• Ismertető
• 2023.03.10. 15:56:00

Ébredő erdő – Az Év Gémerjátéka

Az Ébredő erdő egy könnyen tanulható, körülbelül háromnegyedórás stratégiai társasjáték egy – négy fő részére, amely 2022-ben elnyerte a Spiel des Jahres díját az Év Gémerjátéka kategóriában. A négy évszak erdőszellemei bőrébe bújva próbáljuk megmenteni az ősi fát Onibi, a gonosz szellem pusztító tüzétől. Őrzőállatokat hívunk segítségül, pusztító lángokat oltunk el, védelmező fákat ültetünk, és megidézzük Sankit, az erdő védelmezőjét. A dicsőség azonban csak egy szellemé lehet!

Az Ébredő erdő előkészületei során kikészítjük a szellemösvénytáblát, az őrzőállattáblát a tűzjelölőkkel és a három megkevert őrzőállatpaklival, amelyekből fel is húzunk négy-négy lapot a paklik mellé egy sorba. A védelmező fa lapkák két állványát feltöltjük játékosszámnak megfelelően, majd a lángvaránusztáblát is kitesszük a kártyákkal és a töredéklapkákkal. Mindenki választ egy színt, és elveszi a hozzá tartozó erdőtáblát a kezdő védelmező fa lapkával, a három győzelmi lapkáját, egy erdőszellemet és a tizennégy kezdő őrzőállatkártyát. A kezdőjátékos megkapja a szent fát. Az erdőszellemét mindenki leteszi a szellemösvénytáblára körsorrendnek megfelelő helyre, majd középre egy kettes szintű tüzet rakunk.

A játék az őrzőállatok, az akciók és a kör befejezése fázisból áll. A játékosok célja elsőként teljesíteni a három győzelmi feltétel egyikét: tizenkettő különböző védelmező fát ültetni, tizenkettő szent virágot összegyűjteni, vagy tizenkettő tüzet eloltani.

A játékosok az őrzőállatok fázist egyszerre hajtják végre: lapokat fednek fel egyesével a saját húzópaklijukból. Az állatok között vannak magányosak és csoportosak. Egy csoportos szimbólum semlegesít egy magányost, valamint töredéklapka felhasználásával azonnal eldobhatjuk a legutóbb felhúzott kártyát, és mehetünk tovább. Hogyha felhúzzuk a harmadik magányos állatot - amely nincs semlegesítve, és eldobni sem tudjuk -, azonnal meg kell állnunk, és csak egy akciónk lehet, különben pedig kettőt hajthatunk végre.

Az akciófázisban a játékosok egymás után kerülnek sorra a kezdőjátékostól kezdve, és egy vagy két akciót hajtanak végre, a magányos szimbólumaik számának megfelelően. Minden akció erejét a megidézett őrzőállatok és az erdőtábla ikonjai határozzák meg.

Tüzet olthatunk el: elvehetünk a szellemösvény közepéről legfeljebb annyi tűzlapkát, amennyi a vízcsepp elemeink összege.

Őrzőállatokat idézhetünk meg: elvehetünk a napocska elemek összegével megegyező értékű őrzőállatot, majd a megszerzett kártyákat a húzópaklink tetejére tehetjük.

Léphetünk a szellemösvényen az óramutató járásával egyező irányba legfeljebb annyit, amennyi a szél szimbólumaink száma. Jutalmunk a mező mondja meg, amelyen befejeztük a mozgást, és hogyha átléptünk másik figura felett, elvehetjük egy győzelmi lapkáját is.

Ültethetünk egy védelmező fát a növény elemeinkkel fizetve. A kiválasztott fát az állványról az erdőtáblánk egy üres, lent lévő fával élszomszédos helyére tehetjük. A fák elemeket biztosítanak, ültetési helyüktől függően pedig vagy további elemmel szolgálnak, vagy azonnali akcióval ajándékoznak meg.

Utolsó lehetőségünk pedig egy töredéklapka elvétele.

Végül a kör befejezése fázik következik. Onibi tüze megtámadja az erdő szellemeit: ha nem sikerült minden tüzet eloltani a szellemösvénytábláról, akkor összeadjuk a megmaradtak összegét. Akinek nincs legalább ennyi vízcsepp eleme, annyi lángvaránuszkártyát kap a dobópaklijába, ahány tűzjelző van középen. A lángvaránuszok olyan magányos állatok, akik nem biztosítanak semmilyen elemet sem.

Ezután Onibi a szent fát támadja: a megvásárolt őrzőállatok szintje és mennyisége szerint tűzjelzőket kell leraknunk a szellemösvénytáblára – annyi kettest, amennyi első szintű állat fogyott, annyi hármast, ahány kettes, és annyi négyest, ahány hármas. Hétnél több tűzjelző nem lehet lent, hogyha pedig még mindig nincs lent egy sem, egy kettest le kell raknunk.

Végül feltöltjük az őrzőállatok kínálatát, eldobjuk a körben megidézettjeinket, és a kezdőjátékos továbbadja a szent fát a bal oldali szomszédjának.

Bár a magyar doboz és szabály csak kettőtől négy főig hirdeti a játékot, az egyszemélyes játék szabálya megtalálható a BGG-n. Öt különböző nehézségű játékban menthetjük meg az erdőt. Ezek kisebb változtatásokkal járnak az előkészületek során, illetve egy vagy két fiktív ellenféllel. A játékot megnyerni tizenkettő különböző védelmező fa ültetésével vagy tizenkettő szentvirág megszerzésével lehet, tűzoltással nem. A játék a vereségünkkel ér véget, hogyha fel kell húznunk a legutolsó lángvaránuszt – nehézségi szint szerint ez a hetedik, hatodik vagy ötödik varánuszt jelentheti -, legalább nyolc tűz ég a szellemösvényen, vagy el kell dobnunk a legutolsó győzelmi lapkánk – a fiktív ellenfelünk/ellenfelelink minden körben lépnek.

A játékhoz létezik két promókártya: Sanki és Onibi, amelyhez szabályt a BGG-n találunk. A két kártyát az előkészületek során kikészítjük a játéktérre – nem az őrzőállatkínálatba. Tizennyolc nap elemért megvehetőek, és a húzópaklink tetejére tehetőek. Sanki öt szent virág szimbólummal ajándékoz meg. Onibi a konfrontáció kedvelőinek kedvez: ha felfedem, minden ellenfelemnek azonnal abba kell hagynia az állatok megidézését, és csak egy akciójuk lehet. A lapok nagyon erősek, de nagyon drágák is, megszerzésük inkább a játék vége felé haladva lehetséges.

Sajnos a játékban két fővel nagyon könnyű megtalálni a kiskaput, aminek ahhoz van köze, hogy a kezdőjátékos jelző minden körben vándorol, így amikor mi leszünk az elsők, önmagunk után következünk – vagyis volt lehetőségünk előkészíteni a terepet saját magunknak. A kezdőjátékos állandóan hagyása nem megoldás, ez behozhatatlan előnnyel jár. A győzelmi feltételek variálásával is próbálkoztunk, de nem született olyan házi szabály, amellyel elégedettek lettünk volna. Továbbá két főnél a szellemösvény táblánál az egymáson átugrásnak nincs nagy szerepe. Sok lépésbe és időbe telik megelőzni ellenfelünk, aki valószínűleg könnyen vissza is előz utána. Bezzeg három, pláne négy főnél micsoda csavar!

Hogy mitől lesz gémer ez az első ránézésre családi játék? Az őrzőállatok megidézésénél nem a dobópakliba dobjuk a megszerzett kártyáink, hanem a húzópaklink tetejére készítjük őket. Ez növeli a tervezhetőséget és a stratégiai lehetőségeinket, és csökkenti a kártyahúzás szerencsefaktorját. Természetesen az őrzőállatfázisban így is nagy szerepe van a szerencsének és a további lapok sorrendjének, de a töredéklapkák képesek ezt enyhíteni. A faültetés is stratégiai döntés: az erdőtábla különböző bónuszokat tartogat, ha megtelik fával egy sor vagy oszlop, és azonnali jutalommal ajándékoz meg, ha egy sarokba ültetünk. A szellemösvény szintén növeli a tervezhetőséget: a lépéseinknek csak a maximális száma van meghatározva, és minden mező más-más akciót ad. Na és persze azt se felejtsük el, hogy a három különböző győzelmi feltétel miatt három különböző irányba kell figyelnünk.

A játék gyönyörű, a grafika csodaszép, a minőség jó – az erdőszellem figurák szeretnek szétcsúszni, de ez legyen a legnagyobb baj. Tetszik az őrzőállatok megidézésénél a barátságos „push your luck” mechanizmus: nem veszítünk el mindent, ha túl bátrak vagyunk, egy akciót így is végrehajthatunk. Egyedi, hogy a megszerzett új őrzőállatkártyákat a húzópaklink tetejére rakjuk, így növelve a tervezhetőséget. A szellemösvénytáblán egymás kergetése nagy csavarokkal és izgalommal jár. Mint általában a több győzelmi feltételes játékokban, itt sem érdemes csak egy irányba koncentrálni: bár én a fák ültetésére fókuszálok, nem hagyhatok ott a vízzel teli ellenfeleimnek ennyi eloltásra váró tüzet. Máskor viszont megéri hagyni egy kis lángot, hagy híguljon a többiek paklija a lángvaránuszoktól. Ezen felül a kinézett kártyák és fák elhappolásával és a szellemösvényes lopással is borsot törhetünk mások orra alá, az Onibi promólapról nem is beszélve. De természetesen békében, csak magunkra koncentrálva is élvezhetjük a játékot. Még egyedül is, az egyszemélyes játékmód nehézségi fokozatállítása zseniális. Mi egyetértünk az Év Gémerjátéka díjjal, szuper partikban volt részünk a csodaszép asztalkép fölött.