• Ismertető
• 2019.11.19. 13:00:00

Bagolytanoda - Jót s jól!

Mindig érdeklődéssel figyelem a magyar tervezők játékait. Üdítően hat, hogy hazánk a kezdeti elmaradást folyamatosan dolgozza le, és lassan felkerül a társasjátékos világ térképére. Ismertetőm tárgya, a Bagolytanoda nem törekszik bejutni a nemzetközi piacra. Ízig - vérig magyar játék, magyar igényekre szabva. Több ligában is játszik: egyrészt gyerekeknek szóló társasjáték, másrészt kvízjáték, deklarált célja pedig az alsó tagozatosok játékos tanítása. A játékosok bagolytanulókat alakítanak, akik a Toronyból rajzanak ki a környékre, hogy kérdések megválaszolásával drágaköveket gyűjtsenek, majd ezeket értékes kódexekre cseréljék. És ami a lényeg, mindeközben észrevétlenül sokat tanuljanak. Már maga a névválasztás és a téma is beszédes, hiszen a baglyot hagyományosan a bölcsességgel és tudással kötjük össze. Ez a kulturális jelkép igazi elköteleződés a játék célja felé.

A Bagolytanoda, Komzák Adrienn második játéka, a Lenge Gerle kiadásában jelent meg idén.

A doboz szépen illusztrált, közepes méretű. Tartalma játékszabály, 4 karton bagolyfigura, 14 kódex- és 36 tereplapka, 45 kristály három színben és 360 kártyalap 2 kategóriában és kategóriánként 3 szinten. A játékot 2-4 játékos játszhatja, célszerű lehet egy felnőttet is bevonni a játék vezetésére, illetve a kérdések felolvasására. Az ajánlott korosztály a 8-10 éves, de idősebb gyerekek is játszhatják, legfeljebb kevesebb kihívást találnak benne. A kártyákon lévő kérdések a klasszikus kvízjátékok stílusát követik, azaz a választ 4 lehetőség közül kell kiválasztani. A két fő kategória az anyanyelv és a környezetismeret, és ezen belül is a II., III. és IV. osztályos tudásanyagra épülnek a kérdések. A játékban szereplő kérdések szakmai ellenőrzésen is átestek, így biztosak lehetünk benne, hogy nincs oda nem illő, vagy túl nehéz közöttük.

A doboz szemet gyönyörködtető

A tereplapkák vizuálisan felturbózott Carcassonne lapkáknak tűnnek, lerakásuk is hasonló logikát igényel. Igaz itt utak nincsenek (minek is, hiszen a baglyok repülnek), csak erdők, rétek puszták és tavak. Speciális tereptípus a kezdőmező (Torony) és a kék vagy piros Piacok. A kódexek a megszerzendő tudást jelképezik, minél több van annál jobb. Az üvegkristályok a drágakövek: a rubin (piros), a zafír (kék) és a gyémánt (fehér).

Kezdődik a játék

A játék előtt minden játékoshoz meg kell határozni a nehézségi szintet (II. III. vagy IV. osztályos tananyag), és ennek megfelelő piros (anyanyelv) és kék (környezetismeret) paklikból 15-15 lapot kell húzni képpel lefelé. Ezek a lapok a játékos saját kérdései lesznek, tehát maga elé kell rakni a belőlük képzett paklikat. A játéktér szélére kell halmozni a drágaköveket, a kódexlapkákat és képpel lefelé a tereplapkákat. A játéktér közepére fel kell helyezni a Tornyot ábrázoló tereplapkát, majd játékosszámtól függően különböző számú tereplapkát is szabályosan hozzá kell illeszteni a Toronyhoz. Szabályos egy lerakás, ha az új lapka színhelyesen illeszkedik a térképhez (a lapka erdő oldala erdőhöz csatlakozik, rét a rét oldalhoz,stb…). Egy lapka lerakása után drágaköveket kell rárakni, minden ábrázolt tereptípusra a hozzá illő követ (erdőre rubint, rétre zafírt és pusztára gyémántot; tóra nem kerül semmilyen drágakő). Végül minden játékos tegye a Torony lapkájára a választott bagolyfiguráját, és kezdődhet a játék.

Vajon mi a válasz?

A játékos a körében először elvesz egy tereplapkát a kupacról és a térképhez illeszti szabályosan. Majd a drágakövek felhelyezése következik, az előző bekezdésben ismertetett módon. Ezután 5 akciópontot elkölthet a cselekvéseire:

• Átlépni egy él- vagy csúcsszomszédos tereplapkára - 1 pont,
• Drágakövet felvenni - 2 pont.

Ez utóbbi akciónál jönnek elő a kérdések. Ha a megszerzendő drágakő egy gyémánt, akkor minden további nélkül megkapja azt a játékos. Ha rubin vagy zafír, akkor a saját piros vagy kék paklijából húzat egy lapot a tőle jobbra ülő játékossal (vagy a játékot felügyelő felnőttel), akinek fel kell olvasni a kérdést és a négy válaszlehetőséget. A válasz betűkódja a kártyán szerepel.

Ha a játékos helyes választ adott, megkapja a drágakövet és a kártya kikerül a játékból. Ha nem, akkor a drágakő a helyén marad, a kártyát pedig vissza kell keverni abba a pakliba, amelyből húzták. Lehetséges egy körben két drágakövet is gyűjteni. A játékos el nem költött akciópontjait nem viszi át a következő körébe.

A Torony és a Piacok különlegesek, így ha a játékos köre ilyen lapkán ér véget, akkor

• Tudás szerezhető: a Toronyban bármelyik, a Piacon a színének megfelelő pakli legfelső lapját nézheti meg a játékos, majd vissza kell helyezze azt a pakli tetejére.
• Kódex vásárolható. Kék Piacon három zafír, vagy két zafír és egy gyémánt az ára. Piros piacon pedig három rubin, vagy két rubin és egy gyémánt. A gyémánt tehát dzsóker drágakő, de vásárlásonként csak egy használható. Másik megkötés, hogy egyszerre csak egy kódexet lehet vásárolni, hiába van a játékosnak elég drágaköve.

A játék véget ér, ha az utolsó tereplapka is le lett rakva, és az aktuális játékos befejezte a körét. Győztes az, akinek több kódexe van, egyenlőség esetén a színes drágakövek száma dönt.

A játék félidőben

A tudás átadásán és felmérésén kívül, a Bagolytanoda implicit módon bevezet néhány játékmechanikába is, úgymint az akciópont rendszer, a pozicionálás (a lapkalehelyezések), vagy akár az erőforrás menedzsment (az idő). Fejleszti a taktikai és stratégiai gondolkodást is. Mikre gondolok? Nem segítek sokat a másiknak, ha hozzá túl közel rakom le az új lapkát? Vállalom-e, hogy lemaradok egy drágakőről, de cserébe meg tudom nézni, mi lesz a következő kérdésem egy témában? Lesz-e elég köröm beváltani minden drágakövemet kódexre? Stb...

Ezek a döntések legalább akkora részét képezik a játéknak, mint a kikérdezős rész, nyugodtan kimondható, egyensúlyban vannak vele. Apropó kikérdezés, ha van egy konkrét téma amivel foglalkozni kell, mi, szülők nyugodtan kiválaszthatjuk a témához tartozó kártyákat a játékhoz.

Először kicsit félve vettem kézbe a játékot, mert természetemnél fogva ódzkodom attól, ha egy játék oktatni kíván, és féltem, hogy a Bagolytanoda esetében is elnyomja a játékélményt a didaktika és a száraz lexikális tartalom. Bár a kérdések gyakran tankönyvszagúak, de el kell fogadnunk, hogy ennek a korosztálynak, ebben az oktatási rendszerben ezt kell tudnia. Ezt felróni a játék hibájának igazságtalan, az oktatási rendszer kritikája viszont nem célja az írásomnak.

Ez a játék inkább nemes fegyver (pacifisták kedvéért eszköz), amely segít a gyerekeknek a tudásért folyó küzdelemben. A tanulást egy versengő játékkörnyezetbe helyezni, amelyben közben taktikai és stratégiai döntéseket is kell hozni, és még a megjelenése is kedves és szemet gyönyörködtető, jó döntésnek tűnik. A rossz döntés ez: "Olvasd el a tankönyv 49. oldalát, majd töltsd ki a fejezethez tartozó feladatlapot!". Ebben a korban még viszi a gyerekeket a lelkesedés, de ha nem teszünk ellene, hamar elmúlik.

A tanulást élménnyé és játékossá kell tenni, és ebben nagyon ott van Komzák Adrienn játéka. Hiszen a játék a gyerekek természetes közege. A valóság szimulálásával ismerik meg azt, és tanulják meg annak szabályait, a játék tehát tanít. Az, hogy jól és jót, az leginkább a játék készítőjén múlik, de a Bagolytanoda esetében kimondható, hogy mindkettő igaz.