Burritó hajító társasjáték

Kommentek

• riveriss

  2023-09-07 07:46:12
  

  A Robbanó Cicák örök kedvencünk, ha partijátékról van szó, így amikor megláttam megjelenni csillógó szemű mexikói finomságainkat, tudtam, hogy: akarom!

  Burrítóink olyasmi memóriahabos érzetet adnak, mint a végtelenségig gyömöszölhető stresszlabdák. Bevallom, elsőre azt hittem/reméltem, plüssöcskék lesznek, de az igazat megvallva takaríthatósági és aerodinamikai szempontból így mégiscsak megfelelőbbek. Remélem, élettartamra is bírják majd a strapát.

  A kártyák humorosak, jópofák (BoCica, jesszusom), de valahogy annyira nem érzem azt a változatosságot a grafikában, amit Michael Bay-t idéző nyávogóinknál. Mármint, utóbbinál az azonos típusú kártyák is különféle haláli rajzokkal ékeskedtek, itt meg van egy minimális számú kopipasztánk, és ennyi. Mivel a játékmenet nem körfüggő, hanem sebesség-orientált, pl. a hasonszőrű Lebegő Mekegők okozhattak volna némi fejtörést a káosz mellé. Mert káosz az van, az bőségesen van. A kártyák propeller-sebességű húzása-dobása nem a rendezett játéktér jóbarátja - ami, hozzáteszem, nem baj, ennél a játéknál kvázi kötelező kellék.

  Viszont, ismételten macskáinkra hivatkozván, ellentétben vele (ahol a kétszemélyes mód sem vont le a fun-faktorból), ez könyörtelenül partijáték. Annak, társaságtól függően, elsőrangú, de párban, hiába van rá játékmód, nem teljesíti ki a lehetőségeket. Persze, burritót vágni a másikhoz mindig élmény. A másik, amit kábé mindenki emleget, a helyigény: hiába van "kis szobás" szabály, az első lepattanó dög elkaszálta a PlayStation kábelét, ami, ha nem is a nagyi porcelánja, azért okozott egy icipici infarktust. Próbajáték után abszolúte el tudom képzelni a szabadtéri háborút, így már szemeztem is az ablakon át a Bercsényi ligettel, amint összegyűlünk rá elegen.

  Akár hülyének néz majd minket egy-két random járókelő, akár nem.

• mrsa4

  2022-01-13 11:47:47
  

  Csak akkor vedd meg családi játéknak, ha igazán chill szülő vagy. :)

  A játékmenetről nagyon jó összefoglalót írtak az előttem szólók, ezért én már csak a pro és kontra dolgokat hoznám.

  Pro:

  - Ha van kamasz gyereked, imádni fogja. Amúgy is minden alkalmat megragadnak, hogy szembeszegüljen az autoritással (aka veled), hát még, ha az a szitu, hogy szabadon hozzádvághat bármit büntetlenül, legyen az csak egy cuki "nyomi" pihepuha kis burritó.

  - Ha kamasz gyereked van, imádni fogod, amúgy is egy tortúra kivarázsolni a digitális világából. Ezt a társas nálunk hozta. És azért valljuk be, nekünk is olyan jó érzés megdobálni őket. hashtagkösziBurritók

  - Baromi jó, hogy nem kell a másikra várni, és az még jobb, hogy a Te dobópaklid végül a másik húzópaklija lesz. És még közösségi paklik is vannak. Komolyan, a végére akkora káosz van, hogy eszméletlen. Az OCDm néha betikkelt éreztem, de szerencsére hozzámvágtak közben pár burritót és el is illant nyomban.

  - Amikor azt hiszed chill van egy másodpercre, valaki előhív egy Burritós tercet és a káosz újra elszabadul. Szemfülesek (családunkban: Apa) ezt kihasználva meg csak építik a pontokat érő lapformációkat, míg a család gyermek tagjai boldogan sorozzák Anyát.

  - Tetszik, hogy a játék két fordulós, így, ha az elsőben szénné aláztak, okulva, a másodikban még simán "péppé verheted" őket.

  Kontra:

  - Roppant sérülékeny a burritó. Már az első repülése közben nekicsapódott a radiátornak és dupla bibit szerzett a hátán az egyik nyomorul.

  - Valóban tágas tér kell hozzá, a Zsolnay ne legyen Burritó (szem) előtt. :)

• lilipl

  2021-01-14 12:49:38
  

  Egyet az elején le kell szögezni szerintem, ez egy tipikus olyan partijáték , amihez kell AZ a bizonyos társaság.

  Maga a játék borzasztóan egyszerű. Vannak sima kártyák amiket csak hármasával gyűjtögetsz magad elé, illetve van 3 fajta akció kártya is aminél van az igazi izgalom. Nincs hagyományos egymás után következős kártyahúzós menete, hanem mindenki egyszerre játszik, csakpodja a lapokat és kiabálja ha csata van .

  Mi előszőr bent lakásban próbáltuk ki ezt a játékot úgy, hoyg próbáltunk minnél nagyobb helyet csinálni és a törékenyebb féltettebb dolgokat elpakoltuk. Étkezőasztalt középre húzva azt körbeállva alakítottuk ki a játékteret. Szerintem jó ötlet volt, hogy nem ülve kezdtük el a játszmát, mert nem tudtunk volna olyan gyorsan reagálni és felpattani, amikor rajtunk volt a sor, hogy dobjunk.

  Tetszik:

  • nem túl bonyolult, ezért hamar el lehet magyarázni a játékot akár új társaságoknak is
  • családdal kisebb gyerekekkel is simán játszható
  • baráti társaságoknak igazán felpörgetheti az estéjét, nem egy ücsörgős punnyadós játék
  • nagyon tetszik a design, jók a kártyák és nagyon kellemesen puhák a burritók, tényleg nem okoz kellemetlenséget ha eltalálnak
  • pörgős a játékmenet , hamar jönnek a triók a kártyákban így több visszavágó is simán lejátszható mielőtt megunnánk

  Nem tetszik:

  • ne is kezdjetek bele ha legalább egy szobányi helyet nem tudtok előteremteni a rohangálásra
  • kicsit félek, hogy hamar tönkremennek a burritóink és akkor tudok e majd helyette pót burritót beszerezni

  Összességében alig várom, hogy szabadtéren is kipróbáljuk elsőre igéretesnek tűnt. Bele kell rázódni, mert az elején döcögőssé tette, hogy voltak akik nem jegyezték meg az akciókártyák jelentését és így fáziskésésben voltak, emiatt sokszor kimaradtak a saját csatájukból.

  Tényleg úgy van ahogy a doboz írja csalásoknak és ÉRETLEN felnőtteknek ajánlanám :D

• Cygnus

  2020-12-26 22:35:17
  

  Az Exploding kittens játékok közül az eddigi legjobb. A kanalazás és a kidobós keresztezése, vicces, hangulatos módon. A fordításért külön dicséret, szerintem néhol találóbb lett, mint az eredeti angol. Maga a játék abszolút eredeti, a társasjátékok piacán nem igazán van párja.

  A játék egyik "hátránya", hogy nagyon nehéz helyszínt találni hozzá. Kint sajnálunk játszani vele, mert akkor a burritók nagyon hamar koszolódnak, bent pedig egy teljesen minimalista, tágas tér kell. Ha viszont van hozzá helyszín, és egy kellően őrült társaság, akkor tökéletes szórakozás!

  A burritók nem ütnek nagyot, akkor sem, ha közelről arcba kapjuk (khm, tapasztalat). A legviccesebb csata az talán a párbaj, hiszen ott van idő igazán felkészülni, ilyenkor hosszú percek hajigálásába is kerülhet, mire valaki bibit szerez. A bunyó és a háború általában annyival lezárul, hogy valaki gyorsan a burritóhoz kap, és hozzávágja a másikhoz.

  Pontozás van, de igazából nem lényeg, sőt, a győzelemhez nem is szükséges, hogy valaki profi burritó-hajigáló legyen. A szettek gyűjtésével bőven elég pontot lehet szerezni, még akkor is, ha út közben egy-két bibit begyűjtöttünk.