Szia, már elkészült a hivatalos magyar fordítás hozzá, Compaya biztos ad, de a Cinklet Kockánál vett most az ismerősöm és ők is adtak hozzá maguktól külön.

Hát ez már kőkemény verseny, mivel ilyen körökben nem volt alkalmam még játszani, így ez a világ nem nyílt még ki előttem, de lehet egyszer megmérettetem magam, nem vagyok az a sértődős fajta. :)

De ehhez a szinthez még nem hiszem, hogy készen állok azzal az 50-60 partival, amit beletettem, persze profitól tanulni vereség által nem szégyen. Mindenesetre köszönöm a betekintőt ebbe a világba, majd meglátjuk, hátha összefutunk akár Veled, akár porcine-al.

Ami a táblázatban megdöbbentett, hogy itt több órányi döntési idő van, ami azt jelenti, hogy ezt 2 napig is játszották, gondolom, mert lép vki, aztán a másik lehet 2 óra múlva reagál, aztán a másik is. Tehát, míg egy offline játékban azért illik reagálnod két-három percen belül, itt azért van bőven időd arra, hogy kiszámolj, esélyeket latolgass, különféle forgatókönyvekre, kvázi előre számolj körökre, ahogy egyik előző kommentetben írtad.

Persze ettől még biztos vagyok benne, hogy egy online rangsorban elől lévővel leülnék, valószínűleg kikapnék, de így azért egészen más, mint élőben, akár ketten. Azt hittem, mint a sakkban, akkor már időre játszák úgymond a versenyt, vagy van olyan verzió is. Ott is kíváncsi lenék a pontokra.

Én is nagyon szeretem a roll / flip & write játékokat, szerintem se csak papír és ceruza, van ott nagyon komoly szellemi munka, amit belepaklotak ezekbe, még ha oly egyszerűek is, mint egy Qwixx vagy egy Calavera. Egyébként mind egyedi, általában kis költségvetésűek, népszerűségüket igazolja, hogy általában több tábla / pálya is készül hozzájuk. Nagyon könnyen taníthatóak gyerekeknek, kevés dolgot kell megtanulniuk egyszerre, van benne sikerélményük, mert sokszor közepes vagy nagy a szerencsefaktor bennük. Bárhányan lehet általában játszani őket. Nekem nagyon sok megvan belőlük, vmelyik konfrontatívabb vmelyik soliterebb, tévedés, hogy nincs bennük interakció a Kartográfusokon kívül, próbáljatok ki egy Noch mal!-t, bitos nem azt fogjátok érezni, hogy egy kis egyedül x-elgetős játék. :) Szerintem sokan lenézik ezeket a játékokat, pedig legalább annyira izgalmasak és sokszor gondolkodtatóak is, mint a nagyobb társaik.

A tervező és a kiadó együtt, egymás véleményét és tapasztalatát jóváhagyva közösen döntik el általában, hogy mi kerül a dobozra, legalábbis ezt gondolom, bár nem vagyok játéktervező és kiadó sem, de feltételezem, hogy a tervezőt is meghallgatja a kiadó és a tervező is hallgat a kiadóra, hogy eladhatóbb a termék. Mindenesetre nem csak ketten játszható játéknak adták ki. Persze, mint ebben mind egyetértünk, egészen más arcát mutatja ketten.

Én hasonlítottam a sakkhoz, de csak a korábbi kommentek alapján, amit kvarc-al folytattam, amire többek között te is reagáltál, figyelve az itteni fórumokat, mert ti gondolom ismeritek egymást, ha más nem innen és megnézitek miről ír a másik.

Örülök, hogy te is a játékélményért ülsz le játszani, nem csak a győzelemért.

Abból gondoltam, hogy azért véded ennyire a játékot, mert úgy érzed én nem szeretem, bár egész más a viszonyom vele, de tényleg nagyon jó játéknak tartom. A fenti sakk kérdés miatt gondoltam, hogy akkor nem olvastad el a korábbi kommenteket, de akkor csak vmi félrement.

Szóval nem is állunk olyan messze egymástól. :)

Igazad van, hogy könnyen megismerhető és megjegyezhető eleme és szabálya van. Viszont nekem azon játékok hosszú sorát bővíti, ami elhiteti veled, hogy kizárólag a te döntésed és ráhatásod határozza meg a végkimenetelt, pedig nem.

Én szerintem annak, hogy a forduló elején mivel töltjük fel a manufaktúra korongokat, igenis döntő szerepe lehet a győzelemre. Ha más színösszeállítást kezdtél el gyűjteni vagy egy olyan sorba kell olyan színt gyűjteni, ami messze nem szomszédos az eddigiekkel, az szerintem jelentősen elbillentheti a mérleget azzal szemben, akinek pont kapóra jön az adott kiosztás. Egy kicsit olyan, mint a Metro X-ben, ha nem egyformán töltitek a táblátokat, akkor az egyiknek lehet, hogy jó a 4-3-5-2 ugrás lap egymás után, neked, meg pont fordított sorrendben kellett volna, mert másképp töltötted. Valahol a kettő ugyanaz, csak itt egy kicsit több lehetőséged van belenyúlni, például, hogy ha már nekem nem lehet jó, akkor nyúljunk bele a másikéba, hogy mentsük a menthetőt és így lehet nekem 5 mínusz, de a másiknak 8 mínusz, így már nem is rossz a rossz leosztás - idézőjelben -, már ha sikerülhet ilyesmi, ha a másiknak jó a leosztás. Szóval továbbra is tartom, hogy míg itt van lehetőség "gonosznak" lenni, bármennyire is megengedő a szabály, addig vannak játékok, ahol nincs lehetőség, lásd az iménti példát. Persze csak hasonlat volt, szóval nem szeretném mérlegre tenni a két játékot még véletlenül sem. Mindnkettő jó a maga nemében. De szerintem minden játékra igaz, hogy jobb szeretem, ha elegánsan játszák, nem erőből, és igyekszem én is így játszani. Mint a fociban, nem mindegy, hogy a technikával nyernek, vagy úgy, hogy széttörik a játékot, és nem hagyják játszani a másikat. Természetesen, mint azt a világ is mutatja, a fociban is a utóbbi a célravezetőbb, ezért tart ott, ahol tart. De míg ott egy ipart hajt, és csak nézhetjük, itt dönthetünk, hogy milyen irányba tereljük a saját játékunkat.

Lehet teszek vele egy próbát, már láttam BGG-n anno, de akkor nem lehetett kapni, most látom épp kapható, bár egy kicsit súlyos az ára, legalábbis a mostani szerzeményemhez képest. :) Megnézem a szabályokat, lefordítom, és lehet át tudom ültetni a BigPointsra is a szabályokat egyenlőre, amíg összejön a lóvé.

A másik nagy kedvenc lett még a Rolling Bandits, szeretem a könnyed játékokat, vhogy sokszor jobban átjön a hangulat, mint egy 2-3 órás játéknál. Igazi vadnugati kockacsörgetős, 20-25 percben. 2-3-4 fővel is tök jól működik.

Kingdomino: Kezdetek, jóval több lehetőség van benne, de nem éreztem olyan elegánsnak, mint az eredeti Kingdomino-t. Szép, okos, még fogunk vele játszani, de az alap az origo egyenlőre.

Nyugati királyság lovagjai - Koronák városa kiegészítővel. Hát van set up bőven, első játékunk volt így a kieggel - 5 óra volt a szabály böngészéssel együtt - bár hozzá tartozik, hogy ritkán kerül elő, fél éve játszottunk utoljára vele, szóval volt közbe lapozgatás, de nem bántuk meg, elég szoros lett a vége. Akik ketten játszanak euro típusú játékot, azoknak nagyon ajánlom.

High Score - Knizia remek. 3-an nagyon jó, főleg a forduló utolsó játékosának, mert ő már tudja, hogy megéri e kockáztatni. Kellemes kockacsörgetés, levezetésnek nap végén tökéletes.

Big Points - hát ez valami fergeteges játék, interakció van bőven, lehet blöffölni, taktikázni, de a játék végéig nem tudni mi mennyit fog érni, a fekete korong zseniális, alaposan felforgatja a helyzetet, de abszolút nem érezni konfrontatívnak, igazi egyszerű de nagyszerű játék, most jutottam hozzá 1000,- Ft-ért használtan, kicsit kopott, de biztos a gyűjtemény része marad. Ha valaki akarja le is tudja gyártani, csak színes korongok kellenek hozzá, ha kell felteszem a játékszabályt ha vkit érdekel.

Nagyon jó licitálós játék, több interakcióval, mint a hasonló mechanikájú játékok. Bár lehet az első (bővebb kínálatú) árveréseknél nem vagyunk versenyben egy esetleges gyenge kézzel, de a játékban van kiegyenlítő mechanika azáltal, hogy árverést csak nagyobb lappal tudsz vinnni, illetve a következő árverésen már csak a passzoló játékosok játszanak. Illetve az utolsó árverésen már csak egyedül indulunk, szinte ingyen kapunk vmit, továbbá a licitre használt erős kártyák a központi piacra kerülnek, amire így utolsóként az árveréseken elsőként repülhetünk rá. Ezért egy erősebb kézzel is meg kell gondolni, hogy mit játszunk ki, mert lehet olyan lapot adunk oda, ami nagyon jövedelmező lesz a másiknak. Főleg, hogy az eladás fázisban, elég, ha egy erős lapunk van az adott termékből, annyit fog érni, mint a legerősebb lap. A kereskedő lapok is kellően erősek lettek jokerként, de licitáláskor értéktelenek. Szerintem egy méltatlanul alulértékelt játék, valószínűleg a grafikai megvalósítása nem vonz sokmindnekit, bár nem tudom, hogy maga a licitálás mechanika hány embert vonz, mert elég erős mecahnika, feszültségteremtő és lehet sokan kerülik. De szerintem izgalmasabb, mint pl az Eladlak. Próbáljátok ki, ha van szerencsétek hozzá.

Sziasztok, azért írok ide, hátha valaki olvassa a friss fórum bejegyzéseket, és esetleg megválna tőle, engem érdekelne. Privátba jöhet üzenet.

folyt.

Egyébként egyáltalán nem mondtam, hogy nem jó játék az Azul, ha figyelmesen végigolvasod az utolsó pár kommentemet - bár az Azul kapcsán indult a beszélgetés, de már nem konkrétan az Azul játékról van szó, hanem a játékosról az Azul játék vonatkozásában, ezért nem is értem teljesen a reakciódat. Nincs bajom a konfrontációval és az interakcióval sem, én csak arról írtam, hogy nem minden esetben (játékostárs függő) fair mindent kifacsarni egy játékból, nyílván ha két versenyző ül egymással szemben, akkor ez nem gond, és kell is a győzelemhez, de ezt nem csak ezek a típusú emberek játszák, ezért félrevezetőnek gondolom, hogy egy játékot úgy állítsunk be, hogy egy versenyautó, hogy a hasonlatoddal éljek, bár szerintem nem jó hasonlat, mert inkább túraautónak nevezném, amivel lehet rallyzni is, de elviheted a családot is kirándulni. A versenyautó egyszemélyes, ezért csak a győztesről szól. Amiről én beszélek, az pedig a közösségről.

Szerintem a tervező tudná megmondani, hogy az általa készített játék mire való. Tény, hogy két fővel versengőbb (bár ez sok játékra igaz), de ezt eredetileg 2-4 fős családi játéknak tervezték. Mivel két fővel nem kell annyi felé figyelni és kevesebb csempe fogy el, mire újra sorra kerülsz, így "számolhatóbb", de messze nem jelenthető ki, hogy ez egy ízig vérig absztrakt játék, mert nem minden nyílt, abszolút szerencse kérdése, hogy milyen csempék jönnek fel az adott forduló elején, onnantól persze nyílt a forduló végéig (de ez az állítás igaz a Five Tribes-ra is, csak ott nem egy komponenst kell a forduló elején feltölteni és összetettebb hatások is vannak).Tény, hogy akik túl komolyan veszik, képesek ebből is kifacsarni mindent, így egészen más arcát mutathatja, de attól még nem sakk vagy go, még távolról sem.

Természetesen minden ember azért játszik/sportol/vagy egyéb tevékenységet végez, mert eredményt szeretne elérni/felmutatni, sikeres szeretne lenni vagy pozitív visszacsatolásra vágyik, de pont erről kezdtünk beszélni, hogy ha a győzelem igénye előtérbe kerül a játék igényével szemben, akkor másért ültünk le, a játékos élményért (ez nem zárja ki a győzelem iránti vágyát), a versengő a győzelemért, csak míg a versengő elveheti az élményt a játékostól, addig a játékos nem valószínű, hogy elveszi a versengőtől, amiért játszik, is itt tettem választó vonalat a két hozzáállás között.

folyt.

Például ahogy kvarclovag írja, szerintem gyönyörűen példázza a statisztika, hogy a "gyengébb" játékosok 6 fordulót is játszanak, az "erősebbek" pedig csak 5 fordulót "engednek" és kifuttatják a győzelmi feltétel elérésével a játékot inkább kevesebb ponttal, de több legyen, mint a másiké, mert itt a győzelem a lényeg.

A gyengébb játékosok még játszanak, ... az erősebbek meg versenyeznek. Szerintem jól megfér egymás mellett a kettő, ki-ki melyiket szereti jobban, én részemről maradok a játéknál, és próbálom nem túl komolyan venni, az élet épp elég komoly, játszani pedig szórakozásból ülök le, a barátokkal, a családdal, hogy egy felejthetetlen élmény legyen belőle, minnél többször, amit minden fél élvez, és meg szeretne ismételni.

Nagyon jól éreztem magam ebben a "vitában". Köszönöm. Nincs bajom a ti álláspontotokkal, és minnél nagyobb győzelmi indexet kívánok nektek. Őszintén. Mindenkinek jó játékot és sok felejthetetlen élményt. Remélem mindeki kapott valamit a másiktól, ha mást nem, egy másik szemléletmódot, mert a változatosság gyönyörködtet. 😉

Egyszerre válaszolok a két kommentre, mert nincs értelme több szálat futtatni ugyanarról, előre is elnézést, remélem nem bántódik meg egyikőtök sem ... szóval, úgy érzem, hogy a ti hozzáállásotok az, hogyha a szabálykönyv nem tiltja, akkor megtehető. Ez alapvetően igaz is. A határ, amiről én beszélek nem a szabálykönyvben van megírva, hanem az emberre van bízva, hogy mit képes megtenni, hogy nyerjen. Ahogy gazsif írja, igen valószínű, hogy aki nem tudja elkönyvelni egy ellene "elkövetett" szabályos lépés következményét egy játékban, az a játék nem való neki, de az is lehet, hogy olyannyira nyerni akar, hogy túl komolyan veszi a játékot és a versengést, és valós támadásnak éli meg a személye ellen, pedig ez nem egy merénylet, csak játék.

Úgy érzem egész másról beszélünk, mert úgy értelmezem, hogy a ti számotokra maga a játék is egy verseny, egy elérendő cél, hogy kitehessétek a "dicsőség falatokra" az elért eredményeiteket. Ez tök jó versenyszellemet eredményez, és valószínűleg szép eredményeket is értek el az adott játékban (mármint ranglistában, mert ezek szerint a kevesebb pont néha több, legalábbis az ellenfél pontjánál 😃), amire megfelelő mennyiségű időt szántok és kellő energiát pakoltok bele, és tanuljátok, ez talán a versenyszerű sporthoz hasonlítható.

Én sokkal inkább a játék élményéért játszom - amit most itt nem részletezek, mert korábban kifejtettem -, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nincs igényem a győzelem megízlelésére, vagy hogy nem törekszem játék közben a lehető legjobb döntést hozni, és végül minnél több pontot összeszedni, ami általánosságban hozzásegíthet a győzelemhez. Nyílván játéka válogatja, de alapvetően nem gondolom fair-play -nek, ha a játék vagy szabály olyan részével él az egyik játékos, ami inkább romboló hatású, mint építő jellegű.

Mi marad a játékból? Pont az, amit az imént megosztottál, persze amiről én beszélek, ahhoz valódi együttlét kell, hogy átjöjjön az élmény, a játék sodrása, a döntések, a meglepő vagy váratlan helyzetek, az izgalom, hogy vajon mit reagál a másik, vagy a két fél közötti kapcsolat dinamikájából adódó fűszer - attól függően, hogy milyen viszonyban vannak a játékosok egymással, mit engedhetnek meg egymással szmeben -, stb. és ezeket meg tudd osztani valós időben a partnerrel/versenytárssal és együtt örültök vagy bosszankodtok a lehetetlen helyzeteken, a vak szerencsén vagy amit a játék hoz. Érthető, hogy az online játékban, amit te is megosztottál az imént, ez nehezen valósulhat meg, ha egyáltalán megvalósul, ott tényleg marad a puszta küzdelem gondolom, de szerintem ezzel sincs gond - bár erről nem tudok hitelesen nyilatkozni, mert én nem játszom online. Egyébként gratulálok az elért eredményekhez, amit korábbi kommentekben olvastam.

Olvasgattam a kommenteket és az a véleményem erről az érdekes dilemmáról, hogy szerintem ott válik el a célratörő/versengő/kegyetlen vagy kíméletlen? és a gonosz - ahogy ti fogalmaztatok, amikor a játék igénye elé kerül a győzelem igénye. Mert ha két játékos azért ül le, hogy győzzön, akkor nem a játék a lényeg, szinte mindegy mivel játsszák / miben mérik össze a tudásukat, mert a győzelem a lényeg, és ebben az esetben megengedett a célratörő/versengő/kíméletlen játék. Ha a játék a lényeg, akkor van egy határ, amit nem lép át az ember, mert azzal elronthatja a másik játékos játék iránti vágyát. Ebben az esetben a célratörő/kegyetlen inkább gonosz szerintem, mert nem a játék élvezete a cél, hanem a másik játékának az összetörése az élvezet. Mint ahogy kvarclovag a családdal és gyerekekkel példálózik, volna győztes lépés / döntés, de nem alkalmazza, mert összetörné a játék élményét, ami nem más, mint az egymásra szánt értékes, tartalmas együtt töltött idő érzése. A közös kapcsolódási pont élvezete és szeretete. Egymás tisztelete és megbecsülése, hogy velem tölti / rám szánja az idejét. A győzelem igénye esetén fel sem merülnek ezek a gondolatok, még távolról sem, ami nem jelenti azt, hogy két versenyző fél ne tisztelhetné egymást vagy ismerhetné el egymás tudását és rátermettségét illetve az aratott győzelmét.

Az egyik kedvenc kalózos témájú kártyajátékunk. A fő mechanika miatt magas a szerencse faktor, de a kártyák képessége miatt sokszor lehet kombinálni, ami tompíthatja a szerencse szerepét. Úgy tapasztaltam, hogy az a játékos, aki le van maradva a szettgyűjtéssel, a kártyák kombinációs képességei miatt előnyben van egy olyan játékossal szemben, akinek mindenféle lapja van, így abszolút van automatikus kiegyenlítő hatása a játéknak, ezért nem lehet csak úgy nagy pontkülönbséget generálni, és sokszor fordul a kocka. Vannak erősnek tűnő lapok, de mindegyik helyzetfüggő. Nincs két egyforma parti, a játékvariációk és a jellemkártyák nagy újrajátszhatóságot adnak a játéknak. Több figyelmet is érdemelne ez a játék, ne hagyjátok ki. Mi van, hogy csak ezzel játszunk egész este. Nagyon jó hangulata van, átjön a tenger szeszélye, az ismeretlentől való félelem, de egyben a remény bizsergető érzése, a nehezen megszerzett kincsek birtoklása - majd fájdalmas elvesztése, a kalózok vakmerősége és leleményessége. Egyszerűen zseniális, az igazi kalóz hangulat. A játékban erős az interakció, ez adódik a témából és a témához elég hűen simuló mechanikákból is, illetve a konfrontáció is jelentős, dehát kalózok vagyunk :) ... a jellemkártyák között vannak ellenfelet károsító/akadályozó és inkább minket támogató jellegűek is, mindegyik jól sikerült-tematikus, de jópárra igaz, hogy egy játék alatt nem biztos, hogy használható képességet ad, vannak olyanok viszont, ami mindig működik, így lehet olyan érzésünk, hogy némelyik erősebb, de ez nem feltétlenül igaz, inkább csak biztosabb választás.

Mi ketten szoktuk játszani párommal, nagyon szeretjük, van, hogy egymás után több pályát is lejátszunk vele. Mivel megjelent másik kiadásban is Voll Verplant címmel (német nyelvterületen - Schmidt Spiele), és ahhoz még plusz pályákat is lehet kapni, így elég nagy az újrajátszhatósága, bár abban a kiadásban papír lapok vannak, nem letörölhető táblák, mint ebben, de a szabályok ugyanazok. Egyedül is működik, de akkor elveszti azt a minimális versengést, interakciót, ami két fővel nagyon jól működik, hogy ki fejezi be előbb az adott útvonalat és így ki kap több pontot. Relatíve nagy a szerencse faktor, mert sokszor kell újra keverni a lapokat, ha a 6-os lap feljön, így nincs két egyforma játék, még ugyanazon táblán sem. Alapvetően optimalizálnunk kell, hogy melyik útvonalat építsük meg az aktuális kártya alapján, amivel nem hátráltatjuk magunkat a következő lépéseknél. Egyedül kipakolással és elpakolással együtt is max 15-20 perc egy játék, ketten inkább 25 perc egy játék. Mi van hogy 1,5 órát is játszunk vele, csak még egy visszavágó címen. De a többi hasonló roll/flip&write játékhoz hasonlóan, ahol szintén kitöltünk egy teljes táblát itt is az eleje még könnyelmű de a vége felé kezd elég szűk lenni a játék (pl. Noch mal, Welcome to..., Kartográfusok, Clever sorozat, stb.). Mi kb. 60 parti után mondhatom, hogy nem untuk még meg. Csak ajánlani tudom, igazi tömény szórakozás.

Kifejezetten versengő hangulatú írogatós játékot ismerhet meg a "Noch mal"-ban, aki kipróbálja. Mindig vád éri a Roll&Write játékokat, hogy nincs túl sok interakció, csak egymás mellett töltögetünk. Direktbe itt sem tudunk beleírni a másik táblájába, de mivel kellően szűk a játék (segítséget nem ad), főleg a vége felé, illetve a pontozás is elsőbbség alapú minden tekintetben (több pont az első kitöltőnek oszloponként és színenként), így kifejezetten konfrontatívnak érződik. Nem érezzük, hogy ráérnénk, és hogy egyedül játszanánk. Ezt erősíti az is, hogy a játék végét generáló feltétel is verseny alapú (nevezetesen két szín lezárása). A plusz pályák nem adnak újat a játékhoz, de egy-egy pályát nehezebben fogunk kiismerni, így tovább érdekes marad. Ajánlani tudom az írogatós játékok szerelmeseinek, bár mindig lesz pár bosszantó pillanat, de ahogy a játék neve is utal rá, egy belőle sohasem elég. Jó játékot!

3 fővel próbáltuk ki idáig. 3-an kifejezetten jól működik, ketten valószínűen nem hozza majd ezt az élményt, de erről majd ha teszteltük. Stratégiáról nincs nagyon értelme beszélni, mert sok az interakció a többiekkel, inkább aktuális helyzetre kell reagálni. Szimpatikus hogy a nagy egymásra hatás ellenére nem érződik olyan konfrontatívnak a játék. Kevésbé tudunk egymásnak keresztbe tenni, inkább az időzítésen múlik, hogy tudunk e élni a mások által tett kártyák hatásaival. Közepesnek mondanám a szerencse szerepét, mert ugyan nem mindegy, hogy milyen kártyákat húzunk fel, de ha figyeljük a társainkat- pl. hány lap van a kezükben, mennyi mézkészletük van, azért lehet taktikázni, esetleg kivárni. Kellő hosszúságú, végig kiegyenlített hasonló szintű játékosok esetén, bár pár parti után úgy érzem, hogy nincs elég ideje beérni a tapasztalatjelzők általi haszonnak, túl sok rajzást kell elengedni, ezért nagy a lemaradás ára. Talán ha 6 rajzásjelzőt kellene begyűjteni, akkor már jó alternatíva lehet. Kicsit, mint a Port Royalban, nem éri meg a sok karakterlap, ha a másik rámegy az expedíciókra. Témájában és mechanizmusában is egyedinek gondolom. Nekünk kifejezetten tetszik. Egyenlőre a gyűjtemény része marad, mint legalább 3 fős kártyajáték.

A nagytáblás játék méltó kockás változata. Abszolút hozza helyszínek lefoglalását, a folyón való utazást. Nagyon jó kombinációkat lehet összehozni benne. Két fővel nagyon jól működik, valószínűleg a körönkénti két kocka választás miatt, több játékosnál, ha körönként csak egy kockát választasz, szerintem elhúzódik a játék, nagyon leredukálódik a lehetőség, többször előfordulhat, hogy nem tudsz értelmes dolgot tenni a körödben. Szerintem kifejezetten két játékosra lett optimalizálva. A palota kockák erősek, de pont ezért nem lehet sokszor használni őket, illetve, jó, hogy a bónusz is csökkenti egy-egy helyszín használhatóságát. A lila kockák nagyon jó előkészítései egy piac akciónak. De a nagytáblás tesóhoz hasonlóan igaz, hogy alapvetően mindennel is kell foglalkozni párhuzamosan, mert csak egy irány erőltetésével nem lehet jól teljesíteni. Azok, akik nem játszottak, vagy nem ismerik az eredeti táblás verziót, azoknak talán kevésbé lesz élvezetes, de akik ismerik, azoknak nagy élmény lehet. Roll& write-ok között aki szerette a Ganz Scön Clever sorozatot, azoknak tetszeni fog, hasonló kombókat lehet összehozni és az nagyon jó érzés. :) Jó játékot mindenkinek.