Discworld: Ankh-Morpork társasjáték

Kommentek

• Boly

  2025-02-24 15:45:50
  

  Mindenképp játsszatok vele, ha lesz rá alkalmatok. Én csak azt az egyet sajnálom, hogy ezt a játékot csak négyen lehet játszani, de persze belátom, hogy több játékos ebben a játékban biztosan nem férne el. Ebből is indul a következő gondolatom, amit eddig még nem írtam le, hogy nagyon sok beletett játékkal főként 3-4 fővel, nagyon érezhetővé vált, hogy a játékot alkotó komponensek mennyisége patikamérleg pontosságával van meghatározva. Az sem véletlen, hogy nem készült hozzá kiegészítő, legalábbis hivatalos, egy fun made kártyakészlet igen. Viszont ha több kártya van, nehezebb dolga van annak a játékosnak, aki a pakli elfogyását várja, ha kevesebb, akkor ő van előnyben, ha más szövegek, vagy ikonok vannak a kártyákon más és más eloszlásban, akkor pedig a játék egyensúlya bomlik meg, ami sz összes játékosra, titkos karakterre kihatással lenne, vagy pozitívan, cagy negatívan, kinek hogy.

  Tehát abban teljesen igazad van, hogy csak 5 különböző karakter győzelmi feltétel van és ezek az első játékalkalmakkor nekünk is kevésnek tűntek, mi is hamar kitaláltuk, hogy a másik mire is hajt. Ahogy egyre többet játszottunk, úgy egyre jobban tudtuk ezeket a célokat árnyalni azáltal, hogy a játék mennyi lehetőséget kínál és ha tettetjük, hogy más a célunk, közben tudjuk a győzelmi feltételeinkhez vezető utat is egyszerre építeni. Ebből és az előzőekből kiindulva, a győzelmi feltételeket, vagyis a titkos karaktereket sem lehet sokszínűbbre venni, mert így van meg az egyensúly.

  Remélem sikerül sokszor játszanotok vele, mert egy igazán kiváló játék és szerintem a BGG-n is csak azért van hátrébb a ranglistán, mert sokakhoz nem jutott el, mert hamar elfogyott a boltok polcairól amikor megjelent és most meg már aranyárban lehet venni belőle példányokat, mindegy, hogy használt, vagy bontatlan. Nekem is egy német verziót sikerült beszereznem használtan kb 5 évvel a kifutása után, de ez is épp olyan jó, mert fogtam és lemagyarítottam az egészet magamnak, hogy tudjak bárkivel játszani.

• kok_o

  2025-02-24 13:49:17
  

  Érdekes, hogy pont most írtál a játékról, pont pár napja jutott eszembe. Szerencsére van a családban belőle egy példány, csak bő 1000-rel arébb, mint kellene, viszont az idén nyáron megyünk a rokonokhoz, és pont pár ha összejön, szertnék újra, kicsit rutinosabbként játszani vele. Nagyon kíváncsi vagyok, így milyen élményt fog nyújtani. :)
  
  Egyetértek, hogy tök jó játék, pár alkalommal sikerült vele korábban, még a társasjátékok világába való komolyabb alámerülésem előtt, így nyilván akkor nem tűnhetett fel, hogy Martin Wallace a játék szerzője. Mivel lényegében csak aranyáron beszerezhető, így különösebben nem is foglalkoztam vele.
  A szabályok amennyire emlékszem tényleg nem voltak nehezek, és tényleg jó játékélmény volt. Szerintem ez volt az első titkoszerepes, asszimetrikus és area majority játék amivel játszottam, ami azért az addig ismert Catan, TTR-hez képest, teljesen újfajta élményt nyújtott.
  Annak ellenére azonban, hogy csak néhány partit játszottunk akkor, mindjárt egymás után, úgy éreztük, hogy kevés a játszaható karakter, pontosabban kevés különböző cél van a játékban. Lényegében 5 féle titkos cél jut a 7 karakterre. Ötletes célok és nem feltétlenül könnyűek, de mivel szerintem nincs túl sok néha igen könnyű kitalálni kinek mi a célja. Persze, itt jöhet képbe a játék következő rétege, mondhatni mélysége, hogy amikor erősen megy a félrevezetés, de eddig mi nem jutottunk el, de remélem majd nyáron pár parti erejéig azért elő fog kerülni. :D
  
  
  
  

• robsteady

  2025-02-24 13:44:28
  

  👏🏼👏🏼👏🏼

  A Nanty Narking kimondottan jó játék volt, még ha azt mondom, az Inis mellé nem is kell nekem otthonra.

• Boly

  2025-02-24 13:19:17
  

  Nagyon szeretem a Korongvilág történeteket, azt a humorral teli, mégis sokszor nagyon mély, akár társadalomkritikával élő világot, amit a neves író Terry Pratchett hozott létre, novállák és regények formájában. Ehhez a témához párosult a szintén kiemelkedő társasjáték szerző, Martin Wallace zsenialitása, amivel létrehozta a társasjátékos Discworld trilógiát, melynek legkiemelkedőbb darabja a sajnos nagyon régen OOP státuszban lévő Discworld: Ankh-Morpork. (Mivel Terry Pratchett elhunyt, illetve nem kapta meg a jogokat tovább az újrakiadásra a Kozmos kiadó, emiatt Martin Wallace egy az egyben átültette ezen játék teljes szabályát és kialakítását a viktoriánus Angliát és a kor történeteit idéző társasba a Nanty Narking-ba, a játék menete ugyan az, csak a téma változott.)

  A Discworld: Ankh-Morpork, egy a Korongvilágban, azon belül is Ankh-Morpork városban játszódó titkos személyazonosságos, munkás lehelyezős társasjáték. Ami miatt nekem az abszolút kedvenceim között van, az az, hogy a játékosok titkos karakterei különböző célokkal indulnak neki a játéknak, más győzelmi feltételeknek kell megfelelniük. (A munkásokat itt kegyenceknek hívják a területek, amik a város kerületeinek felelnek meg, fertályaknak.) Van amelyik karakternek csak a lényege, hogy minél több fertályon legyen kegyence, valakinek uralni kell adott számú fertályat, van aki akkor nyer, ha sok vavargás van a városban, van akinek csak pénzt kell gyűjtenie, és van akinek mindössze annyi a feladata, hogy elfogyjon a húzópakli. A játék számomra olyan, hogy mind körbeüljük az asztalt, minden ugyan azt a társasjátékot látjuk, mégis mindenki egy másik játékot játszik, a különböző győzelmi feltételek miatt, zseniális. Még azért is zseni, mert a játékmenet konkrétan 3 bővített mondat, ami tömören annyi, hogy minden játékos a körében letehet 1 lapot és ennyi. Persze a lapokon vannak piktogrammok, amik meghatározzák mit tehetünk, illetve esetenként akció szövegek a kártyákon, amik valamilyen hatást fejtenek ki.

• kiskalapos

  2019-06-11 09:43:18
  

  Az abszolút kedvenc :) Minden alkalommal tartogat meglepetéseket, jó, hogy mindig más a célod, más a feladat, soha nem lehet megunni :D

• soltesz.orsi92

  2019-03-02 10:22:54
  

  Sajnos nincs meg és nem is kapható már, de ez az első játékélményeim között volt. Teljesen beleszerettem ebbe a játékba anno. Nem tudom hogy ma is ugyanolyan élmény lenne-e, mert már régen nem játszottam vele. Emlékszem hogy nagyon tetszett az hogy mindenki másféle képen győzhetett és próbáltad kitalálni hogy kinek mi lehet a célja. Nagyon jók voltak azok a váratlan események, mint a földrengés amik barkbárk árthattak.