• Ismertető
• 2022.07.21. 07:59:00

Azul: A királyné kertje - Kiskertekben bajnoknak, választják meg a legjobbat...

Az első Azul még 2017-ben jelent meg, és helyből tudott akkora lendületet venni, amivel teljesen letarolta a társasjátékvilágot. Az első három rész mindegyike ott csücsül a BGG legjobb tizenöt absztrakt játéka között, és a családi kategóriában sincs okuk panaszra. A cím azóta elszabadult, és az évente készülő új részek mellett jött már hozzá kiegészítő, overlay, reskin, meg minden, amit az ember el tud képzelni egy sikeres társas szériához.

A harmadik rész után kivételesen két évet kellett várni az új epizódra. Én az első képek alapján csak a fejemet vakartam, és azon gondolkoztam, hogy vajon meddig lehet még húzni ugyanazt a témát. Elég lesz a játékosoknak, ha negyedszer is megkapják ugyanazt a pontozási-és-pakolási rendszert? Vagy teljesen irányt vált a széria, és már csak a nevében lesz Azul?

A válasz az, hogy sikerült mindkettőt egyszerre. Michael Kiesling úgy fejlesztette tovább a kis szerelemgyerekét, hogy a Királyné kertje ne tűnjön rókabőrnek, mégis meg tudta őrizni a maga azulságát.

I. Mánuel király nagyon elégedett a munkánkkal. Gyönyörűen leburkoltuk csempékkel a falakat, a padlót, a plafont, a kerti pavilont, de még a lépcsőket és az ablakokat is. Most felesége, Aragóniai Mária szeretné igénybe venni kreativitásunkat és mérnöki tudásunkat, hogy a legpompásabb kertet alakítsuk ki neki egész Portugáliában.

Először is, a hatszög alakú kertet kisebb hatszög alakú kartonlapkákkal (kertbővítményekkel) kell lefednünk. Ezekre tudjuk elhelyezni a szintén hatszög alakú csempéinket, melyekkel szép mintázatokat alakíthatunk ki.

Kertelemekre az Azuloktól megszokott módon tehetünk szert: el kell emelnünk őket a közös készletből. Amikor rajtunk van a sor, eldönthetjük, hogy magunkhoz vesszük az összes azonos színű, de különböző mintájú; vagy az összes azonos mintájú, de különböző színű elemet. Két azonosat nem vehetünk el - látni fogjuk, hogy a megegyező elemek tiltása végigkíséri a játékot. Akárcsak a korábbi részekben, itt is igaz, hogy ha elveszünk valamit, akkor újabb lehetőségeket nyitunk meg a többiek előtt: minden egyes elvétel után újabb elemek kerülnek a közös készletbe.

Csempéinket és lapkáinkat a tárolótáblánkon állomásoztathatjuk, amíg nem döntünk úgy, hogy nekikezdünk a burkolásnak. Minden csempének van egy színe (kék, sárga, világoszöld, sötétzöld, világoslila és sötétlila), valamint egy értéke 1-6 között. Ez utóbbit nem számmal írták rá, hanem a csempe mintájából lehet kikövetkeztetni (például a madárnak két szárnya van, tehát az egy kettes elem). Ahhoz, hogy valamit le tudjunk rakni, el kell dobnunk az értékénél eggyel kevesebb másik elemet, amik vagy azonos színűek, de különböző mintájúak; vagy azonos mintájúak, de különböző színűek, mint a letenni kívánt csempe. Teljesen azonos hatszöggel nem fizethetünk, ilyenkor más lehetőség után kell néznünk.

Tudod még követni? Akkor jó, mert még csak a fizetés szabályait néztük át, most jön a lerakás! A csempéket úgy kell elhelyezni, hogy vagy ne kapcsolódjanak semmihez, vagy kapcsolódjanak legalább egy azonos színű, vagy azonos mintájú elemhez. Teljesen azonos csempéket itt sem tehetünk egymás mellé. Sőt, ha sikerül kialakítunk egy azonos színekből vagy mintákból álló láncot (például csupa fa egymás mellett), akkor abban sem lehet kettő azonos elem!

Jól érzed, a kert lefedése már önmagában is kihívás, és még szó sem esett a pontozásról. Győzelmi pontokat a játék végén a legalább három elem hosszú láncolatainkért kaphatunk, minden színért és mintáért külön-külön. Ezen kívül minden fordulóban van három kiemelt elem, ami további pontokat ér.

Ha figyelmesen olvastad a szabályismertetőt, feltűnhetett egy újabb azulos elem, mégpedig az, hogy mindig azzal kell fizetnünk, amire később szükségünk lenne. Itt ezen még egy kicsit csavartak azzal, hogy a teljesen felesleges (tehát az ugyanolyan) csempékkel nem fizethetünk. Így vagy lepakoljuk később őket valami irreleváns helyre, vagy beragadnak a táblánkon, hogy a játék végén fájdalmas mínuszpontok kíséretében váljunk meg tőlük.

Apropó, mínuszpontok! Idősebb rokonaihoz hasonlóan a Királyné kertje is bünteti a játékosokat, nem is kicsit. Minden elvett, de fel nem használt elem értéke levonódik tőlünk a játék végén, és mivel elvenni könnyű, de lerakni már sokkal nehezebb (főleg a nagy értékű csempéket), a mínuszpontok itt is nagyon súlyosak tudnak lenni. A tesztalkalmak alatt az egyik kezdő játékosnak negyven pontnyi büntetéssel sikerült teljesen kinulláznia magát az utolsó fordulóra.

Vásárlás előtt tehát érdemes figyelembe venni azt, hogy a Királyné kertje az eddigi legbonyolultabb Azul. Észben kell tartanunk a csempék árát, színét, mintáját, elhelyezkedését, a kertünk méretét, a tároló kapacitását, az aktuális körvégi bónuszokat, és persze nem árt fél szemmel figyelni a többiek próbálkozásait sem.

Bonyolultsága ellenére a szabály jól érthető, csak egy esetben kellett az internethez fordulnom segítségért. Ekkor fedeztem fel egy csúf kiadói hibát. Történt ugyanis, hogy a német változatot sikerült pont egy kritikus résznél félrefordítani, így két tábor állított teljesen mást, teljes meggyőződéssel.  Szerencsére a magyar kiadás teljesen rendben van, viszont nem tartalmaz egy apró módosítást, amit a kiadó tett közzé az interneten egy javított változatban:

"A játékos passzolás után eldobhat bármennyi elemet a táblájáról, ha értéküknek megfelelő pontot visszalép a táblán."

Ezzel megelőzhető a rettegett deadlock, amivel se lerakni, se elvenni nem tudunk semmit, és csak nézhetjük, ahogy múlnak a körök, a pontjaink pedig negatívba peregnek. Én mindenképp ajánlom, hogy emeljétek be ezt a kis kiegészítést ti is a játékba.

Sajnos a játék nem csak a mechanikájában őrizte meg az Azul szellemiségét. A csempéket és a kertelemeket leszámítva a játékosok táblái, és a központi pontozó még mindig ugyanabból a vékony anyagból készül, ami ugyanúgy hajlamos elgörbülni. A játékosjelölők még mindig igénytelen, pöttöm fakockák, amik viszont hiába aprók, éppen hogy elfér belőlük kettő a pontozósáv egy mezőjében. Elég egy kicsi lökés, és máris elcsúszik minden, mi meg vakarhatjuk a fejünket, hogy ki hol állt. Nem értem, hogy minek kell ragaszkodni, az ennyire kicsi mezőkhöz. Mivel a gyakorlott játékosok legalább egyszer úgyis körbe fogják járni a táblát, érdemesebb lett volna inkább arra figyelni, hogy ezt kényelmesen tudják megtenni.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon a hagyománytisztelet áll emögött, vagy azért alakítják így a táblát, hogy később legyen miért megvenni a műanyag overlay készletet. Bármi is legyen az oka, nagyon rossz ötletnek tartom, és remélem, hogy az ötödik részben (feltéve, ha lesz), már csempékkel fogjuk jelölni a pontokat, egy sokkal praktikusabb kialakítású táblán.

Sajnos a készítők megint nem gondoltak a színtévesztőkre, és ismét hasonló színű elemeket választottak a csempéknek. A kétféle zöldet még csak-csak meg lehet különböztetni, viszont a lilákat még néha nekem is szégyenszemre a fény felé kellett tartanom, hogy biztosra menjek. Nem értem ezt a döntést, hiszen simán megoldhatták volna mondjuk pirossal és fehérrel a dolgot. Sajnos ilyen problémákkal már a Királyi pavilon is küszködött, pedig ott is csak annyi dolga lett volna a kiadónak, hogy minden csempére nyomtat valami egyedi szimbólumot – amit amúgy a színek felével meg is tettek.

A királyné kertje az eddigi legszebb, legtöbb asztalhelyet elfoglaló és legnehezebb Azul. A széria rajongói imádni fogják, hogy Kiesling még mindig tudott annyit csavarni az alapjátékon, hogy az egész ne forduljon át önismétlésbe.

Aki viszont még nem találkozott egyik Azullal sem, az jobban teszi, ha inkább egy másik résszel kezdi az ismerkedést, mert a Királyné kertjébe bizony könnyen beletörhet az ásója.