A hétvégén ez a játék volt terítéken, kipróbáltuk 2-3-4 fővel.

Az alkatrészek minősége jó, a grafika szép, és szeretjük a "tetriszes" játékokat, szóval jól indult a dolog. Nem is csalódtunk benne.

A legjobban 4 fővel működött nekünk, a 2-3 fős játékban olyan érzésem volt, hogy nem pörögtek ki a macska lapkák, és a kártyák, volt olyan leosztás, ahol egyetlen macskamentő lap sem jutott...

Nekem mániám Japán, gyűjtöm a japán témájú, vagy készítésű társasjátékokat. Az Isaribire véletlenül akadtam rá. A játék kb 300 évvel ezelőtti Edo-ban (mai Tokyo) játszódik. Az itt élő halászok bőrébe bújunk.

Az Isaribi szó, ( japánul: 漁り火 ) az asaru- halászni és a hi (bi) tűz kanjikból áll össze, és lámpást értjük rajta, amivel éjjel a halászhajóhoz csalogatták a halakat. Ha jól megnézitek, a játék dobozán a hal ezekből az írásjelekből áll össze.

Ezzel máris a játék erősségeinél tartunk. Gyönyörű, igényes a kidolgozása. A játéktáblák, a doboz, a kártyák: mintha régi japán festmények elevenednének meg.

A segédek, ügyfelek, fejlesztések jó 3 mm vastag, erős karton lapkák. A kártyák is igen strapabíróak.

A különböző jelölők (halak, hajók, kezdőjátékos, akció) mind fából készültek, szépen festettek. Apró negatívum, hogy a lila és a barna hajó a fekete festés miatt (ami a többi hajón nagyon jól mutat) nehezen különböztethető meg egymástól, illetve az akciójelölők fehér kockák, ami egy kicsit alulmúlja a többi alkatrész kidolgozottságát.

Az insert praktikus, minden alkatrész kényelmesen elfér benne.

Számomra nagy plusz, de könnyen lehet negatívum: nincs magyar kiadás, a játékszabály és a feliratok mindenhol két nyelven, angolul és japánul vannak. Mivel én angolul és japánul is tanultam/lok, nekem ez hatalmas plusz. Egyébként vannak ikonok is, egy idő után már nincs szükség a szövegre. Addig viszont azért nincs egyszerű dolgunk.

Nem túl bonyolult a játék, de azért némi befektetés kellett, hogy megértsem, és volt olyan dolog is, amit csak szabálymagyarázó videóból tudtam összerakni (az akciópontokat, hogy konkrét legyek...). Ez lehet az elégtelen nyelvtudás miatt is, vagy a szabálykönyv nem annyira egyértelmű, nem tudtam eldönteni.

Végértékelésként azt tudom elmondani a játékról: nagyon szép, ha Japán rajongója vagy, az nagyon sokat ad az élményhez, mert egyébként egy meglehetősen száraz eruo játék. Aki viszont ezt a játéktípust kedveli (mint például én), annak érdekes lehet.

Ez egy régről megmaradt társasjáték. Annó az a koncepció tetszett meg, hogy itt nem az nyer, akinek a legtöbb pénze marad. mondhatni, amolyan anti-Monopoly: az nyer akinek sikerül elveszíteni a vagyonát.

Dobok-lépek-végrehajtom, ami a táblán van, ebből a szempontból nem különlegesség, de az akkor 10 év körüli unokaöcséimmel vicces volt.

Azzal kezdeném, hogy Japán-mániás vagyok, így természetesen ez a játék nálam eleve plusz 10 pontról indul... 😃

A játékot nyelvfüggetlennek nevezhetjük, magyar szabálykönyve nincs, de szinte készen vagyok a fordítással. A szabályok egyébként nem túl bonyolultak.

Az alkatrészek nagyon jó minőségűek, szépek. A játékmenet ötletes. Elsőre nem lett túl sok pontom, de szinte egyetlen karatker segítségét sem vettem igénybe. Aztán elkezdtem használni ezeket a segítségeket, és máris több lett a pont.

Egyetlen negatívumként azt tudom felhozni, hogy a szóló játékot elég nehéznek találom. Jelenleg úgy látom, hogy Onatsu-t (az "automa"-t) szinte lehetetlen megverni. De nyilván ha több játékalkalmat "beleteszek" ebbe a játékba, ez változni fog.

Ez a második kedvenc kiegészítőm a 7 csodához (Az első az Armada). Jó, hogy több városból lehet választani, és nagyon jópofa a hitel/adósság rendszere. Az ember könnyen abba a hibába esik, hogy mindent megvesz hitelből, aztán a végén sziszeg, hogy mennyi mínusz pontja lett... 😀

Nekem az Armada a kedvenc kiegészítőm a 7 csodához, igazából enélkül már kicsit uncsi is az alapjáték. Persze, jócskán megnehezíti a dolgot a nyersanyagigényével, de ugyanakkor a szigetkártyák annyira jók tudnak lenni. Nálam 5 csillagos.

A Játszóház projekt jóvoltából tudtam kipróbálni ezt a játékot.

Nekem teljesen új volt az egész, hogy mindent a kockák döntenek el, hogy nincs igazán játéktábla, hanem egy lapra firkáljuk a dolgokat. Először nem is értettem pontosan, mit is kellene csinálni, de aztán játék közben kikristályosodott a dolog.

Vegyesek az érzéseim: nem volt tulajdonképpen rossz, egy kis laza kikapcsolódásnak jó volt, de azért nem nyűgözött le. Azt hiszem az is negatívum a számomra, hogy nem nagyon vonzódom az olyan játékokhoz, amik ennyire a kockadobásra hegyeződnek ki.

Azonban semmiféleképpen nem beszélek róla le senkit, csak engem nem igazán tudott megfogni.

A Játszóház jóvoltából ki tudtam próbálni ezt a játékot, szóló módban is, és társakkal is.

Ami szerintem pozitív, a tartozékok tekintetében:

- a grafika

-a legtöbb alkatrész, pl a tojások, a kártyatartó, a kockák, a játékostábla

Ami negatív:

- néhány alkatrész, mint pl a madáretető. Bár nagyon szép, de pl mire hozzám jutott a játék a sok összeszerelés-szétszedés már erősen nyomot hagyott rajta. Vagy az eleségek, és pl az akciójelző kockák. Úgy láttam, hogy nem túl olcsó játék, lehetett volna pl kis madarakkal jelezni az akciót.

A játék összességében tetszett, jobban, mint hallomás alapján vártam. Nem játszottam még ilyen engine-building játékkal, érdekes és élvezetes volt. Kicsit csalódás volt, hogy a madarak magyar neveit megváltoztatták, annak érdekében, hogy egyes bónuszkártyákhoz passzoljanak (pl a szín, testrész, vagy név gyűjtéshez) Ami még egy kicsit negatív volt, hogy még 4 fős játéknál is alig a kártyák fele került elő a pakliból. Ha jól rémlik 170 kártya van benne és van olyan bónuszkártya, aminek csak a lapok 8-10 %-a felel meg. Ha eleve a lapok 50 %-a játékba sem kerül, akkor egy-egy ilyen bónusznak mi az értelme? Talán, ha nem csak egy bónuszkártyát választhatnál az elején, az jobb lenne, és esetleg nem 5 hanem pl 10 kártyából válaszhóthatnál az elején.... Bár én inkább azt mondanám, hogy nem lene baj, ha fele ennyi kártya lenne csak.

A szóló játéka is tetszett, bár amikor megláttam az automaton kártyákat, kicsit inamba szállt a bátorságom, de aztán játék közben kitisztult, hogy hogyan is megy a dolog. Örülök, hogy egy jól kitalált szóló játéka is van.

Mindent összevetve, azért tetszett a játék, bár nem hiszem, hogy meg fogom venni. Legalábbis nem a közeljövőben.

Egyik kedvenc játékom lett, nagyon gyorsan. A társaság, akikkel játszani szoktam szintén szereti. Igényes, szép a kivitelezése, a szabályok egyértelműek, gyorsan tanulhatóak.

A pontjelző kicsit csúszkál, de nem tragikus. Ha ez valakit nagyon zavar, akkor a Kristálymozaik kiegészítővel ez orvosolható, ami ad egy műanyag fedlapot a táblához, amin már nem csúszkál az eredményjelző. Én személy szerint nem használom, mert a csempék sem csúsznak rajta, és ez engem jobban zavar, mint az eredményjelző. 😀

A Kristálymozaik kieget egyébként nagyon ajánlom, mert a csúszásmentesítőn kívül plusz két fajta játékostáblát is ad, ami nagyban növeli az újrajátszhatóságot. Valamint újabb nehézségi szinteket ad. Ha már egy kicsit belejöttetek, akkor az alap tábla úgy gondolom könnyű, a másik oldala viszont extra nehéz. A kieg táblájának két oldalán részben vannak megjelölt helyek, ahová csak az adott szín mehet, a többit a szabályoknak megfelelően variálhatod. Ezek nehézségben szerintem valahol az alap tábla két oldala közé sorolhatóak.

Összefoglalva nekem nagyon bejött. Ha leülünk játszani, akkor nem csak egy parti megy le, az biztos. 😀 Számomra könnyedebb, kikapcsolós játék, esetleg lazítás egy-egy hosszabb, bonyolultabb játék után.

Ez már a többedik modern társasjáték volt, amit megvettem, de ez volt az első, ami előtt kitejedt kutatásokat folytattam, hogy megvegyem-e. Sokat hallottam, olvastam róla: szuper-vacak, drága-megéri az árát, bonyolult-nem is annyira bonyolult... Szóval, gondoltam, utánajárok. Leginkább a bemutató videók győztek meg arról, hogy ez a játék nekem kell, ha nagyon bonyi, akkor majd lassan tanulgatom meg. Jelenleg holtversenyben a kedvenc játékom a Nyugati királyság építőmesterei mellett.

Ami szerintem negatív:

- A játékostáblák. Szerintem nincs senki, aki ezt fel ne hozná. Sajnos ez el lett szúrva. Teljesen lapos, a kockák baromi könnyen elcsúsznak rajta. Megvettem hozzá a kartonból készültet, ez valamivel jobb, de még mindig nem tökéletes. Ha pl leejtesz egy erőforráskockát, az még mndig simán kilöki a jelölőt a helyéről, ráadásul nekem egy kicsit felhajlanak a táblák. De ez egy olyan negatívum, amit elviselek.

- A grafika. Ez úgy gondolom egyedi. Elájulva nem vagyok tőle, de nem is csúnya. A 3D-s lapkákért csorog a nyálam, elő is jegyeztem. És ezzel eljutok a következő kérdéshez:

- Az insert hiánya. Én ezt nem gondolom feltétlenül negatívumnak, így simán belefért az alapjáték dobozába az első két kiegészítő, amit megvettem. Mindent szépen bezacskóztam, és kész. Az előkészítés persze nehezebb így, és már hajlottam rá, hogy megveszem (vagy ajándékba kérem a családomtól) a Gift Forge rendezőjét, mert nagyon cool... De közbejött a Big Box a Kickstarteren, és inkább azt rendeltem meg.

Itt egy link a rendezőhöz: https://thegiftforge.hu/collections/inserts/products/bg05004

És egy videó a beköltözésről: https://www.youtube.com/watch?v=O8Dly4quqaM

- A játékszabály/játékleírás. Lehet, hogy csak az volt a gond, hogy kicsit még korai volt nekem ez a játék, de bizony a leírás/szabály elolvasása után még nagyon sok kérdés maradt számomra megválaszolatlan. Nekem végül a 3DMeeples videói segítettek a megértésben, azután viszont már nem volt gond. Azt hiszem, hogy emiatt gondolják sokan bonyolultabbnak a valóságnál.

És a pozitívumok:

- A téma engem nagyon megfogott, a projektkártyák, az események annyira találóak. Más játékoknál, pl a Lords-of Waterdeepnél nem tudtam beleélni magam a játékba ilyen szinten. A színes kockák megmaradtak kockának, nem lettek kalandozók. Itt olyan könnyen jön a számra az arany, vagy pénz helyett a megakredit. Imádom nézni, ahogy bezöldül a vörös bolygó, ahogy megjelenik a víz a felszínen. Magával ragad, na, mit cifrázzam... 😀

- Az összetettség, és az ebből fakadó újrajátszhatóság. Már az alap játékban is annyi kártya van, hogy még most sem vagyok biztos benne, hogy mindet megismertem, és akkor még jönnek a kiegészítők.

- Sokat lehet agyalni, de ez nekem bejön. És ha nem jött be a stratégiád, még mindig változtathatsz, van rá idő 😀

Előfordult, hogy ugyan valakinél volt egy kártya, amivel mondjuk letehette volna az utolsó óceánlapkát, de megegyeztünk, hogy, még nem teszi. Még játszunk kicsit, még fejlesszük a bolygót...!

És még egy fontos érv mellette: én relatíve sokat játszom szólóban is, ezért számomra fontos, hogy a játékoknak van-e (normális) szólómódja. Mert pl az Everdell szerintem szólóban szinte megnyerhetetlen, az Azul szóló módját nem sikerült felfognom... A Mars terraformálásának egy szuper szóló játéka van. Abszolút megnyerhető, ha jól taktikázol, de egyáltalán nem könnyű.

Ezt játékot egyhamar nem fogom megunni, tervezem további kiegészítők beszerzését (a Kezdetek és a Hellas & Elysium már megvan).

Nagyok voltak a reményeim ezzel a játékkal kapcsolatban. Az eddigi munkáslehelyezős játékok bejöttek, a téma jónak tűnt (szeretem az AD& D -t, a Forgotten Realms-ot kifejezetten), és mégsem működik a számomra. Az "egynek jó" kategória lett, de fontolgatom, hogy eladom.

Ami tetszik: szép a grafika, a tartozékok jó minőségűek, a szabálykönyv jól érthető, és van benne gy-két dolog, ami nagyon bejövős, pl a hadnagy és a nagykövet. (ezek olyan extra "munkások" akikkel előnyhöz juthatsz, pl mindenki előtt teheted le, vayg egyszerűen lesz egy plusz munkásod.) Hasonlóan jópofa, hogy a kezdés jogát magadhoz tudod ragadni.

És ami nem tetszik: nem jön át a hangulat. Eszembe sem jut elolvasni a küldetéseket, csak azt nézem, hogy melyik hány pontot ad. Nem tudok a kockákra, mint kalandozókra tekinteni. Volt olyan party, ahol erővel próbáltam rávenni magam, hogy magamban, sőt hangosan mondjam ki: ehhez a küldetéshez kell egy pap, egy varázsló és két harcos, de nem ment. Maradt a fehér kocka, lila kocka és sárga kocka...

Az Urak borzasztóan egysíkúak. 4 pont az ilyen meg az olyan küldetésekért, és slussz. Annyi variáció lehetne: ennyi pont ezért, annyi pont azért a küldetését, x pont, ha legalább ennyi-annyi ilyen, vagy olyan küldetést teljesítesz, x pont, ha több, mint ennyi küldetést teljesítesz, x pont, ha neked marad a legtöbb aranyad, kalandozód a végére, +x pont, ha minden típusú küldetésből teljesítesz x db-ot, soroljam még...?

És még egy bosszantó apróság: hatalmas a doboza, mindenhonnan kilóg, az insert mégis annyira szűk, hogy a kártyavédőzött kártyák nem férnek bele, a pénzérmék nem férnek be a nekik szánt helyre, a figurák alig férnek be a helyükre.

Mindezek ellenére nem mondom, hogy a játék rossz, de lehetne javítani rajta. Mielőtt megveszed, mindenféleképpen próbáld ki.

A Játszóház Projekt jóvoltából sikerült kipróbálnom ezt a játékot. A grafikája szép, a tartozékok jó minőségűek, a téma is érdekes, de valahogy mégsem tudott megfogni. Lehet, hogy az vetette vissza nálam az élményt, hogy a leírással és a Játszóház Projekt szabálymagyarázó videójával együtt is maradtak még kérdéseim a szabályokkal kapcsolatban. Igaz, hogy számomra teljesen új mechanizmusok vannak benne, és olyan... nemszeretem félék. Arra gondolok itt, amikor kiválasztod, hogy milyen túlélőket gyűjtesz be egy-egy évszakban.

Semmiféleképpen nem mondanám rossz játéknak, csak arról van szó, hogy nekem nem igazán jött be. Senkit nem beszélnék le róla, de szerintem próbáljátok ki, mielőtt megveszitek.

A 7 Csoda volt az első modern társasjáték, ait kipróbáltam, az unokaöcsém hozta el egy családi buliba. Emlékszem, hogy úgy néztünk rá, mikor magyarázta a szabályokat, mint egy UFO-ra 😀 De aztán nagyon gyorsan belejöttünk, és szinte azonnal meg is vettem magamnak is (nehogy már nekik kelljen cipelni, ha hozzánk jönnek....). NAgyon hamar kipróbáltuk a kiegészítőket, és a családban még mindig nagy kedvenc, bár én azóta már találtam magamnak mást, ami jobban tetszik.

Nekem az Everdell a második újfajta társasjáték volt a 7 Csoda után. Azonnal megfogott a grafika, az alkatrészek. Csak azért nem 5 csillagos, mert én sokszor játszom egyedül, és úgy érzem, hogy az Everdellben a pálya nagyon Varjúháj felé lejt, soha nem lehet legyőzni.