A Mansions of Madness egy közepesen összetett társasjáték, 2 - 5 játékos részére, az átlagos játékidő hosszú, akár 2 - 3 óra is lehet. A játékot az Év Játékának jelölték 2016-ban (BGG), illetve ebben az évben több, összesen 2 másik elismerést és jelölést is kapott. A társast, a bonyolultsága miatt, csak 13 éves kortól ajánljuk kipróbálni. A játékmenet...
Kategória:
Fantasy, Felfedező, Kaland, Horror, Rejtvény / Kirakós, Gyilkosság / Rejtély, Harc, Miniatűrök
Mechanizmus:
Fogd és vidd, Moduláris tábla, Váltakozó képességek, Szövetségek, Szerepjátszás, Pakli tervezés, Terület mozgatás, Kockadobás, Szcenárió / Küldetés / Kampány
Ehhez a társasjátékhoz elérhető magyar szabálykönyv, amit ide kattintva le is tudsz tölteni!
A társasjátékhoz MAGYAR bemutató videó is tartozik! Nézd meg őket és nem lesz gond a szabályokkal!
Már ketten is játszható! Remek kikapcsolódás lehet pároknak is!
Jelenleg egyik üzletben sem kapható a játék! Állíts be egy árufigyelést, hogy értesülj, amikor újra kapható lesz a boltokban!
Az alábbi játékok a hasonlítanak leginkább a(z) Mansions of Madness társasjátékhoz
Boly- feb 24. 12:56
- Válasz
- / +2
A Mansions of Madness társjátékot a megjelenéséhez képest sokkal később szereztem be. Az Arkham Horror 2. kiadása annyira tetszett és annál a játéknál írtam, hogy épp a Rettegés Arkhamban volt az egyik olyan játék, ami bevezetett a modern társasjátékok világába, hogy ezen felbuzdulva még szerettem volna olyan társasokkal játszani, ami a Cthulhu mítoszt eleveníti meg, Lovecraft sötét világába kalauzol el.
Így jött képbe a Mansions of Madness, ami szintén az FFG Arkham Horror Files termékcsalád tagja. A játékot 1-1 nyomozóként játsszuk, akiket az Arkham Horror-ból már megismerhettünk, itt viszont a város utcáiról egy-egy ódon arkhami kúriába térünk be, ahol szobáról szobára, emeletről, emeletre haladunk, miközben a történet folyamatosan éplül körülöttünk.
A játék lovecraftian hangulata szerintem még erősebb tud lenni azáltal, hogy egy szűkebb térben, egy épületben mozgunk és nem pedig az utcákon, mint az Arkham Horror-ban, vagy a világban, mint az Eldritch Horror-ban. Az atmoszférateremtés már a dobozborítón megkezdődik, minden Arkham Horror Files társas doboza hozza a hangulatot a gyönyörű grafikával, de itt egy teljesen más szintre emeli ezt számomra. Itt nem nyomják az arcunkba közvetlenül a fenyegetést, a szörnyeket,csak, ha jobban odafigyelünk. Arkham felett megy le a nap és az utolsó sugarak narancsos fényében még kirajzolódik egy öreg kastély, a külső lépcsőin fáklyás emberek egy csoportja halad a bejárat felé félelemmel és gyanakvással az arcukon, de az elszántság erőt vesz rajtuk és megközelítik a bejáratot, csak akkor vesszük észre, hogy a lépcső oldalánál csápok kezdenek felkúszni, és mielőtt még észrevehetnék őket az emberek a kép megáll és ennyit mutat meg, ezzel bevezetve a játékban található összes történetet. Az egyik, ha nem a legszebb társasjáték borító, amit valaha láttam, festmény formájában is elfogadnám.
A játék minden felelősséget a játékmesterre rak, de ha ő profi már a szabályokban, akkor minden játékalkalom egy felejthetetlen élmény tud lenni.