Az állatos szerző következő állatos játéka. És meglepően kellemes élmény volt, talán még azt is rámondom hogy a szerző legjobb játéka. Tematikusan nekem nagyon bejött, hogy bizonyos gének továbbörökléséhez kockával dobunk. Ahogy megy előre a játék, egyre több kockával dobunk, egyre több kellemes tulajdonsága lesz a rókáinknak.

Játékmechanikailag is szeretem a kockadobást, ha kellően manipulálható és kellően rövid a játék. Manipuláció az van is bőven, de az egy óra felé nyúló játékideje talán egy kicsit sok. A kör eleji draft is érdekes döntések elé állít, a fejlesztések is több irányba vihetik a stratégiánkat.

Bgg szerint komplexebb, mint a Fesztáv, de én ezt nem így látom. A fesztávban kombózni kellett, engine-t építettünk, a rókák tudománya viszont inkább egy lightos kockajáték sok szabállyal körítve, de messze nem olyan mély. Én élveztem a játékot, de míg a Fesztáv egy egész estés darab, a rókák tudománya egy könnyed tematikus yahtzee. Mondjuk ahhoz pofátlanul sok alkatrésszel és hosszú el(ő)pakolási idővel. És bár tetszett, az újrajátszhatósága nagyon kérdéses számomra. A fejlesztésekkel talán még 1-2 irányt kisérleteznék, de lehet nagyon gyorsan monoton kockadobálásba fullad a játék. Addig is adok neki egy 7/10et, aztán kérdés hogy előkerül-e még.

Karácsonyra vettem, tegnap este végre asztalra került. Négyen játszottuk, nem szimultán, hanem kivárva egymást és lesve, hogy kinek milyen rókája születik és mi lesz a neve, így viszont kb 3,5 óra lett a játékidő. Jó sok nevetést hozott a játék, családi kategóriában szerintem ez a lényeg, az asztal tele volt vele és szép a játék képe. Ha csak egymás mellett kellene játszani, akkor az pont elvinné a tematikus részt, csak számolgatnám, hogy hány lila, hány kék, ami jelentősen csökkentené a családi érzetet. A rókák elnevezésén sokat nevetgéltünk, nekünk tetszett a játék hangulata. A szponzor kártyák illeszkedését nem értettük és valószínűleg nem is jól használtuk, annak legközelebbre még utána kell néznem. Összességében nekünk nagyon tetszett.

Az egyik legmagányosabb társasjáték, amivel valaha játszottam. A fordulónkénti körsorrend meghatározása és a szülők kiválasztása után mindenki azt csinál, amit akar. Az előbb említettek sem bírnak különösebb jelentőséggel, de ezeken kívül ténylegesen semmilyen ráhatásunk nincs a többiek játékára. Sőt még csak figyelnünk sem kell a tevékenységüket, a játék végi pontozáson majd kiderül kinek sikerült szerencsésebbet dobnia. A szülők jellemvonásainak öröklése ugyan ötletesen megvalósított, maguk a jellemvonások teljesen semmitmondóak, valójában nem mások mint színek. Ennél is zavaróbb azonban a szponzorkártyák céljaival történő absztrakció beemelése az egyébként tematikusnak látszani akaró játékba, amik révén például a saját játékostáblán elhelyezett jelölők egymáshoz viszonyított elhelyezkedéséért kaphatunk pontot. Gyerekeknek még talán elmegy, de a korosztály besorolás (14+/10+) számomra teljesen hiteltelenné teszi.

Közben már utána néztem, a szerző Druzhok kártyáját mondja hibásnak! Bgg-n mutatja is a komment szekcióban a barna kockával! De jó, hogy írtál véleményét a játékról, és ezt a hibát megemlítetted, azt hiszem enélkül számomra nem derült volna ki! Eszembe nem jutott, hogy leszámoljam a nyomtatott kockák mennyiséget a kártyákon. Úgyhogy nagy köszönet neked!😉

Aramis kártyáján egy lila és egy barna kocka kellene hogy legyen.

A hibás rókakartyánál te a segédletre gondolsz?

(folytatás)

A játék négy fázisra van osztva, az első licitálás, a másodikban kockákat dobálunk és az eredmények alapján próbálunk minél háziasítottabb rókákat kitenyészteni, aztán díjazzuk a legjobbakat, jutalmakat szedünk be, majd jön egy adminisztrációs fázis. És ez ötször. Egyszerűnek tűnik, elmagyarázni is az, könnyen tanítható, de elég sok döntést kell hozni a játékban ahhoz hogy a viszonylag egyszerű szabályok ellenére komplex legyen a játékélmény.

A tematika nagyon átjön annak ellenére, hogy ez a mechanika bármi más tematikával is működne. Lehet izgulni, hogy milyen kisrókák születnek, milyen tulajdonságokkal fognak rendelkezni, és megfelelnek-e majd a kitűzött céloknak. A játék inkább taktikai mint stratégiai, mert fordulóról fordulóra változnak a lehetőségek és alkalmazkodni kell hozzájuk, de adott fordulón belül jól tervezhető. A döntéseknek súlya van, játék azonban folyamatosan kompenzál, lehetőséget ad a javításra, sosincs olyan érzésem, hogy reménytelen lenne a helyzetem. Mivel játékról játékra új rókakártyákat hozunk létre, az újrajátszhatóság magas. A játék nyelvfüggő ezért tök jó hogy magyarul is megjelent.

A Fox Experiment nekem annak ellenére egyedi játék élményt nyújtott, hogy már több száz játékot kipróbáltam, tudott újdonságot nyújtani és még sokszor az asztalra fog kerülni. A rókák pedig cukik. Ez egy kifejezetten jó családi játék, amely könnyen tanítható, pörgős, de kellően gondolkodtató is. Intenzív egy órás élményt nyújt. Mindenképp ajánlom kipróbálásra. Az értékelésem 8/10 a kickstarteres bénázások miatt.

Kickstarterről rendeltem all-in verziót, és bár a szállítás hónapokkal csúszott, megérte várni. A játék első ránézésre gyönyörű, sokadik ránézésre még mindig az. A foxmeeple-k, a kockák és a kártyák mind hozzáadnak a játékélményhez. Ugyanakkor kicsit csalódás, hogy a playmat-eken van egy nyomtatási hiba, ami csupán annyi hogy egy játék végi pontszám eggyel kisebb értékkel szerepel, valamint a jelzések kicsit elcsúsztak, ez a játékot minimálisan befolyásolja. Továbbá az egyik rókakártyára rossz értéket nyomtattak. Ezek bosszantó dolgok, főleg hogy nem egy első játékos kiadóról van szó. A magyar verziót ezek azonban vagy nem érintik (playmat) vagy remélhetőle javítva lesznek (rókakártya).

A játékmenet tartogat néhány érdekességet, amiért mindenképp megéri kipróbálni. Először is a fázisok szimultán történnek, minimálisan kell csak egymásra várni. Így 6 játékossal is tartható az egy óra játékidő, amikor már mindenki ismeri a szabályokat. A fő fázisban mindenki a saját kockáival és rókakölykeivel molyol, ilyenkor nincs interakció és csak a becsületre van bízva, hogy nem fordítjuk át “véletlenül” az egyik kockát egy kedvezőbb oldalára. Ha nem bízunk játékostársainkban, ezt a fázist érdemes egymás után játszani. A licit fázis viszont kellő interakciót ad a játéknak.

A születendő rókakölyköket szépen illusztrált kártyák jelképezik, amelyekre letörölhető filccel írjuk az értékeket. Nem tudom, hogy mennyire tartósak a kártyák így, mert én azzal kezdtem, hogy kártyavédőbe tettem mindet, ha az elkoszolódik, majd kicserélem. A játék végi pontösszesítő kártya is így van megoldva, ez az ötlet egyedi és nekem nagyon tetszik, és tökéletesen működik. A kártyákat nem szoktuk azonnal letörölni, a következő játéknál a filc már kicsit rá van száradva, de még mindig teljesen törölhető.

(Folyt.köv.)