! :) Korábban néztem szabálymagyarázó videókat, ajánlásokat, meg a tesómék is imádják, ezért van rajta a kívánságlistámon.

Mégis maga a játék az elején kusza volt. Fogalmam nem volt, hogy mégis mi alapján kéne csodákat választanom, meg mit is kéne csináljak. Az első játéknál az első kor végére kezdtem el kapisgálni, hogy ahaaa, akkor ha én ezt veszem el, akkor ő ezt tudja, akkor nekem mégis ezt érdemes elvenni vagy eldobni, ez a kártya nem kell, de pont jó lesz csodát építeni, stb. Tök jó, hogy kiírja a kártyák költségeit. Igazad van, ez asztalon masszívan számolgatós lehet. :) A végére nagyon élveztem már az első játékot is. Főleg, amikor a második kor végén a stratégia fejlődéskorong mellett döntöttem és a harmadik kor elején a leosztásnál már láttam, hogy meglesz a katonai győzelmem. 😁
Tetszik a játék mélysége, kifejezetten jólesik, hogy bizsereg közben az agyam. Szemmel is kell tartanom az ellendelem, mert ha nem nézem, hogy mit csinál, akkor könnyen hozhat olyan helyzetbe, amiből jól már nem tudok kijönni, maximum mentem, ami menthető.

Köszönöm még egyszer az ajánlást! Már csak egy játszótárs kell hozzá, hogy beszerezzem otthonra is. (Vagy egy jó akció, amit egyszerűen nem lehet kihagyni. 😅)

Ez a második kiegészítő térképcsomag amit a Kartográfusok alapjátékhoz kipróbáltam a Nebblis után. A jelzőfények meggyújtásának időzítése kellően csavar az alapjátékon, tervezősebb és taktikusabb is, mint a Nebblis. (Nekem a Nebblis könnyebb még az alapjátéknál is, a láva az esetek 90%-ban segítség és nem akadály.)

A Kethra sztyeppéjében az első néhány szóló játékom negatív pontszámmal zárult úgy, hogy hozzá voltam szokva a 30+ pontos eredményekhez az alapjátékban is. Nem hagytam annyiban a dolgot, újra és újra elővettem a kihívás miatt. Jelenleg ez a kedvenc térképem, pedig a 30 pontot még nem értem el benne. :)

Ha van valakinek tapasztalata a többi térképcsomaggal, szívesen fogadok ajánlásokat a taktikus, agyalós, nehezebb térképekre. :) Vagy akár hasonló rajzolós, gondolkodós játékokra is.

Köszönöm a játékra invitálást! Érdekes volt így, mindig kettőből választva rangsorolni. Pláne úgy, hogy jópár játékunk van, amit azért imádok annyira, mert az egyik vagy mindkét gyerekem oda van érte és ez teszi nagy élménnyé a vele való játékot. Az első 3 helyezettem és a Century a legkedvesebb kétfős játékaim felnőtt társasággal. A Kartográfusok és a Virágbarázs értékét a kiváló szóló módja adja. A 7-11. helyezettem mind a gyerekek miatt kedvesek a szívemnek, bár a Kockanárira most én is rácuppantam, mert amilyen cuki olyan kis taktikus is a játék.

A Ticket to ride azt hittem előrébb lesz, de a rövid, pörgős játékok beelőzik jelenleg. A Karak és a Carcassonne is a hossza miatt sorolódott hátra. Az Azulon meg meglepődtem, hogy egyáltalán felkerült az első húszba. Amikor megvettük imádtam, jópár kört lejátszottunk, aztán Board Gema Arenán is játszottam vele és szembesültem a ténnyel, hogy nagyon durván konfrontatívan is lehet játszani. Akkor már inkább a Kingdomino, ami viszont fizikailag nincs meg, ezért nem is rangsoroltattam.

Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni jövőre ez a lista. :)

Íme az én listám:

1. Nova Luna

2. Patchwork

3. Splendor

4. Kartográfusok

5. Virágvarázs

6. Century: Golem edition

7. Kariba

8. Elvetemült veteményes

9. Kockanári

10. Sushi go!

11. Bandida

12. Ticket to ride: Europe

13. Trails

14. Karak

15. Carcassonne: Vadászok és gyűjtögetők

16. Cat lady

17. Azul

18. Rókanyomon

19. A herceg nyer

20. Elvarázsolt labirintus

Alapvetően elégedett vagyok a magyar megjelenésekkel, bőven van választék. Illetve nekem semmi gondom nincs a nyelvfüggetlen vagy az alkatrészeken minimális szöveget tartalmazó, de magyarul nem megjelent társasokkal, mint például a Leo fodrászhoz megy vagy a Trails. Ha az angolul még nem tudó gyerkőceim, illetve anyukám meg tudja jegyezni, hogy melyik kártya mit csinál, akkor az angol nem akadály. Persze a gyerek is örül, ha ő olvashatja el a kártya hatását (elsősöknek az azért élmény, hogy ő egyedül képes dekódolni az információt).

Vannak olyan játékok, amiknek nincs magyar megjelenése, ami a nyelvfüggetlenség miatt nem baj, viszont itthon nem beszerezhető, amit sajnálok. Ilyen a Karak: Regent kiegészítője. Bízom benne, hogy valamelyik magyar webshop majd hozza vagy sikerül becsatlakoznom egy közös rendelésbe külföldi webshopból hozzá.
Úgy gondolom, hogy a magyar megjelenések esetében a kiegészítő kmegjelentetésének kérdése külön üzleti megfontolás. Ha jól megy az alapjáték, akkor megérheti a kieget hozni, viszont abból biztosan kevesebb fog fogyni. Ezért lehet érdemesebbnek gondolja a kiadó, hogy inkább egy új játékot hoz. Mivel mindenki véges erőforrásokkal dolgozik, ezért minden megjelenés - és vásárlói oldalról a vásárlás - is megfontolás kérdése.