• Ismertető
• 2021. nov 13. 12:00
• 8  
• Link másolása
  Megosztás

Patchwork – Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

A foltvarrás ma reneszánszát éli – gyönyörű takarókat, lakástextileket, ruhákat vásárolhatunk, sőt, egy-egy nevesebb textilművész munkájánál már mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, hiszen ezek legtöbbször kézzel varrott, egyedi darabok. Ha még nem ismered a foltvarrás rejtelmeit, akkor Uwe Rosenberg már-már klasszikusnak mondható játékában te is kipróbálhatod magad. A Patchwork egy kétszemélyes poliominó (a köznyelvben leginkább „tetriszként” ismert), melyben saját, egyedi takarónkat szeretnénk elkészíteni a rendelkezésre álló, különlegesebbnél különlegesebb foltokból.

Az előkészületek pofonegyszerűek: az asztal közepére helyezzük a központi időtáblát, magunk elé vesszük a takarótáblánkat, a foltokat pedig a központi tábla köré rendezzük. A különleges foltok (1x1-es méretűek, igazi kincsek!) az időtábla kijelölt helyeire kerülnek, az időjelzők pedig a start mezőre. A semleges jelző fogja meghatározni, hogy mely szövetdarabok közül választhatunk, ezt az 1x2-es méretű folt és az óramutató járása szerinti következő közé tesszük; a gombokat és a különleges lapkát oldalt hagyjuk.

Nem is olyan meglepő módon az a játékos kezd, aki a legutóbb használt tűt. Gyűszűket elő, cérnákat befűzni, varrásra fel!

A játékosok nem feltétlenül felváltva következnek, hiszen gondoljunk csak bele: egy terebélyes, girbegurba darabkát sokkal nehezebb felvarrni, ez idő alatt a másik könnyedén végez néhány pici darabbal. Az következik, aki az időtáblán hátrébb áll, és kétféle akció közül választhat: gombokat szerez, vagy elvesz és letesz egy foltot. Az első lehetőséget akkor érdemes választani, ha nem tud vagy nem akar foltot vásárolni. Ilyenkor nincs más teendője, mint az ellenfél időjelzője előtti mezőre lépni, s annyi gombot kap, amennyit eközben lépett. A második esetben, egy folt szerzésekor a semleges jelzőt (óramutató járása szerint) követő három lapka közül választhat egyet, amelyet a takarójára kíván varrni. Az árcímke mutatja, hogy mennyi gombot kell fizetni érte, és mennyit kell lépni az időjelzővel. Ilyenkor jöhet a dilemma: válasszon egy nagy méretűt, amely ugyan szabálytalan alakú, de jókora területet lefed? Esetleg döntsön inkább egy kisebb, szabályosabb, de jóval drágább darab mellett? A semleges jelző az elvett folt helyére kerül, az árát pedig a saját gombjaiból a közös gombkészletbe teszi vissza. Az adminisztráció után jöhet az igazi tetriszélmény: a foltnak össze-vissza forgatva, ide-oda próbálgatva, sűrű fejvakargatások mellett próbálja a tökéletes helyet megtalálni. Egy a lényeg, hogy a foltok nem fedhetik egymást. Végül a kiválasztott folton szereplő időt lelépi az idősávon, és ha még ezután is a másik játékos mögött marad, akkor újra ő következhet.

Az időtábla gombjain áthaladva a gombvagyon is növekszik: minél több gombot tartalmazó foltot zsebelt be a játékos, annál tehetősebb lesz, s néhány igazán szabályos foltba is beruházhat a későbbiekben. Ha pedig különleges foltot lépett át elsőként, akkor azt a táblájára helyezheti.

A szabás-varrás akkor ér véget, ha mindkét játékos az utolsó mezőre ért az időjelzőjével. Ekkor jöhet a takaróméregetés: a megmaradt gombok számából ki kell vonni az üresen maradt mezők kétszeresét (jogos a szigor, hát ki örülne egy lyukakkal tarkított, félkész munkának?).

A Patchwork egy aranyos, nagyjából félórás kikapcsolódást biztosító játék két személynek, amely nem próbált sokat vállalni: a játékosszám fix, cserébe ketten valóban kiválóan működik. Teret enged a taktikázásnak, hiszen gombokat is gyűjteni kell, a takarót hézagmentesen varrni, no meg érdemes a különleges foltokat is bezsebelni. Az igazán agyalósok egészen előre tervezhetnek (ilyenkor fél órából könnyen egy óra lesz), míg akik könnyed időtöltésre vágynak, azok élvezhetik a foltpakolgatást.

Az eredeti kiadás nekem személyesen nem túl szemet gyönyörködtető. A tematikát hallva egy szép, színpompás, üde küllemet képzelnék el, ehhez képest a földszínek dominálnak mind a dobozon, mind a foltokon. Ezt korrigálja a téli kiadás, amely működésében semmi különbség nincs, azonban a sápadt, fakó színeket az üde, élénk színek váltották fel. Ha lehet választani a kettő közül, én inkább az utóbbi mellett döntenék.

A doboz híján van mindenféle inzertnek, ezért a foltok és gombok kinyomogatása után hasonló dobozképpel találkozunk, mint a Blue Banana vagy A Mars terraformálása esetében (azaz: összeömlesztve hánykolódik minden alkatrész, mint a nagyi régi varrósdobozában). Első ránézésre ez bosszantónak tűnt, azonban hamar jött az ötlet, hogy miért ne varrhatnánk saját kis zsákocskákat, ezzel igazán személyessé téve a játékot. (Pro tipp: ha te készíted el a zsákokat, a következő alkalommal te lehetsz a kezdőjátékos 😉 )

A Patchwork az egyik kedvenc kétszemélyes játékommá vált, s bátran ajánlom azoknak, akik sűrűn játszanak kettesben, és egy mérsékelten agymozgatós, kissé absztrakt, nem túl konfrontatív játékélményre vágynak.