• Ismertető
• 2020.03.01. 07:00:00

Century: Egy új világ – Lakótelepesek

Az Új világgal a Century széria véget ért. A set collection és a hexás hajókázás után ismét egy új műfajt mutat be nekünk: a munkáslehelyezést. Bár a sorozat lényege, hogy egymással kombinálni is lehet az egyes részeket, az Új világ önálló játékként is megállja a helyét.

Az első részből megismert kereskedőink fáradhatatlanul adták és vették a fűszereket, majd az így összekapargatott pénzből hajóra szálltak. A második dobozban már igazi nagykutyaként, kikötőről kikötőre vitorláztak a portékájukkal. Végül, az egyik hajó egy hosszú út végén egy olyan szigeten kötött ki, amit még senki nem ismert. Korlátolt kalmáraink, akik évek óta csak ugyanolyan színű áruval hajlandóak kereskedni, boldogan konstatálták, hogy az új szigeten is lehet találni sárga, piros, zöld és barna színű dolgokat. Belevetették hát magukat a dzsungel sűrűjébe, hogy eladható árut és fizetőképes vevőket találjanak.

A Century utolsó részében egy új szigetet fogunk benépesíteni a telepeseinkkel, miközben továbbra is kereskednünk kell a már jól ismert színes kockákkal. Egy maroknyi figurával kezdjük a játékot, ők lesznek a munkásaink, akiket a mezőkre helyezhetünk. Ezeken a mezőkön tudunk árut (vagyis kockákat) gyűjteni, cserélni és fejleszteni. A legtöbb helyre elég egy ember, de vannak olyan helyek, ahová legalább 2 vagy 3 embert kell küldenünk. Ha már nem tudunk vagy nem akarunk több munkást lehelyezni, akkor egy forduló alatt visszahívhatjuk őket. A legtöbb worker placementtel szemben itt, ha valaki használt egy mezőt, az nincs teljesen lezárva a többiek elől. Kitúrhatjuk a többieket azzal, hogy több munkást küldünk oda – ekkor a saját embereiket visszakapják.

A színes kockákat kártyákra költhetjük. Ezek, amellett, hogy győzelmi pontot érnek, tovább bővítik a lehetőségeinket. Van, amelyik több embert ad, vagy bizonyos mezőket olcsóbbá tesz (azaz kevesebb embert kell odavinnünk). Mások szimbólumokat adnak, ezek a bónuszlapkáinkkal kombinálva még több pontot termelnek a játék végén. Végül, vannak olyan kártyák, amikel elvehetünk egy felfedezőlapkát a tábláról. Ez minden esetben valamilyen előnnyel jár, de közben egy új mezőt is megnyit.

A játék akkor ér véget, ha valaki megvette a nyolcadik kártyáját is a pakliból. Ekkor összeadjuk a kártyák és a bónuszlapkák adta pontokat és győztest hirdetünk. Bónuszlapkákat szintén a játék közben lehet szerezni és mindig valamilyen egyedi feltétel teljesülésekor adnak pontot, egyfajta „mini-küldetések”.

A Century sorozat többi tagjához hasonlóan, az Új világ szabályai sem fognak megizzasztani senkit, főleg nem a tapasztalt gamereket. Ez azonban nem az jelenti, hogy ne lenne benne semmi taktikai mélység.

Kereskedőink nem ismerik a pénzt: árucikkeket kizárólag csereberével szerezhetünk. Ez egy kicsit visszavesz a játék tempójából, de közben arra is késztet, hogy pár lépéssel előre gondolkodjunk. Az, hogy a saját bábuinkat nem tudjuk kitúrni, csak az ellenfelekét, szintén fontos. Ha figyelünk a másik játékára, több körrel is hátráltathatjuk, ha úgy döntünk, hogy nem lökjük ki a figuráját egy fontos helyről.

Az erőforrásmenedzsmenten kívül a másik hangsúlyos elem a bónuszlapkák megszerzése. Ezek a megszerzett embereink vagy a megvásárolt kártáyinkon lévő szimbólumok után adnak pontokat. Ilyen lapkából csak három lehet egy játékosnál és a meglévőket nem lehet lecserélni. Előre el kell tehát döntenünk, hogy a játék végén mi érjen majd nekünk pontot, aztán az akcióinkat a lapkákhoz kell igazítani.

A kártyák és az inzert a szokásos Century minőséget képviselik. A kockákat jópofa „kókuszdiókban” tároljuk. A dobozba még védőzve is beleférnek a lapok, de éppenhogy-csak. Az óriáskártyákon a lényegi információ eltörpül az illusztráció mellet, de ez nem zavaró: mindent tökéletesen látni.

Sajnos ez a lendület a figuráknál törik meg. A telepeseink egészen apró, már-már mütyűrszámba menő kis emberkék, amik még a fűszerkockáknál is kisebbek. Nem olyan élmény pakolászni őket, mint az átlagos meeple-ket, könnyen felborulnak, szétszóródnak. A jatéktábla minősége is elmarad a megszokottól. A grafikája szép, de alig vastagabb, mint a többi kártyalap. Ez így a picike figurákkal együtt nagyon olcsó hatást kelt, pedig a Century sem árban, sem minőségben nem szolgál rá erre a kategóriára.

Az Új világ a Century sorozat legösszetettebb darabja, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne vele bárki egy próbát. Az egyszerű szabályok és a piktogrammok gondoskodnak róla, hogy azok is könnyen meg fognak vele barátkozni, akiknek még ismeretlen a munkáslehelyezés fogalma. Ha még nincs a gyűjteményedben Century, akkor kezdésnek is kiváló, ha viszont már megvan valamelyik előző rész, akkor egyenesen kötelező.

Century: Fűszerút - Egy gyönyörű barátság kezdete...

Ismertető, 2020.02.26. 07:00:00

A Century: Fűszerút 2017-ben látta meg a napvilágot. A játék koncepciója rendkívül különleges, designere (Emerson Matsuuchi) már ekkor egy trilógiát ötlött ki. Rövid cikk sorozatunkban a teljes Century trilógiát körbejárjuk.

Tovább a cikkre

Century: A kelet csodái – Az új generáció belépőjegye

Ismertető, 2020.02.28. 07:00:00

Cikkünkben a Century trilógia második tagjával A kelet csodáival ismerkedhetsz meg bővebben.

Tovább a cikkre