Rossio társasjáték

Korrektnek nevezném a játékot. Nem egy gémer polcára való az biztos. Olyannak aki sok játékkal játszik van összehadonlítása az nem fogja annyira élvezni, de annak aki szereti a könnyen tanítható egyszerű játékokat ott elfér a polcon. Nem kér sem anyagi sem gondolkodásbeli óriás elvárást. Gyorsan asztalra tehető, tetszetős az asztalkép, gxors egyszerű játékmenet. Marad a polcomon , mert sok helyre tudom játszatásra vinni , olyan magas játékárak jönnek, hogy kár eladni fillérekért.

Nagy a hallgatás, pedig kíváncsi vagyok hogy tetszett-e a játék, mert sok családi játékkal kapcsolatban egyezik a véleményünk: Felhőváros, Akropolisz stb. Tényleg csak én nem látom a Rossio mélységét?

Egyszer sem írtam hogy vacak a játék. Az egymás akadályozása miatt én nem érzem békés családi játéknak. Illetve egyszerre száraz és szerencsefüggő, ami miatt a sakkal sincs egy kategóriában. Az izgalmas döntési lehetőségek hiánya miatt nem jött be nekünk.

Ma érkezik nekem is ez a játék , de reméle nem leszek ilyen rossz véleménnyel pár játék után sem , mint te. Ha a másik akadályozása szerinted kicseszés , akkor szerinted a go, sakk is vacak játék? azokis a másik folyamatos blokkloásáról szólnak. Arra kényszeríted az ellenfeled , hogy mást csináljon, mint amit eleve eltervezett.

Attól még, hogy kiforgatod a szavaimat, én nem ezt mondtam. :) De jó látni, ha egy vitapartner rögtön így kezd (igazából nem, de inkább leírom). Távol álljon tőlem, hogy meggyőzzelek a játékkal kapcsolatban, ha neked nem jött be, hát van ez így. Ettől még a Rossio jól tud működni családi játékként - főleg azért, mert annak ellenére, hogy faék egyszerű logikával kicseszősnek bélyegezted, ha csak arra égetem el a lépéseimet, hogy keresztbe tegyek a másiknak, akkor a saját pontszerzésem nem fog működni. Vagyis úgy kell megpróbálnom nem építeni a többiek mintáját, hogy közben a sajátomat meg építem sőt, próbálom többszörösen is lepontozni.

De igazad van, a békés családi játék kategóriába nem fér bele ez így, elő is szoktuk rántani a játék végén a hatlövetűt...

Tehát ha jól értem neked azok a döntések tetszenek benne, ahol megakadályozhatod a másik pontszerzését? Ne haragudj, szerintem ez továbbra sem egy izgalmas döntési lehetőség, csak egy nagyon könnyen tanulható mechanikus része a játéknak. A békés családi játék álcája ezzel le is hullott, bár ezt te is leírtad: ez egy interaktív játék. Lefordítom ezt a szót: egymással kicseszős a játék. Szeretni ennek ellenére, vagy éppen ezért még lehet. Csak nekünk nem sikerült.

Érdekes beszámoló, de nem tudok egyetérteni vele. Kizárólag azzal a részével, hogy száraz, mint egy Azul - mert ez is absztrakt. :)
Ez egy családi játék, érdemes pontosan így is kezelni - a döntései természetesen nincsenek egy szinten bármelyik belépőszintű euróval, de ettől még van benne döntés, aminek nagy része az interakcióból fakad. Háromszor pontozunk le minden kártyát, de nagyon nem mindegy, hogy hagyjuk-e kiépülni a többi játékos mintáját, vagy sem. Mert a mintáknak van egy visszatérő ciklikussága, rendszere, amit meg tudunk szakítani (pont ezért is van az a szabály a játékban, hogy a faltól is indulhatunk), amikor úgy kívánja a helyzet. Végső soron nem tudjuk megakadályozni azt, hogy egy kártyát legalább egyszeresen le ne pontozzon valaki, hiszen akkor nem tette volna ki pont azt a lapot - de az ellen tehetünk, hogy ne többszörösen kapjon pontot. Ez pedig egy családi játéknál igenis fontos szempont: teljesen nem vehetjük el senki pontjait, ugyanakkor tehetünk az ellen, hogy ne szedje meg magát egyetlen kártyán.

Aki egy interaktív családi, kifejezetten könnyed absztraktot keres, annak a Rossio egy megfontolandó opció. Aki pedig 1-1 komment alapján ítél meg kipróbálatlanul egy játékot, az sok jó dologról maradhat le. :) Én például rettenetesen untam A Gyűrűk Ura: Utazások Középföldén játékot, kiszámítható, érdektelen és minden izgalomtól mentes darab volt, a harc pedig bosszantóan lapos - szerintem. Aki viszont ezen véleményem miatt hagyja ki, lehet élete egyik legjobb élményétől esik el. :)

Úgy fest amilyen szép a borító illusztrációja olyan gyenge maga a játék.

Pedig laikusként ha a borítót meglátnám biztos behúzott volna...

A Rossio lényege, hogy közösen építjük Lisszabon főterét, melyet egyénileg pontozunk ki. Illetve 3szor pontozzuk ki, ez a programozós része a játéknak. A mechanika nagyon hasonlít a Mauer bauer nevű játékra, csak a fa elemek nélkül.

Gyors, pörgős és nagyon mechanikus játék. Egyáltalán nem látok izgalmas döntéseket benne. csinálod amit a játék diktál. Száraz, szerencsefüggő és adminisztratív a játék. Kártyát teszel le, kifizeted, kipontozod, lapkát teszel le, ha szerencséd van akkor mind a négyet, ha nincs akkor csak egyet. A játékostáblán lévő segédlet apró és haszontalan, folyton elfelejtettünk valamiért pénzt elvenni.