• Ismertető
• 2024.03.27. 14:00:00

Waterfall Park – „Én azt neked oda nem adom…”

Az újrakiadások korszakát éljük. Egymást érik a 10, 15, extrém esetben a 4 év után megjelenő felújított társasjáték kiadások. Sok esetben indokolt lehet egy átdolgozott, vagy újratematizált játékot piacra dobni, hisz változnak a vásárlói igények, néha jogi akadályok állnak egy újrakiadás mögött, olykor a szerző szeretné frissíteni, modernizálni a játékmenetet. Néha pedig csak egy grafikai frissítést eszközölnek, amihez jó esetben hozzácsapnak pár új választható modult vagy kiegészítőt.

Nemrég mutattuk be a Bruxelles 1893 új, magyar nyelven is megjelent verzióját, de tavaly került a boltokba a La Granja Deluxe Master Set is. Ebben a két esetben csak kis mértékben nyúltak a játékmenethez, viszont új dizájnt kaptak és több kiegészítővel bővítették őket. Következő példa a sok jogi vita után trilógiává duzzasztott Great Western Trail, ahol az alapjáték szabályait is jelentősebben módosították. Általában legalább 10 évet kell várni egy játék renoválására, a Rattus például 13 év után kapott újrarajzolt big box kiadást, de különös eset a Catles of Burgundi idei (immár harmadik), Special Edition verziója, mely mindössze 4 évvel az előző felújítás után szorult újra tatarozásra.

24 éve jelent meg a Chinatown társasjáték, mely a mai napig egy kultikus darabnak számít. Már jó ideje nem kapott új nyomást, így egy-egy példány sok tízezer forintért kelt el a másodlagos piacon.

De végre újra kapható lett, igaz már nem úgy néz ki, mint régen és más lett a címe is! A boltbizniszt a kínai negyedből egy vízi vidámparkba helyezték át, ehhez új stílusban újra rajzolták az egész játékot, és imitt-amott a játékmeneten is pofoztak.

A Waterfall Parkban egy vízi vidámpark üzletsorát kell benépesítenetek, boltokat adni-venni, üzleteket nyitni, így igyekeztek belőlük a legtöbb pénzt kisajtolni.

A Waterfall Park négy fordulón át tart, és minden forduló négy fázisból áll.

Az első fázisban játékosszámnak megfelelően mindenki kártyákat és üzletlapkákat kap. A kártyákon a tábla valamely üzletének számát láthatjátok, összesen 84 eladó helyiség van, és mindegyikhez tartozik egy darab számkártya. Kiválasztjátok mely kártyákat akarjátok megtartani, majd ezekre tegyetek egy-egy saját színű műanyag keretet.

A következőkben indul a játék legérdekesebb része, az alkudozás. Az alku során igyekeztek a legjobb pozícióba kerülni, és a legnagyobb üzlethelységeket kialakítani. Az ellenfelek üzletei akadályoznak a terjeszkedésben? Hát akkor szerezd meg azokat is! Ehhez felajánlhatsz pénzt, üzletlapkát, cserélhettek helyiségeket, de akár már leépített bolt tulajdonjogát is átruházhatod másra. Itt egy szabályozatlan káoszra kell számítani, mert vitázni fogtok, lyukat akartok beszélni a másik hasába, és rávenni, hogy adja el neked, amit kinéztél.

Miután mindenki megvette és eladta, amit akart, következik az építés fázis. Ekkor fogjátok letenni az üzletlapkákat. Ebből kilenc féle van, és mindegyiken látható, hogy hány darabból kell állnia egy kész üzletnek. Egy elkészült üzlet három, négy, vagy öt lapkából állhat, de fontos, hogy élszomszédosan összefüggjenek.

Az utolsó fázisban bevételt kaptok az üzleteitek után akár kész, akár félkész. Persze a nagy lé a teljes üzletekben van! Mindenki megkapja a pénzét, amit az egész játék során titkosan kell tartani.

A következő fordulóban új kártyákat kaptok, és minden úgy folytatódik, ahogy eddig. A negyedik forduló végén számoljátok össze a pénzeteket, és aki a legtöbbet gyűjtötte ő győz!

Sokat tanakodtunk, hogy a Waterfall Parkot milyen kategóriába sorolnánk. Ugyanis a boardgamegeek adatlapja szerint stratégiai játék, nehézsége alapján inkább a családi, viszont az élmény és a laza játékmenet miatt számunkra ez egy partijáték. Nekünk hasonló élményt nyújt, mint Uwe Rosenberg klasszikusa a Babszüret. Mindkettőben az üzletelésen, a pozíciószerzésen van a hangsúly, és a játék végén az összbevétel a döntő.

Három-öt fővel játszható, hárman sem rossz, de akkor a legszórakoztatóbb, ha sokan vagytok. Minél többen játszotok, annál többen szólhatnak bele az üzleteitekbe, és annál több lehetőség van az alkudozásra. Szinte minden mozzanat, köztük az alkudozás is jellemzően szimultán zajlik, és az üzletelő felek gyakran keresztül beszélnek a másikon.

Persze minél többen vagytok, potenciálisan annál tovább tarthat. A játékidő leginkább attól függ, hogy ki mennyire akar megszerezni egy-egy területet és mennyire győzködi a többieket, hogy adják el neki. Nálunk a legdurvább eset, egy 35 perces utolsó forduló volt, ahol egy játékos egymaga 20 percig gondolkodott.

És ide kapcsolódik, hogy ez a játék nagyon csapatfüggő. Minden mozzanatában interaktív játékról van szó, de az egymásra hatást teljesen rátok bízza. El tudja rontani a játékélményt, ha valaki nem akar, vagy nem szeret alkudozni, vagy ha egy társad az összes ellenfele hasába lyukat akar beszélni. De az sem áll jól neki, ha valaki nagyon agresszív, vagy ha túl komolyan veszi. Erre sajnos nincs semmilyen fék, vagy ellensúly, ami korlátozná az ilyen megnyilvánulásokat.

A téma pedig inkább egy keretrendszer. Ez nem egy olyan játék, ami el akar mesélni valamit. Ez a játék a bizniszről szól, és ezt ti fogjátok hozzáadni a játékhoz. Tehát amennyire ti beleélitek magatokat az üzletelésbe, annyira válik tematikussá a játék is.

A játék megvalósítása pazar. A táblában kis lyukak vannak, amibe a kereteket szépen bele lehet illeszteni. Mind a kártyatartó, mind a keretek állványai szépen és pontosan illenek a dobozba, és állítva sem fog semmi szétpotyogni. A kártyákat nem indokolt védőzni, mert csak 1-2 percig tartjuk kézben, viszont hófehérek, és ha valaki elfelejti a paprikás chipsz után megtörölni a kezét, akkor az bizony nyomot fog hagyni rajtuk. A grafika szép, viszont valahogy a témához jobban passzol a Chinatown látványvilága.

A Waterfall Park megosztó játék, nem való mindenkinek, és nem fogja mindenki szeretni. A játékmenet legjobban a káosszal jellemezhető! Számunkra viszont az egyik legjobb idei megjelenés. Mi szigorúan partijátékként kezeljük, családi játékként nem igazán ajánljuk, mert a gyerekek túl könnyen engedik magukat ledominálni, és a szülők felől ez a nyomás nem biztos, hogy konstruktív. Mert ez bizony egy dominanciaharc, amiben könnyen elszabadulhatnak az indulatok.

Leginkább baráti társaságoknak tudjuk ajánlani, akár poharazás kíséretében is, de tényleg ne vegyétek túl komolyan. Akkor szüli a legmókásabb helyzeteket, ha csak lazán játszotok.