• Ismertető
• 2021.11.30. 08:00:00

Kartográfusok: Hősök - Tetrisztérkép, második szint

Az előző rész ismertetőjét azzal indítottam, hogy mindig bajban vagyok, amikor a Roll Player világát kell bemutatnom. Valójában ez nem igaz, és nagyon szeretek olyan barokkos definíciókat írni, minthogy a „paródiából kinőtt franchise spin-offjának az önállóan játszható kiegészítője”. Merthogy a Kartográfusok: Hősökre ez pontosan ráillik.

A Hősök tehát a Roll Player világában játszódó Kartográfusok önállóan játszható kiegészítője. A két játék kombinálható, de az új rész csak nagyon kicsit változtat az eredeti szabályokon. Szóval, ha lusta lennék, akkor csak belinkelném azt a cikket, amit egy éve írtam róla – esetleg bemásolnám a játékmenetet ismertető részt. Persze nem vagyok, úgyhogy lássuk is, hogy pontosan mit is kell majd feltérképeznünk Nalos világában.

A Kartográfusok a flip&draw műfaj jeles képviselője, melynek alapjai mélyen valahol a roll&write-ban keresendők. A koncepció itt is ugyanaz: történik valami véletlenszerű esemény (kockadobás, vagy kártyahúzás), amivel mindenkinek kezdeni kell valamit: például beírni egy számot, vagy áthúzni egy mezőt, esetleg lerajzolni egy ábrát. Fontos, hogy mindenki ugyanolyan táblán (vagy papíron) dolgozik, tehát a lapjárást itt nem lehet hibáztatni, ha nem értünk el jó eredményt.

A műfaj jellemzője, hogy szinte bármennyien játszhatják, nem lesz sokkal hosszabb (a maximális játékosszám száz főben van megadva), és ebből adódóan szinte mindig írnak hozzá szóló módot is. Sajnos ez azt is magával vonzza, hogy az interakció is kevés benne, jellemzően a többiek táblájáról tudunk valamit lemásolni, esetleg ellopni.

A táblánk jelen esetben egy négyzethálós térkép, a kártyákon pedig tetriszelem-alakú tájegységek szerepelnek, többféle színben. Ezeket kell majd elhelyeznünk a térképen, hogy a véletlenszerűen kiosztott célkártyáknak a lehető legjobban megfeleljenek. A kártyák rendszerint választási lehetőséget kínálnak: vagy a terület színe (tehát a típusa) adott, és mi dönthetjük el, hogy milyen alakban rajzoljuk fel, vagy pont fordítva – tehát a forma fix, mi pedig megválaszthatjuk a színét.

A különböző színű és alakú területekkel tehát célkártyákat teljesíthetünk. Ezekből játékonként négyet fedünk fel, de minden évszakban (vagyis fordulóban) csak kettőt pontozunk. Tehát hiába ülteted tele az egész királyságot erdőségekkel a harmadik fordulóra – ha az erdős cél az első két évszakban jött fel, akkor a növényzet pontosan 0 pontot fog neked hozni a játék végén.

Mint említettem, a Hősök nem hoz radikális változásokat a Kartográfusok világába. Az előző rész romkártyái – amikkel előre megadott helyre kellett berajzolnunk bizonyos lapokat - most nem kerületek be a játékba. Ellenben a térképen még ott vannak a rommezők, ha esetleg kombinálni szeretnénk a két játékot. A felfedezéspaklit teljesen lecserélték. Most már nem csak a nehéz Tetris tetraminóival és pentaminóival fogunk találkozni, hanem lesznek egész érdekes, hat mezőt lefedő, vagy akár két részből álló alakzatok is.

A feladatkártyák szintén újak, de sajnos örökölték azt a rossz tulajdonságukat, hogy nagyon nyakatekert módon vannak megfogalmazva, és nincs is hozzájuk bővebb magyarázat. A szabálykönyvben egyszerűen csak megismételték a kártyák szövegét, és párosítottak hozzájuk egy idézetet.

A szabályok szerint a két felfedezés paklit nem szabad összekeverni. A hősök, a szörnyek és a romkártyák viszont mindkét változattal működnek, ráadásul a két feladatpakli szabadon vegyíthető, így már közel százezer különböző leosztás lehetséges.

Az eredeti Kartográfusok egyik legjobb eleme az volt, hogy a műfajtól idegen módon nem csak magunkban rajzolgattunk, hanem bele tudtunk trollkodni (szó szerint) a másik játékába is. Ez a szörnykártyákkal lehetséges. Ha ilyet húzunk fel, akkor mindenki átadja a lapját a szomszédjának, és ő helyezi el rajta a szörnyet. A csúfságok kerülhetnek az üres puszta közepére is – ekkor több mínuszpont jár értük -, de úgy is el lehet helyezni őket, hogy lehetetlenné tegyék a valamelyik későbbi cél elérését.

A Hősök ezen a téren hozza a legnagyobb újítását, mégpedig az egyedi képességekkel rendelkező szörnyek formájában. Most már nem elég lilára színezni egy mezőt, hanem egy betűvel (esetleg egy kis ikonnal) jelölnünk is kell, hogy pontosan milyen szörny vert tanyát azon a helyen. Ez azért fontos, hogy tudjuk majd alkalmazni a képességét, akár több körön keresztül is. Ilyen például a kedvencem, a zombi, ami minden körben lemásolja magát egy szomszédos mezőre, a következő körben pedig már a másolatai is szaporodnak. Ez nagy bosszúságot tud okozni, de tapasztalt játékosok akár az előnyükre is fordíthatják.

Az erősebb rémségek ellensúlyozására jelentek meg a címszereplő hősök. Belőlük a szörnyekhez hasonlóan minden évszakban egy kerül a pakliba. Összesen egy mezőt foglalnak el, viszont változatos alakzatban tudnak támadni. Ez azt jelenti, hogy egy kis csillaggal meg kell jelölnünk a megtámadott mezőket, melyekre később szabadon lehet építkezni. Ha egy szörny kerülne egy megtámadott mezőre (vagy fordítva), akkor az a hely megsemmisül: szörny helyett egy nagy X kerül oda. Az hely több pontlevonást már nem okoz (a halott szörny nem okoz galibát), de a céljainkba sem számít bele és rajzolni sem lehet oda. Sajnos, egy-két szörny is rendelkezik ilyen képességgel, tehát most már nem csak akadályozni lehet a többieket, kárt is lehet okozni.

Az önállóan játszható kiegészítők legfontosabb kérdése, hogy pontosan kinek is szánták őket. Azt még most is tartom, hogy a Kartogárfusok szerintem az egyik legjobb flip&draw játék. Nálunk rengetegszer került elő, és biztos vagyok benne, hogy az új résszel kombinálva még többször fog.

Ha ti is akkora Kartográfusok rajongók vagytok, mint mi, és már bőven a térképfüzet közepét koptatjátok, akkor mindenképpen szerezzétek be. Jól fog jönni a tizenhat új pontkártya, és imádni fogjátok az új szörnyeket és a szebb felfedezéslapokat is.

Ha a Kartográfusok csak néha kerül elő, akkor inkább másik játékot javaslok, hiszen nem fog az újdonság erejével hatni az a plusz pár lap.

Ha viszont még nem volt szerencséd a - most már - sorozathoz, akkor mindenképpen érdemes ezzel a résszel indítani.